"Pihen a komp, kikötötték, / Benne hallgat a sötétség." Mi mást örökítene meg a vásznon a mostanában méltán nagy médiafigyelmet kapó Bari Janó, mint a váci Duna-kompot, ha már egyszer "Petőfi 200" az idei roma alkotótábor tematikája. Az éjszaka fényein, a folyó feletti csillagokon kezd épp dolgozni, amikor ott járunk a herényi bázison, ez a kép azonban csak egy röpke kitérő számára a bibliai ihletettségű munkáinak sorából.

- Más is készül itt. Ezen egy törlési technikát alkalmaztam - mutatja a művész a krémszínű, izgalmas mintázatú festményalapot -, talán egy téli kép lesz belőle. Egy kicsit még kivilágosítom, és elfordítom, így - mondja. - Látod? Van itt egy ősrégi férfifej, azt kihozom, szemben egy nő, mintha Ádám és Éva lennének. Köztük pedig a vízesés, mögöttük bokrok. Ezt még a héten elkészítem - teszi hozzá.

Bari Janóról nemrég portréfilmet forgatott a szombathelyi alkotópáros, Boros Ferenc és Horváth Zoltán, az idős festőművész épp ennek díszbemutatójára készül ottjártunkkor. Nem bánja az érdeklődést és a szeretetet a fiatalon nehéz utat bejárt festő. - Ez az életem. Megrendelésre bármit megfestek, de önmagamtól szinte mindig bibliai témákhoz nyúlok, amelyeket próbálok szürrealisztikusan bemutatni, úgy, ahogy én látom. 68 éves vagyok, azért valami már kialakult bennem, de így is állandóan kutatok. Nincs vége soha semminek. Ha most ezt a képet lehúznám naranccsal, és visszatörölném, egy tavas tájképet festenék belőle. Örökké variálok - fűzi hozzá nevetve Bari Janó.

Két éve készül a film, ami most vászonra kerül. A főszereplő nagyon reméli, hogy sokan látják majd, de azt is megjegyzi, van már sok korábbi dokumentumfilmje.

- Elmondhatom, hogy 9 éves koromtól festek, és rettentő sok kép van már mögöttem. Szerintem megvan az 10 ezer!

- néz rám, és én hozzáteszem: - Eddig.

- Igen, eddig - nevet nagyot.

- Hosszú utat tettem meg, de innen még nagyobb vár rám.

Ezt nehezen mondom ki, de hiszek magamban, és abban, hogy nem érhet semmi baj. Nem akadályoz meg abban semmi, hogy előre tudjak menni. Van még annyi erőm, hogy folytassam az utamat előre, hogy is fogalmazzam meg... Előrelátó vagyok, sok kiállításon veszek részt, és mindegy, hogy hol és milyen tárlatról van szó, mindegyik egy tapasztalat. Ez a herényi tábor is az, ez egy igazi roma tábor, minden évben nagyon várom! Ilyenkor találkozom a barátokkal - néz körül, miközben a többiek lázasan alkotnak.

Fekete csend - szól a film címe, amely arra az elfojtásra utal, ami évtizedeken át Bari Janót "csendre intette".

- Amit gondoltam, éreztem, és amit be akartam mutatni, sokáig nem jöhettek felszínre. A szocializmusban egy roma nem lehetett okos, nem lehetett tehetséges, nem lehetett senki - ma már felszabadultabban élünk, bármit kifejezhetek, ami bent maradt

- fejti ki, mi hajtja előre. - Nagyon szeretem, közel állnak hozzám a bibliai történetek, amelyeket ilyen üzenetek formájában igyekszem átadni a közönségnek. Nehéz gyermekkorom volt, 12-en voltunk édestestvérek. Akármennyire is akartam már 9 évesen, nem festhettem, végül mégis festő lett belőlem. 14 évesen elmentem otthonról. Azt azonban megtanultam, hogy bármennyit ad a kitárult világ, ott nincs akkora szeretet, mint otthon, a családban. Ez egészen biztos - és egy messzire vezető beszélgetésben már inkább zenéről, a Pink Floydról és Bob Marleyról folyik a diskurzus.