A műanyag tejtartó kapcsán kezdett el beszélgetni a frisss.hu szerkesztősége arról, hogy melyek azok a retrós konyhai eszközök, amelyek bár csúnyák, elavultak, mégis nélkülözhetetlenek a konyhánkban, vagy ha nem is nélkülözhetetlen, de tartós, jól foglya port és megszoktuk, hogy velünk van. Nincs konyha piros, zománcos edény nélkül. Ebben mindenki egyet értett szerkesztőségünkben. Bár sokan dugdossák a szekrényben, azért az a csirkepörkölt mégiscsak finomabb a nagyanyánktól, anyánktól megörökölt edényben.

Ha már zománcos, akkor zsírosbödön. Bizony van olyan kollégánk, akinek még ilyet is rejt a kamrája. Bár évek óta nem tart benne semmit, ennek ellenére az „egyszer majd valamire jó lesz” elvet követi. És, ki tudja előfordulhat, hogy a lakótelepen hirtelen disznót vágnak a szomszédok. Na, akkor majd, milyen jól jön ez a bödön.

Amiben sokan egyetértettünk, hogy az igazán jó kávé, az bizony kotyogósban fő. Kitalálhatnak: kapszulásat, párnásat, instantot, meg „sok az egybent” a jó magyar gyomor, ezt kedveli igazán.

Nem igazi a kávé a szifonos tejszínhab nélkül. Nem, de? Ilyenre is akad még példa. Persze van, akiben felmerül a kérdés. Olyan patront, lehet még bele kapni?

Lelkesen végezzük a Rubint Réka DVD-re a karerősítő mozdulatokat. A kérdés már csak az, hogy minek? Ha van otthon egy ilyen citromfacsaró. Ezzel aztán, meg lehet dolgoztatni az izmokat. Ennek az üveg eszköznek egyébként van egy kistestvére, amely érdes felülettel ellátott. Na, azon készült régen az igazi bébipapi.

A retrós cuccokban még egy előnyt véltünk felfedezni. A látványuk talán egy-egy kellemes emléket is felidéz. A piros lábas: nagyanyánkat és az Ő remek csirkepörköltjét és nokedlijét. A zsíros bödön: nagyapánkat meg a szomszéd bácsit, ahogy fogták a kapálózó kocát. A habszifon: szülinapunkat, amin már a pajtásaink is részt vehettek. Vagy a citromfacsaró: anyánk és kis öcsénket etűdjét, azzal bizarr barna trutyival, amelynek annyira jó volt az illata, hogy titkon mi is vágytunk rá. Meg lehet lenni a régi holmik nélkül, de érdemes?