Rubik Ernő könyve, A mi kockánk (The Puzzle of Us All) négy éve jelent meg, és akkor, a Graphisoft Park U3-as épületében, a könyv bemutatóján alkalmunk volt beszélgetni a Mesterrel. Időközben a Kocka, a nagy mű 50, az alkotó 80 éves lett, és ebből az alkalomból a bécsi Iparművészeti Múzeumban (MAK) nagyszabású eseményt rendezett a Collegium Hungaricum Wien, a házigazdával karöltve.
Rubik Ernő, bár természetesen magyar, a könyvet angolul írta, angolból fordították magyarra, és adták ki tizenkét országban. Hiszen a Rubik-kocka egyetemes, univerzális mű, csupán annyiban kötődik hazánkhoz, hogy az alkotója honfitársunk, és Rubik Ernő készséggel elismeri, hogy műve túlnőtt rajta.
„Körülbelül az ezredforduló táján tudatosult ez bennem” – mondta annak idején az Indexnek.
2000 számomra is cezúra volt, egy új évezredbe érkeztem, akár egy időutazó. Nézzék, a Kocka gyakorlatilag egyidős az internettel. És még mindig nem veszítette el a vonzerejét, ma sem, amikor már a mesterséges intelligencia korát éljük. A Kocka egyetemes, főleg a hatása, nem kötődik egyetlen nyelvhez, a magyarhoz. Megismerte és elfogadta a világ. És nincs vége, nem befejezett, hiszen végtelen számú megoldása van.
Ezért aztán az sem meglepő, sőt, szinte természetes, hogy a jubileumi megemlékezés helyszíne Bécs, bár természetesen 2024 nyarán, a zseniális feltaláló és dizájner nyolcvanadik születésnapján Budapesten is volt egy ünnepség.
Nos, a kockákból kirakott óriás mozaikok és installációk, a hatalmas érdeklődéstől övezett speedcubing (kockakirakó gyorsasági versenyek) és a tudományos konferenciák közül mind komplexitásában, mind exkluzivitásában kiemelkedik a bécsi esemény, amelyet stílszerűen az 1956-os magyar forradalom 68. évfordulójának előestéjén, kedden rendeztek Európa egyik vezető iparművészeti és dizájnmúzeuma, a MAK impozáns falai között 50 Years of Twists and Turns (Ötven éve csavargatjuk a kockát) címmel.
Egymilliárdan csavargatták
A MAK-ot 1863-ban I. Ferenc József alapította, és a múzeum 1877-ben költözött jelenlegi épületébe, a Stubenring 3. szám alá, a bécsi belvárosba, a Donaukanal bal partjára. Az intézmény sok mindenről híres, talán a legérdekesebb információ, hogy 2015-ben a MAK vásárolt először a világon műtárgyat bitcoinért.
A keddi esemény komoly tömeget vonzott a múzeumba a verőfényes kora őszi időben, amin nem is csodálkozhatunk, ha tudjuk: konzervatív számítás szerint az elmúlt ötven évben legalább egymilliárd ember csavargatta-tekergette már a Kockát. Így nagybetűvel, mert néhány év alatt fogalom lett minden idők legelterjedtebb, legnépszerűbb logikai játékából.
A MAK lenyűgöző, a budapesti Szépművészeti Múzeuméra hajazó aulája volt a kiállítás színhelye, amely egy hétig tart nyitva Rubik's Curiosity Cabinets címmel. Volt aztán egy pódiumbeszélgetés a Mesterrel, egy fiataloknak szóló workshop, a már említett speedcubing verseny (a srácok a szemem láttára rakták ki a kocka mind a hat oldalát alig hét másodperc alatt, ami még mindig messze van a 2,5 másodperces, döbbenetes világcsúcstól), továbbá egy kicsiknek szóló Rubik's Playground, azaz Rubik játszótere elnevezésű program.
A sokszínű esemény Halasi Mária Rita kurátori munkáját dicséri, aki nem retró nosztalgiával közelít a Kockához, és nem pusztán a 70-es, 80-as évek jelképét látja benne, sokkal inkább a kultúra és a tudomány valamennyi szegmensét átható, jelen idejű, nagyon is élő, már-már kultikus jelenséget.
Szelfik a rajongókkal
A színpadon zajló beszélgetések és beszédek a Kocka titkát feszegették, megpróbálva feloldani a dilemmát: hogyan lehetséges az, hogy
ez az ötven évvel ezelőtt, még az analóg világban született tárgy/eszköz/feladvány a digitális, virtuális világban is hódít.
A kiállítás egyébként Rubik Ernő egyedülálló magángyűjteményének, illetve archívumának legérdekesebb darabjait, vázlatait mutatja be, olyan kiállítási tárgyakat, amelyeket korábban sehol sem lehetett látni.
