Hogyan kezdődött nyolc éve, és hol tart most a rendezvény? Mesélj, kérlek, a Savaria Filmszemle történetéről!

Már több mint tízéves szervezői múltam volt a zalaegerszegi Göcsej Filmszemlénél 2014-ben, amikor feltett nekem egy kérdést a Szombathelyi Televízió akkori igazgatója, Koczka Tibor. Mi lenne, ha itt is elkezdenénk? - vetette fel, és hozzáfogtunk. Eleinte "csak" valami hasonlót próbáltunk létrehozni, de úgy, hogy mindig hozzáteszünk egy tematikát. Minden évben adódott egy-egy kiemelt téma, ilyen volt a Szent Márton-emlékév, a reformáció éve, a kerékpározás, a diákfilmek, ezek különböztettek meg bennünket a többiektől. Amikor a Magyar Művészeti Akadémia is bekapcsolódott a munkába, az általuk javasolt művészeti ágak szerint hirdettük meg a versenyt, triennálészerűen háromévente visszahozva ugyanazokat a témaköröket. Így volt tavaly az irodalom, a fotó és a film, valamint a színház a tematika, most az építészet, a formatervezés és nemzeti értékeink, ami gyakorlatilag a történelmet jelenti. Jövőre meghirdetjük a zene, a képzőművészet és a néprajz hármasát.

Mennyire volt nehéz a kezdet?

Eleinte még szó sem volt mondjuk arról, hogy a Nemzeti Filmintézet is támogatna minket. Kevés pénzből hoztuk tető alá a szemlét, megjegyzem, látszott is rajta. Nem volt komoly stábunk, mint a nagyobbak esetében. A tematikák azonban segítettek abban, hogy az alkotók előre tudják, hogy mire számíthatnak.

Fontos volt, hogy legyen a Savaria Filmszemlének karaktere, és ebben ezt megtaláltuk, megkülönböztethetővé váltunk.

Az ötlet, hogy valami újdonságot próbálunk beletenni, tetszett a Nemzeti Filmintézetnek is. Gondoljunk csak bele, ezáltal a Kárpát-medencéből az e témákban születő és hozzánk beérkező alkotásokat mind összegyűjtjük! Micsoda gazdag anyag jön így létre!

Közel egy évtized eltelt, és közben akár fel is adhattad volna. Lássuk be, volt, hogy inkább ennek kedvezett a helyzet. Minek köszönhető, hogy kitartottál?

Ezt még sosem kérdezte meg senki... Valahogy természetesnek veszi körülöttem mindenki, hogy tavasszal Szombathelyen, ősszel Zalaegerszegen vagyok filmszemlén. Azt hiszem, olyan emberek miatt csinálom még mindig, mint Zajti Feri a Felvidékről vagy Zsigmond Attila Erdélyből. Szabó Attila is a minap hívott, hogy jön, itt alszik, mert rá két napra Zágrábban lesz egy filmjének bemutatója. Nos, ezek miatt az arcok, emberek miatt csinálom. Ők jó előre beírják a naptárba, hogy május, Savaria Filmszemle. Az a jó, hogy itt találkozni, beszélgetni tudunk, és ők, az alkotók is tarthatják egymással a kapcsolatot,

olyan ez, mint egy osztálytalálkozó!

Jól érzem, hogy egy új közösséget teremtett a szemle?

Hogyne! Zalaegerszegen már a 18. szemle lesz az idei, és ha a szombathelyivel összeadom, az már 27 alkalom. El tudod képzelni, hogy ez mennyi barát és ismerős? És mennyi fiatal, aki azóta már felnőtt, és komoly tényezője a filmművészetnek! Akik a MOME-re jártak, a Színház- és Filmművészeti Egyetemről vagy a Metropolitan Egyetemről küldték be a munkáikat, most már nagy megbízatásokkal bírnak.

Látszik már, hogy mit jelent egy-egy filmes jövője, karrierje szempontjából, ha megjárta a Savaria Filmszemlét?

Igen, egy megmérettetést, ahol visszajelzést kapnak a zsűritől! Aztán elviszik egy másik szemlére a filmjüket, onnan is érkezik valamilyen jelzés számukra. Végül aztán azok, akik minden szemlén díjat kapnak, és más-más szemszögből értékelik a munkáikat, és mindig pozitív a visszajelzés, akkor azokban tényleg lehet tehetség! Ha észreveszi őket a Nemzeti Filmintézet, ahová beadnak egy szinopszist vagy egy rendezői koncepciót, akkor már lehet azt mondani, hogy hazai filmszemléken ez az ötlet díjakat nyert, tehát már bizonyított. Ez esetben jók az esélyei annak, hogy azt mondják neki:

megérdemelsz egy komolyabb összeget, hátha csinálsz egy olyan filmet, amivel Magyarországot újra felírhatjuk a legnagyobb filmes nemzetek listájára!

A sajtótájékoztatón említetted, hogy a kommunikációban már régóta zajlik a háború a világban. Volt ennek valamilyen jele a benevezett filmekben az elmúlt években? Témákban, hangulatokban, szemléletmódokban?

