Most online sem tart misét Pál Feri, de nagyböjt negyedik vasárnapján még prédikált. A világjárvány lelki ártalmai ellen igyekezett felvértezni hallgatóságát, és erről a magyarkurir.hu is beszámolt. Mint írták, angyalföldi szentmiséjén arról beszélt Pál Feri, miért kevés „egyszerűen csak” küzdeni a vírussal, az ellenséggel, és miért kell sokkal inkább kiismerni, hogy túljárjunk az eszén.
Ez a vírus egyszerű, végtelenül egyszerű. És lehetséges, hogy ha szeretnénk eredményesen megküzdeni vele, akkor érdemes nekünk is ezt az egyszerűséget megbecsülni – fogalmazott. Minden alakul és változik, és már a vasárnapot sem tudjuk úgy megszentelni, ahogyan szoktuk. Nincs azonban az a vírus, ami megakadályozhatna bennünket abban, hogy a magunk egyszerűségében rátaláljunk olyan magatartásformákra, amelyekben valódi élet van.
Pál Feri megosztotta hallgatóságával egy élményét. Megéhezett, és felhívta a kedvenc pizzázóját, hogy vigyenek neki valami finom vasárnapi ételt. Amikor megkapta a pizzát, arra gondolt, hogy nagyon szeretné, ha ez az étterem akkor is lenne majd, amikor a világjárvány lecseng, és egy kicsit több borravalót akart adni, mert sose lehet tudni, hátha ezen is múlik. Ahogy nyújtotta a pénzt, azt mondta neki a futár: Na, ennyit nem fogadok el, köszönöm szépen! Csak annyit adjon, amennyit máskor. Feri, miközben bevitte pizzát, arra gondolt, hogy ez az ember a reménység embere. Hogy micsoda végtelenül egyszerű gesztus egy ilyen helyzetben ezt mondani: köszönöm, erre a plusz pénzre nekem nincs szükségem. Ferinek, mire beért a pizzával a szobájába, egyszerre jó kedve lett ettől.
Elmondta, hogy érdemes most rátalálnunk a legegyszerűbb formákra, lehetőségekre. Sose gondolta volna például, hogy most tanul meg kezet mosni. Persze azt sem tudta eddig, hogy nem tud kezet mosni, de miután megnézett egy műsort, kiderült, hogy ez a helyzet. Nos, mondhatjuk: „Egy világjárvánnyal szemben a kézmosás?!?” A szakértők azt mondják, hogy csakugyan a kézmosás. Tehát rá kell találnunk az egyszerűségre mint erőforrásra; arra, hogy mindaz, ami oly végtelenül egyszerűnek tűnik, lehet nagyon hatékony.
Ezek a vírusok, mondhatjuk, igencsak következetesek – mutatott rá Pál Feri. Amit tudnak, azt megcsinálják, a végsőkig következetesen. Egyszerű dolgok: otthonmaradás, szellőztetés. Az a helyzet, hogy ha ezeket az egyszerű dolgokat következetesen és sokan csináljuk, az nagyon eredményes. Minél következetesebben és minél többen csináljuk, annál eredményesebb. Nehogy már egy vírus következetesebb és hatékonyabb legyen, mint az ember! – jegyezte meg.
Ezek a vírusok keresik a kapcsolatot, mindent megtesznek, hogy találkozzanak velünk. Pál Feri elmesélte, hogy nemrég több órát azzal töltött, hogy átgondolta: kik azok a hatvan év fölötti személyek, akiket szeret. Az a késztetés volt benne, hogy egyiket-másikat fel is fogja hívni, aztán meg is tette.
Azt mondja: ha a vírus keresi a kapcsolatot, akkor mi is keressük. Érdemes mostanában megtalálni a kapcsolattartásnak azokat a formáit és lehetőségeit, amelyek adatnak.
A koronavírusok nagyon ügyesen használják a környezetüket. Cseppfertőzéssel terjednek. Használják a levegőt, a vizet, a párát, a szelet. És lám, manapság mi is milyen jól használjuk a természetes és általunk kialakított kulturális környezetet! Például a világhálót is milyen sok jó dologra lehet használni! Mennyivel hatékonyabban és ügyesebben tudjuk jóra használni azt, ami egyébként mindig is a kezünk ügyében volt.
Érdemes tudni, hogy a vírusok eléggé hasonlítanak egymásra. Pál Feri azon töprengett, tud-e olyasmit mondani, ami mindenkinek szólhat. Arra jutott, hogy másképpen kellene beszélni az orvosnak, az egészségügyi dolgozóknak, a szociális munkásoknak, a bolti eladóknak vagy benzinkutaknál dolgozóknak, másképp az időseknek, vagy a fiataloknak is. De kisebb-nagyobb mértékben mindannyian szenvedünk. Rámutatott: egyszer mind szenvedni fogunk, és van, aki már most is szenved. Ez kegyetlenül hangzik, ám mit érdemes tennünk a szenvedéssel? Beleragadhatok, beleszűkülhetek abba, hogy azt mondjam, a vírus miatt szenvedek. De nem biztos, hogy érdemes ebben a beszűkültségben és vakságban maradni. Leélni heteket, hónapokat, ki tudja, mennyi időt úgy, hogy a vírus miatt szenvedünk. Pál Feri szerint sokkal inkább érdemes felemelni a tekintetünket, többet látni, és azt kérdezni magunktól, hogy ha szenvedek is, kikért vállalom ezt a szenvedést? Ha azt mondom: ez a vírus miatt van, nem valószínű, hogy ettől jobb lesz. De ha azt mondom: na, ezt a szenvedést most azért csinálom, mert… és neveket tudok hozzákapcsolni, és előttem vannak az arcok, akikért csinálom, az sokkal jobb. Nem biztos, hogy a vírus miatt érdemes szenvedni. Van nekünk jobb dolgunk is.
Szenvedjünk egymásért, ha már muszáj, és nevezzük meg, hogy kikért. Vannak, akik számára ez is mond valamit: Istenért.
