A demográfia nagyban meghatározza egy régió munkaerőpiacának változásait, ezzel kezdte a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa. Miközben 2000 óta a munkaképes korú (15-64 éves) magyarok száma lezuhant, addig a szomszédos Ausztriában ez a szám nőtt, de meg kell jegyezni, hogy nem a természetes szaporulat miatt. Mindkét országban nagyobb a halálozások száma, mint a születéseké, mi akkor mégis a különbség? Igen, a válasznak köze van a külföldiekhez, azonban itt is, ott is több a külföldről bevándorolt személy, mint a kivándorolt.

A lényegi különbség az arányon van, és azon, hogy nálunk nem éri el a természetes fogyás szintjét a bevándorlás, Ausztriában viszont igen.

Felhívta rá a figyelmet: ahogy országosan, úgy a Nyugat-dunántúli Régióban a 15-64 évesek körében - a népesség csökkenése ellenére - növekedett a foglalkoztatottak létszáma, méghozzá jelentősen. A korábbi 420 ezres szintről már 500 ezer fölé nőtt ez a szám. Ami a munkanélküliek számát illeti: bár 2006 és 2014 között viszonylag magas volt, mostanra ez a szám rendkívül alacsony lett. Rámutatott: az inaktívak létszáma az, ami nagy mértékben lecsökkent. Mit jelent ez? Úgy kerültek be többen a foglalkoztatásba, hogy kevesebben kerültek ki onnan 64 éves koruk előtt, vagyis nyugdíjaskoruk előtt inaktív státuszba. Egyik oka ennek az, hogy

magasabb az iskolai végzettsége a mostani 55 év felettieknek, sőt egy olyan trend is látszik, hogy a 65 év felettiek is óriási számban maradnak foglalkoztatottak.

Régebben csak a magasan kvalifikáltak körében volt jellemző a nyugdíj mellett dolgozni, ma ez már egyre több szakmában szokás - hangzott el. Érdekes mindezzel összevetni Burgenland adatait. Ott is emelkedett ugyan a foglalkoztatottak száma, de - kis lakosságszámú régióról lévén szó - ez a szám és a növekedés is csekély. Közben csökkent (de nem a magyarországi mértékben) az inaktívak száma.

Az uniós átlag a 20 és 64 év közöttiek körében azt mutatja: az elmúlt két évtizedben jócskán magasabb lett a foglalkoztatási ráta, bár nem egyenletesen emelkedett, volt egy hosszú stagnálási időszak is. Közben itthon más ütemben (nem volt gyors felfutási szakasz), de szintén növekedés történt, egy 2010-es mélypont után végül mára kimagaslóan jók a számok.

Teljes foglalkoztatást produkáló ország lettünk, és még mindig tudunk egy kicsit bővülni, a kisgyermekes, illetve az 55 év feletti nők bevonása révén

- hangzott el. Szalai Piroska ezt a tendenciát a Nyugat-Dunántúli Régió vonatkozásában is megvizsgálta, és kiderült: az még a magyar átlagnál is jobb.

Ausztria korábban előttünk járt ebben, de már leelőztük - ez is látható volt a grafikonon. Annak ellenére, hogy sok magyar jár ki dolgozni a határ túloldalára, mégis igaz, hogy itt jobban pörög a munkaerőpiac, mint az osztrák területen. Ami a nemek megoszlását illeti, az EU-ban 10 százalékpontnyi a különbség a férfiak és a nők között.

Itthon a különbség kisebb (9%), miközben a foglalkoztatossági szint magasabb.

Ausztriában még kisebb a nemek közti különbség, a foglalkoztatás viszont összességében alacsonyabb ott. Az előadó kiemelte: egy szegmensben - a fiatalok foglalkoztatásában - alacsonyabbak itthon a számok az EU-s átlagnál. Ellenben Ausztria kimagaslóan jó ebben. Hozzá kell tenni azonban, hogy hozzáveszik a duális képzésben részt vevő fiatalokat is, és ők sokan vannak, igaz, ezzel itthon is egyre jobban állunk.

Külön statisztikai adatokat hallhattunk az 55 és 64 év közöttiek foglalkoztatottságáról. Az uniós átlagot ebben meghaladjuk Magyarországon, bár nem minden régiónk mondhatja el ezt magáról, például Nyugat-Dunántúl sem. Hogy miért? Valószínűleg részben azért, mert

térségünkben alacsony a diplomások aránya ebben a korcsoportban a nők között, így ők kisebb arányban maradnak a munkaerőpiacon ebben a korban.

A bruttó átlagkereset alakulása is érdekes (országosan, átlagosan 634 ezer forint). Tartja magát a tény, Budapesten magasabb az átlagkereset, mint az ország más térségeiben: a fővárosban 770 ezer forint, miközben Vas vármegyében 570 ezer forint, és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye a negatív rekorder 463 ezer forinttal. Az okok között szerepel, hogy egyes régiókban több a magasan iskolázott munkavállaló, ráadásul a helyi gazdaságban uralkodó ágazatok is meghatározóak.

Vas vármegyében jelentős a turizmus, és a vendéglátás, szálláshely-szolgáltatás nem az az ágazat, ahol jobban lehetne keresni, mint az IT- vagy bankszektorban.

Tovább árnyalja a képet, hogy az átlagkeresetet mutató statisztikai adatot nem az adott régió lakóinak keresetéből számolják ki, hanem az ott székhellyel rendelkező cégek kifizetéseiből. Elhangzott: pillanatnyilag jóval nagyobb mértékben emelkedik a bruttó kereset, mint az infláció, tehát reálkereset-növekedést tapasztalunk.

Szalai Piroska tisztázta a fogalmakat is: alapbér, kereset, jövedelem - mindhárom mást mutat. Szó volt a szegénységi mutatóról (ami részben a jövedelmet veszi figyelembe sok más mellett): ebben az unióhoz képest is nagyobb javulást ért el az ország, ami azt jelenti, hogy egy évtized alatt óriásit csökkent azok aránya, akik érintettek voltak ebben. Nyugat-Dunántúl az országos átlagnál is jobb helyzetben van. Az előadó megállapította: bár kisebbek a bérek itthon, mégsem érint a szegénység annyi embert, tehát nem nyílik az olló olyan nagyra az egyes rétegek között. Szó volt még az elvándorlásról és a vengégmunkások kérdéséről is.