• Nehéz volt újra belevágni? Mi zajlott le benned akkor, amikor ismét jelentkeztél?

• Egy elég hosszú „depis” időszak után alakult úgy, hogy ismét merjek jelentkezni. Egy terapeuta segítségét is kérnem kellett, mert nem csak az x-faktoros kiesést, hanem egy szakítást, és a munkám elvesztését is fel kellett dolgoznom. Muszáj volt kijönnöm abból az állapotból, és egyszer csak jött egy szikra: lehet, hogy őrültség, de megpróbálom megint.

• Lehet, hogy épp ez az őrültség kell ahhoz, hogy az ember sikerre vigye az életét, nem?

• Valóban, van ebben őrültség is. És az, hogy imádok énekelni, és ezt akarom csinálni már nagyon régóta. Sajnos ebből nehéz megélni, azért választottam ezt az utat én is, mert abban bíztam, hogy így könnyebb lesz.

• Úgy tudjuk, van egy kis szombathelyi kötődésed is...

• Igen, az Apukám 8 éve él Szombathelyen. Amikor csak tudom meglátogatom én is. Egy-két havonta biztosan ott járok.

• Akkor még az is lehet, hogy a rajongól személyesen találkozhatnak Veled az utcán jártadban-keltedben?

• Simán, mondjuk, ha nem Apuval mennék biztosan eltévednék, mert azt vettem észre Szombathelyen, hogy akárhányszor megyünk, mindig eltévedek. Egyszerűen nem találnék oda, pedig eddig azt hittem jól tájékozódom. Zegzugos városnak tűnik számomra, de gyönyörű szép.

• Visszatérve az X-Faktorra, nem lehetett nem észrevenni, ahogy megszépültél a műsor alatt. Hatással volt ez a lelkedre is?

• Ez egy oda-vissza ható folyamat szerintem. Elkezdett munkálkodni a stylist, a fodrász, a sminkes, és mindenki, ettől éreztem én is, hogy egyre nőiesebb vagyok. Emellett óriási öröm volt az is, hogy benn vagyok a legjobb 12-ben, és aztán az is, hogy párbaj nélkül jutok tovább hétről-hétre – ezúton szeretném megköszönni azt a rengeteg szavazatot, és biztatást, mert még most sem tudom felfogni....

(fotó: blikk.hu, storyonline.hu)

• A Fat Phoenix azt mondta, hogy a nagyvárosi legendákkal ellentétben szabad kezet kaptak végig a műsor készítőitől. Te ezt hogy élted meg?

• Fantasztikus volt a stábbal együtt dolgozni. Hagyatkoztam rájuk, de nekem is volt mindig egy konkrét elképzelésem, ezeket fésültük össze. És azt vettem észre, hogy a korábbi fenntartásaim ellenére, tényleg jó, hogy a produkció egészére is ekkora hangsúlyt fektetünk.

• Úgy vettem észre, hogy eléggé tudatosan éled az életed. Van valamilyen komoly tanulsága az x-faktoros időszaknak, amit a „batyudba teszel”, és elteszed magadnak a későbbiekre?

• Nagyon elcsépeltnek tűnhet, de rettentően igaz – különösen az elmúlt pár hónapomra - , hogy soha ne add fel az álmaidat. Keményen dolgozz meg értük, és akkor megvalósulnak! Semmi nem lehetetlen, és ha hiszünk abban, hogy sikerülhet, akkor meg lehet csinálni, és az ember útját még pluszban apró kis csodák kezdik övezni. Pont ezért az életem az elmúlt pár hétben olyan, mint egy „csoda-halmaz”.

• Azt hiszem minden sikeres ember szájából ezek a gondolatok egyszer már biztosan elhangzottak. Lehet, hogy épp a dolog kulcsa...

• Igen, lehet. Azt hiszem, meg kellett élnem ezt a mélypontot ahhoz, hogy most annyit tudjak adni, és annyit tudjak nyitni a lelkemen, mint most.

• Gondolkoztál már azon, hogy mi lesz ezután? Mikor a reflektorfény elsötétül, és jön a nagybetűs élet?

• A korábbi kiesők azt mondták, hogy fura lesz, jön egy kis depresszió. Senki nem osztja be az időnket, nem megyünk ruhapróbára, énektanárhoz... Kíváncsian várom, hogy rám milyen hatást gyakorol majd.

• Talán az elmúlt időszak tanulságai átlendítenek majd a holtponton.

• Azt hiszem, engem már néhány apróság igazán boldoggá tenne... Egy kád forró vízben ejtőzni egy órát, nem csinálni semmit, csak lenni és fújkálni a habot...

• Ezek az pró dolgok, hogy felértékelődnek, igaz?

• Rettentően, igen! Elmenni moziba, vagy csak otthon megnézni egy filmet... És nyilván el kell kezdeni dolgozni, zenét csinálni. Legalábbis nekem ez a tervem.

• Milyen zene lesz az?

• Pfú, még nem tudom, majd meglátjuk. Van egy nagyon jó barátom, akivel régen írtunk zenéket, szerintem elkezdünk vele együtt kicsit próbálkozni.

•  
•