A XIX. századi Franciaországban játszódó történet az összetört álmokról, a viszonzatlan szerelemről, a szenvedélyről, az áldozatról és a megváltásról szól - az emberi lélek túlélésének időtlen testamentuma. Jackman alakítja Jean Valjeant, az egykori elítéltet, akit évtizedeken át üldözi a könyörtelen Javert felügyelőt (Crowe), miután megszegi a próbaidejét. Amikor Valjean vállalja, hogy gondoskodik Fantine, a munkásnő leányáról, Cosette-ről, az életük örökre megváltozik

Nem csak a nevük alapján szerződtették le a színészeket, hanem sikerült olyan szereplőgárdát összehozni, akik énekelni is tudnak. Talán Russel Crowe az egyetlen gyenge pont, de a főszereplő Hugh Jackman musical színész volt, mielőtt Wolverine lett, a mellékszerepeket és a kórust pedig olyan profikkal töltötték fel, akik színpadon már szerepeltek a darabban. A másik jelentős tényező, hogy nem előre stúdióban vették fel a színészek hangját, amire aztán rátátognak forgatás közben, hanem élőben vették fel a hangot is, amitől a dalok és a színészi játék is sokkal természetesebbnek hatnak.

Tom Hooper rendező - A király beszédével - már bizonyította, hogy ügyesen tudja manipulálni a közönsége érzelmeit, és itt az alapanyag még inkább adja magát, amire  Claude-Michel Schönberg zenéje is rásegít. Aki nem bánja, hogy gátlástalanul elragadják az érzelmek, A nyomorultak egy csodálatos „szomorú, de végső soron felemelő” alkotás remek alakításokkal. A nyomorultak kimagasló példája a műfajának, de úgy általában filmnek is remek, hacsak nem utálja valaki zsigerből a musicaleket mindenképpen megér egy esélyt.