Közben pedig a Mester fáradhatatlanul osztogatta az autogramokat, dedikálta a fentebb említett könyv, A mi kockánk német és angol nyelvű példányait, és pózolt estébe nyúlóan a közös szelfikhez az ifjú és kevésbé ifjú rajongókkal, köztük e sorok írójával is.
Majd a kétségkívül fárasztó program befejeztével bementünk egy kisebb helyiségbe Méhes Mártonnal, a Collegium Hungaricum Wien igazgatójával és Marlies Wirthtel, a MAK főkurátorával, és ott egy csésze tea mellett Rubik Ernő interjút adott az Indexnek, miközben megmutattuk a Mesternek a laptopunkon a 2020 szeptemberében készült, fotókkal illusztrált interjúnkat.
„Múlik az idő, öregszünk...” – kommentálta négy évvel ezelőtti önmagát összehasonlítva a maival. Megkérdezem, az idei kettős évforduló alkalmából vajon hány helyen adott interjút.
Fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy két napja még Párizsban voltam egy hasonló kiállításon. Nem tartom számon, ez a krónikások dolga, az én dolgom meg az volt, hogy megcsináljam a kockát. Krónikásnak lenni egy műfaj, azoké pedig, akikről a krónikák szólnak, egy másik műfaj. Az ember nem tudja mindkettőt művelni.
Megjegyzem, hogy nem úgy tűnik, mintha unná a sok szereplést. „ Hát, tartsuk meg magunknak, mit ununk és mit nem... Minden kiállításban, szereplésben lehet találni érdekességet, de van egy mérték, amin túl már nyomasztja, fárasztja az embert, főleg, ha nyolcvanéves. Bízzunk benne, hogy ez itt Bécsben még nem olyan. Megható a gyerekek érdeklődése, ők jelentik a jövőt. Sajnálom is egy kicsit őket...”
Felkapom a fejem, rákérdezek, vajon miért sajnálja Rubik Ernő a gyerekeket.
Miért, milyennek látja a jövőt? Nem kilátástalannak? Ugye? Nem a saját jövőnkről beszélek, mert nekünk már kevesebb van hátra, mint amennyi eltelt, hanem a gyerekekéről. Annyi ellentmondás van mindabban, ami körülvesz minket. Ebbe beleértjük az AI-t, a mesterséges intelligenciát is. Érdekesek ezek az idők, rengeteg a negatívum.
Kocka az örökkévalóságnak
Mivel szóba hozta a mesterséges intelligenciát, megkérem, maradjunk ennél a témánál. „ Az AI olyan, mint minden, amit az ember létrehozott – mondja. – Ha rosszul használjuk, akkor veszélyes, ha pedig jól, akkor óriási segítséget jelent. Nagyon izgalmas a mesterséges intelligencia megjelenése az egyetemi légkörben. Komoly vitákat vált ki. Az AI nem arra való, hogy helyettünk megcsinálja, abszolválja a vizsgát. Viszont arra kiválóan alkalmas, hogy ha megtanultuk a használatát, akkor nagyszerű dolgokat tudunk létrehozni a segítségével. Olyan dolgokat, amiket az AI nélkül nem is tudnánk megcsinálni.”
Ezen a ponton nem állom meg, hogy megkérdezzem: ha ötven éve van AI, akkor hogyan alakul a Kocka sorsa?
Hipotézisekkel nem foglalkozom. Eltérő körülmények törvényszerűen eltérő találmányokat eredményeznek. De ennek a fordítottja is igaz: hasonló körülmények hasonló szellemi termékeket hoznak létre. Száz évvel ezelőtt is így volt, és száz év múlva is így lesz. Ebből a szempontból az emberi természet eléggé konstans. Én abban hiszek, ha az ember csinál valamit, akkor azt csak jól érdemes. Nem azért, mintha az örökkévalóságnak csinálná, de ha jól csinálja, akkor talán még a végén meg is marad az örökkévalóságnak.
Ahogy a Kocka is, vetem közbe... „ Megnézném pár száz év múlva, hogyan is áll az én örökkévalóságom... Egyébként igaza van, egy kiforrott dolog, egy kiforrott találmány nem igényli azt, hogy változtassunk rajta. Az úgy, ahogy van, úgy jó. Ilyen szempontból a Kocka tényleg örök életűnek tűnik. Az emberek újra és újra felfedezik, jönnek az új generációk, és a Kockának mindegyik számára van mondanivalója. Mindegyik nemzedék talán mást lát benne, de a lelkesedés, az élmény változatlan, hála istennek.”
Rubik Ernő, mint azt már jeleztük, ideje jelentős részét az Andalúziában, a Costa del Sol partvidékén épült házában tölti, de budai otthonában is sokat tartózkodik. A telet rendszerint a mediterrán tengerparton, a nyarat még hazánkban tölti. És közben utazgat, egyik kiállításról a másikra...
(Borítókép: Rubik Ernő a Bécsi Iparművészeti Múzeum kiállításán. Fotó: MAK)
Forrás: index.hu
Fotó: CX Attila Kovacs / MAK
