Veress József, az MTA doktora, professor emeritus (ELTE) írása a Makronómon.
A szemünk előtt olvadt szét kevesebb, mint két évtized alatt az „európaiság” magasabbrendűsége, az „européer” minta mítosza. Az amerikai szabadság és demokrácia eszménye pedig darabjaira hullott. Erőszakos, pontosabban erőszakolt utóvédharcok határozzák meg mindennapjainkat. A széttört látszatokat, a konstruált helyettesítő valóságot nagy erővel védik. Vannak, akiknek ez kifejezetten tetszik, vannak, akiknek nem. Vannak, akik képesek megérteni ezeket a folyamatokat, vannak, akik nem, és vannak, akik szemet hunynak felettük.
Olyan tényekkel és jelenségekkel árasztanak el bennünket, amelyeket megismervén legszívesebben orvosért kiáltanánk. Ezernyi marionett-bábut látunk a vélelmezhető manipulátorokkal. A világmozgató (mozgatott) média pedig ontja a nagyon is megkérdőjelezhető megkérdőjelezhetetlenséget. Hatalmi arroganciával.
Sodródunk a Margaret Atwood regények disztópiái felé.
Induljunk el a saját komfortzónánkból. „Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy nem ülök be a parlamentbe… nekem most Vásárhelyen kell megvédenem a vásárhelyi gyerekeket attól, hogy a Fidesz elvigye őket golyófogónak Ukrajnába, köztük négy, még csak nem is katona fiamat.” (Márki Zay Péter) Itt elég, ha orvosért kiáltunk. (Persze létezik a manipulátor, és a hatalmi arrogancia is kitapintható.)
„Figyelj, Viktor, tudod mi megy most Mariupolnál? Kérlek, menj a rakpartra, nézd meg azokat a cipőket, és akkor rájössz, hogy megint megtörtént a népirtás a világban. És ez az, amit Oroszország művel Mariupolban. Ugyanilyen cipők vannak és ugyanilyen emberek.” Volodomir Zelenszkij ukrán elnök egy borzalmas háború közepette többször is üzent a magyar kormányfőnek, és a választások után szinte azonnal újra hallatta a hangját. Szerinte a magyar miniszterelnöknek választania kell a világ és Moszkva között. Zelenszkij esetében is felmerülhet az orvosért kiáltás, de erősebben sejlik fel a manipulátor. A mai fiatal és középkorosztály hamarosan vagy legkésőbb majdan megtudja Majdan hiteles történetét. Azt tudjuk ki kezdte az orosz-ukrán háborút, de tegyük fel a kérdést, ki miatt nincs még mindig tűzszünet? Azt pedig ne felejtsük el, hogy
a honi ellenzék felvette a kapcsolatot az ukrán vezetéssel.
„Világhír lett abból, hogy Orbán Viktor ellenfélnek nevezte Ukrajna elnökét – a CNN, a BBC és a The Guardian is felkapta a fejét Orbán Viktor győzelmi beszédére” – csapott le a hírre a Népszava. Itt az orvosért kiáltást a lap iránti kegyeletből (ha felsőoktatóként ingadoztam két jegy között a vizsgáztatás során, és a diák nem volt nekem szimpatikus, mindig a jobb jegyet adtam) elhagyom, a marionettként való viselkedést pedig a lap esetében természetesnek tekintem. No de a CNN, a BBC, és a (The) Guardian? Az öröknek tűnt bálványok? (Harmincévesen nekem a napilapok csúcsa a Guardian volt.) Darabjaikra hulltak, de a látszat megmaradt, az illetékesek jól aládúcolták őket. (A CNN vezérigazgatója szerint a korábbiak harminc százalékára csökkent a nézettségük.)
Egyre többször felmerül: kik is azok a világmozgatók? Itt elégedjünk meg azzal a matematikailag korrekt, de mégis absztrakt definícióval, hogy mindazok, akik az USA-t irányítják. Elnököstől. Azon folyamatok végrehajtásához, amelyeket ők szívesen neveztetnek progressziónak, trendszerűen kisebb képességű és tisztességű politikusokra van szükség. Ez mindenütt szembetűnő, kivételek persze mindenütt vannak, illetve lehetnek. Ám ha valamely ország ellenáll a hatalmi trendnek, akkor saját példánkon tapasztalhatjuk: nagyon nem könnyű. Minimum fejfájást kapnak. „Victory for Hungary's Orban means a headache for the EU.” Fájhat is a fejük. Valahol ők is bábuk.
Forrás: mandiner.hu
