Meglepően sok érdeklődő tolongott a városháza nagyterme előtt a Szociális Hét megnyitóján. Sokan állva hallgatták végig a megnyitó ünnepséget. Talán a tömeget dr. Zacher Gábor toxikológus személye és mondanivalója vonzotta. Kiváló előadásai közül hallhattunk egyet tegnap is A miértek címmel.

Szociális gondolatokhoz igazodva, a toxikológus ez alkalommal a kamaszok és szüleik közötti kapcsolatot célozta meg, mint a tudatmódosítószerek használatát kiváltó okot. Hasonlatként az őslakosokat és a betelepülteket használta, mely alapján a kamaszok az őslakosok, akik a világot mindig másként látják, a szülők pedig a betelepültek. A különbséget Zacher a nemzedéki szakadékban látja, mely a fiatalokat elválasztja a szülőktől. Ez mára nagyobb méreteket öltött mint, 20-30 évvel ezelőtt. Ennek oka pedig lehet a technika fejlődése és a modernizálódás. Zacher kiemeli továbbá, a hiba nem mindig a kamaszokban van.

Próbáljuk meg összehasonlítani a 20-30 évvel ezelőtti szórakozási módokat! A különbség látványos. Anno a szórakozás iskolai keretek között merült ki a gimnazisták számára. Legkésőbb fél 11-re mindenkinek illet hazaérkezni - emlékezik a toxikológus. Mára ez nagyon megváltozott. Egy valamire való buli este 11körül veszi csak kezdetét. Így már meg is válaszoltunk azt a kérdést, hogy mit keresnek a kamaszok éjjel az utcán. Ilyenkor a szülők nem tudják, a gyerek merre jár, kivel és mit csinál. Mit iszik vagy mit szív, éppen mit vesz be.

A kamasz gyerekek, Zacher szerint a különböző kábítószerekkel, netalán alkohollal , lyukakat próbálnak pótolni, melyek a kamaszkorral együtt járnak. A lányokból nők lesznek, a kisfiúkból férfiak. Jönnek a párkapcsolati gondok, a beilleszkedési problémák, a jövőkeresések, a helyek megtalálása a világban. Ezek a problémák ideiglenes megoldásként szolgálnak a kamaszoknak. A tudatmódosító szerek feszültségoldó szerként használnak, melyek fogyasztásáról megerősítés érkezik a kamaszkori társaság visszajelzéséből.

A végleges megoldás a kamaszkori problémákra azonban nem ez lenne, hanem a beszélgetés. A toxikológus szerint ezeket a kommunikációs csatornákat azonban nagyon nehéz megnyitni. Visszatérünk ismét a rohamosan fejlődő, elfoglalt világba, ahol a magyar statisztikák szerint átlagosan 7 perc jut egy gyerekre napi szinten a szülők részéről. A probléma pedig nem csak az időhiánnyal van. Ez az átlag 7 perc, általában olyan közhellyé vált kérdésekkel telik, mint: Mi történt az iskolában? Megírtad a házi feladatot? Megetted az uzsonnádat? Hiányzik azonban az érdemi kommunikáció, mely azt eredményezné, hogy a szülő ismerje a gyermekét. Tudja, hogyan gondolkozik, kikkel barátkozik, mi az érdeklődési köre. Ehhez a technikai függőség sem segít hozzá. A facebook vagy egyéb internetes arc nélküli személytelen kommunikációk háttérbe szorítják a személyes kontaktot.

A legfőbb probléma nem azokkal van, akik egyszer kipróbáltak bármilyen tudatmódosító szert, hanem azokkal, akiknek felüdülést jelent a szerhasználat. Ezeknek a fiataloknak, Zacher elmondása szerint a heti 168 órából 18 okoz örömet, a többi pedig csak a túlélésről szól. A kiüresedett életek maguk után vonzzák a szerfogyasztást. Hiába léteznek szabályok. Ezek csak keretet adnak a problémáknak, de megoldást nem. A szociális minta, melyet a kamaszkorban vagy előtte is látunk a szüleinktől, példaként szolgálnak. Sajnos a fiatalok sokszor láthatják, hogy a felnőttek sem tartják be a szabályokat, akkor ők miért tegyék? - és elég csak közlekedési szabályokra gondolni.

Zacher szerint a probléma fő oka az, hogy a legtöbb esetben hiányzik a közös családi színtér, a közös beszélgetések és programok, melyek lehetővé tennék azt a kommunikációt, mely során a szülő és gyerek hétköznapi témákról beszélgethet, mint például egy focimeccs, zene, kultúra vagy bármely egyéb téma, mely képes megnyitni egy kommunikációs csatornát. Ha ez sikerült, a kamasz is kommunikatívabbá válik.

Továbbá a toxikológus hozzáteszi, nem szerencsés olyan mondatokat alkalmazni, mint: „ Amíg az én kenyeremet eszed, ebben a házban élsz addig...” és hasonló fenyegetések, ezek ugyanis nem szolgálják az elrettentést. Sokkal célravezetőbb megtanítani azt, hogyan kell nemet mondani, s ezt büszkén vállalni is. S bár Zacher Gábor szerint a gyereknevelés a legveszélyesebb extrém sport, nem a drogot kell megelőzni, nevelni kell! Olyan mintát szolgáltatni a családból, az iskolából és a kortárskörből, mely példaértékű lehet a kamaszok számára, ezért nem fordulnak olyan eszközökhöz segítségért, mint bármilyen tudatmódosító szer.