A kiscicák cukik. Csetlenek, botlanak, antenna alakú farkincájukat az égnek meresztve rohannak feléd, ha hívod őket és majdnem elolvadsz, amikor rád néznek azokkal az irreálisan nagynak tűnő szemeikkel. Ilyenkor azt kívánod, bárcsak örökre ilyenek maradnának. Kapaszkodj meg, létezik ilyen macska! Viszont nem valószínű, hogy házikedvencnek megfelelő lenne.

A Homoki (vagy másik nevén Margarita) macska nem beteg és nincs semmilyen genetikai problémája, csupán egész életében úgy néz, mint egy kölyökmacska. A fajtát az 1800-as évek közepén fedezte fel egy természettudós a Szaharát átszelő útja során. Ebből már gondolható, hogy a macskaféle fő előfordulási helye Észak- Afrikában van, de kedveli az egyéb sivatagos, félsivatagos vagy épp bozótos helyeket is. Testfelépítése is ehhez alkalmazkodott, bundája hosszabb és barna vagy homokszínű, a talpát pedig két centiméter hosszú szőrökből álló párna fedi, így nem süllyed el a homokos területen és nem égeti meg magát. Jól elvan egyedül, társakkal csak párzáskor találkozik.

Amennyire aranyosnak tűnik, annyira vérszomjas. Hidegvérrel vadássza le a kisebb madarakat, rágcsálókat, gyíkokat, sőt az egyik kedvenc eledele a számára teljesen ártalmatlan mérgeskígyó, csak azzal ritkábban találkozik. Viselkedése hasonlít a házimacskáéra, dorombol, fúj vagy épp borzolja a bundáját, ha épp arra van szükség. Egy ideig nagy legenda övezte, ezért vadászata tilos volt, azonban ez idővel kikopott, többen lőttek hobbiból Homoki macskát, bundája pedig remek sapkaalapanyagként szolgált.

A Homoki macska veszélyeztetett faj, szaporításával több állatkertben próbálkoztak, eddig kevés sikerrel.  Nálunk sajnos egy állatkertben sem csodálhatod meg ezt a macskafélét, de ha az afrikai sivatagban jársz, mindenképp lőj róla néhány képet!