A film egyrészt az a művészeti ág, amelyen keresztül az összes többi művészeti ág megmutathatja magát. Másrészt pedig a film olyan, mint egy vakcina. Emlékeztet bennünket arra, hogy a magyar nemzet mi mindenen ment keresztül. Ezeket hajlamosak vagyunk elfelejteni. A történelemkönyvekből vannak ismereteink az első és a második világháborúról, a közelmúlt eseményeiről, de nem kell ezeket újra fellapoznunk, vagy a google-ban böngésznünk, ha fel akarjuk frissíteni a tudásunkat, és egy fiatalnak el akarjuk magyarázni, hogy mi zajlik egy háborúban. Elég megmutatni a filmeket! Most is jönnek a tudósítások a háborús övezetekből, amit persze vagy elhiszünk, vagy nem. Emlékezzünk a második világháború műtermi propagandafilmjeire... A film tehát arra is jó, hogy emlékeztet a történelmünkre, olyan, mintha fellapoztuk volna a történelemkönyvet. Ez az, amit csak a film tud, más nem.

A film képes megörökíteni a jelent a jövőnek.

Most már persze nem szalagra forgatunk, hanem egy "felhőbe", de a lényeg ugyanaz, ezért fontos, hogy a film fennmaradjon. És közben mindenki filmet alkot, nézd meg a fiatalokat és a közösségi médiát!

Filmnek tekinthetjük ezeket?

Mindenképpen! András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező - és most már a Nemzet Művésze - szokta mondani a zsűriből, hogy gyerekek, ne nézzétek le a filmetűdök alkotóit! Belőlük lesznek a nagy mozifilmes rendezők, akik nagy nemzetközi porondokon sikereket érnek el.

Valahol el kell indulnia egy Oscar-díjas filmrendezőnek és operatőrnek!

Ők ma az interneten indulnak el okostelefonos felvételeikkel. Figyelik egymás alkotásait, és követik őket, vagy épp valami teljesen mást, eltérőt akarnak csinálni. Na ő bennük már mocorog valami!

Nemcsak a világ hat ezekre a fiatalokra, hanem ezek a kisfilmek is hatnak a világra. Vajon hogyan változtatják meg a most felnövő generáció gondolkodását?

Gondolkodnak-e egyáltalán a felnövő generáció tagjai? Amikor a filmklubok jelentőségéről beszélek, arra gondolok, hogy nem elég egy filmet megnézni, arról jó lenne beszélgetni is. A hősiességről, az összetartásról, a barátságról, a bajtársiasságról és azokról az értékekről, amelyek a nagy játékfilmekben megjelennek, mondjuk A Gyűrűk Urában. Van egy helyzet, ahol a hősnek feladata van, amit végre kell hajtania, mert a többiek benne bíznak, és a többiek élete ettől függ. A körítés fikció, de ott vannak az értékek, amelyeket jó lenne, ha a gyerekek megértenének. Hogy oda kell figyelni a másik emberre! Nemcsak úgy, hogy a Facebookon ott van a fotója, vagy TikTokon fent van a videója, és én gratulálok neki, mert kitüntetést kapott vagy gyereke született, hanem úgy valójában oda kellene figyelni rá.

A filmeknek többféle üzenete lehet, ezekre fel kell hívni a gyerekek figyelmét.

A filmesnek, sőt a filmszemleszervezőnek is van felelőssége, például abban, hogy milyen értékeknek ad teret, mit közvetít.

Nemrég az evangélikus közösségben újságírókat díjaztunk, és az egyház sajtóbizottságának elnökeként arra kértem a 21. század újságíróit, hogy ha megírnak egy cikket, utána nézzék át összekulcsolt kézzel és azzal az áhítattal, amit ez jelent. Ha ezután is vállalják a soraikat, rendben van. Lehet azonban, hogy néhány mondatot kihúznak, átfogalmaznak, és úgy jelenik meg. Ez a felelősség, és ez megvan a filmeknél, a filmszemlénél is.

Mit gondolsz, mi a filmszemle, illetve a filmezés jövője?

Fontos lenne nemzetközivé tenni a Savaria Filmszemlét!

Víziók nélkül nincs is értelme csinálni, az enyém ez, mert kell, hogy legyenek terveink, nagyok, az sem baj, ha végül nem mi valósítjuk meg, hanem valaki, aki utánunk jön. Már a mostani konferenciáink is bizonyítják, hogy nemcsak a filmeseket akarjuk megszólítani, hanem a társterületek képviselőit is, hogy például egy közművelődésben dolgozó szakember is bátran merjen filmklubot indítani, és ezzel is teremtsen közösséget, és biztassa az embereket, hogy beszélgessenek arról, ki mit gondol az adott filmről. Ha a filmszemlénk nemzetközi lesz, akkor nemzetközi rendezőket, operatőröket, dramaturgokat, szereplőket tudunk hívni és vendégül látni, és még filmes képzést, trénineg is indíthatnánk. Ez már nem csupán a régiónknak szólna! A Savaria Filmszemlén megszerzett díjnak komoly nemzetközi rangja lehetne, amivel a magyar alkotókat tudnánk segíteni. Olyan nagy, nemzetközi rendezők és alkotók látókörébe kerülhetnének ezáltal, akik azt mondhatják, hogy "hoppá, ezt a nevet már valahol hallottam, persze, Szombathelyen!" Így szép lassan bekerülhetünk a nemzetközi áramlatba. Szabadegyetemeket, kurzusokat is el tudok képzelni néhány éven belül a filmszemléhez kapcsolódóan.

Kárpátaljáról idén nem érkeztek nevezések. Félő, hogy jövőre csak háborús filmek jönnek majd Ukrajnából!

Lehet, hogy lesz egy ilyen külön tematika, még nem tudni. Veszélyes terület, óvatosan kell hozzányúlni. Előbb-utóbb sajnos biztosan jönnek majd ezek a filmek, jól látod!