A Magyar Nemzet egy pénteki cikkében emlékezett meg arról, hogy ezen a héten vasárnap lesz 125 éve, hogy merénylet áldozata lett Erzsébet királyné, a Wittelsbach-házból származó bajor hercegnő, aki I. Ferenc József császár és királlyal kötött házassága révén osztrák császárné és cseh királyné 1854-től, és magyar királyné 1867-től 1898-as haláláig - írja a Mandiner. Családi körben Sisinek becézték,
Ernst Marischka kultikusnak számító 1955–57-es mozifilmjei nyomán a sajtóban és köznyelvben elterjedt a Sissi ragadványnév is.
A cikkben megemlítik, hogy Sissi népszerűsége és mítosza szinte vele egyidős, már Ferenc József osztrák császárral való 1854. áprilisi házasságkötése alkalmából a pár, illetve a fiatal császárné képével ellátott bögrék, dísztálak és egyéb kisebb-nagyobb emléktárgyak kerültek forgalomba. Az ezt követő évtizedekben pedig komoly kultusza alakult ki, amelyet egyrészt a hivatalos állami és politikai kommunikáció táplált, másrészt Erzsébet „szerethető karaktere” alapozott meg.
A Sisi-kultusz mind a mai napig töretlen, nem koptatta el az elmúlt jó másfél évszázad, sőt hosszú ideig a katolikus egyház is támogatta emlékének őrzését”
– olvasható a cikkben.
A merénylet
Erzsébet 1898. szeptember 9-én Genfbe utazott annak ellenére, hogy kísérete nem tartotta kellően biztonságosnak és előkészítettnek az ottani látogatását, próbálva lebeszélni ez irányú terveiről, sikertelenül. Másnap a kis számúkíséretének vele maradt tagjával, Sztáray Irmával a Beau Rivage Szállóból a Genfi-tó partján húzódó sétányon a hajóállomásra sietett, amikor Luigi Lucheni olasz anarchista fellökte, és egy hegyesre élezett reszelővel szívtájékon szúrta.
Erzsébet holttestét teljes kíséretével udvari különvonat szállította Bécsbe, temetésére egy héttel a merényletet követően, szeptember 17-én került sor. A királyné holttestéért az udvari különvonat szeptember 11-én este indult el Bécsből Genfbe. Erzsébetet a kapucinusok templomának császári kriptájában (Kaisergruft) helyezték végső nyughelyére fia, Rudolf koporsója mellé.
Nyitókép: Wikipédia
Forrás: mandiner.hu
