A katonai tiszteletadással és egyházi szertartással egybekötött megemlékezésen megjelent többek közt Vámos Zoltán Vas Vármegyei főispán, Majthényi László a Vas Vármegyei Közgyűlés elnöke, s rajtuk kívül Szombathely, a honvédség, a vármegye több vezető tisztségviselője.  A családot Both Balázs, a dandártábornok fia képviselte.

A Hinmusz után Dr. Telek Miklós , a Vas Vármegyei Kormányhivatal igazgatója mondta az emlékező beszédet.  

-    Both Béla a Magyar Királyi Honvédség tisztjeként megjárta a második világháborús harctereket. A háború poklában is megőrizte tartását, emberi méltóságát, nem vált sem lelki ronccsá, sem pedig kegyetlen szörnyeteggé: embert próbáló, hatalmas feladat volt ez. A háborút követő időszakban a kommunista diktatúra, a recski munkatábor testi és lelki megpróbáltatásai következtek: óriási lelki erő kellett ahhoz, hogy az ember túlélje, és ha lehet, akkor méltósággal élje túl ezeket a megpróbáltatásokat.

A diktatúra uralkodhat ugyan külső világunkon, de ha az ember lelke és gondolatai felett nem képes átvenni az irányítást, akkor az ember belülről szabad marad és a diktatúra sohasem fog győzni

– emlékeztetett a szónok.

-    A rendszerváltoztatás utáni elkötelezett munkálkodása, aktív közéleti tevékenysége a még élő egykori politikai foglyok sorsának javításáért, az áldozatok emlékének megőrzéséért példát adó önzetlenségéből, emberségéből fakadt. Aktív tevékenysége során megszervezte a Honvéd Hagyományőrző Egyesületet és a Recski Szövetség Nyugat-Dunántúli szervezetét.

Tevékenysége során több mint 4500 embernek intézte el a rehabilitációt. Háborús érdemeiért vitézzé avatták, 1991-ben rehabilitálták,

majd 1992-ben 4-én ezredessé léptették elő, 1999-ben pedig a köztársasági elnök 1999. március 5-én dandártábornokká nevezte ki – idézte fel zárásként Dr. Telek Miklós.

Az igazgatót követően, Both Béla test-lelki jóbarátja, Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök celebrálta. Az egyházi szertartást Berta Tibor dandártábornok úr, katolikus tábori püspök celebrálta az egyházi szertartást. Ezen belül osztotta meg személyes élményeit, s beszélt Both Béla emberi nagyságáról a z emlékező hallgatóságnak. Külön kiemelte hihetetlen emberségét, amelyet mindenki számára példaként ajánlott. A beszédek végén, a Szózat elhangzása után a megjelent szervezetek képviselőinek katonai tiszteletadás melletti koszorúzásával zárult a megemlékezés.