Több mint száz éve nyílt Alsóörsön egy étterem, amit negyven éve ugyanaz a család üzemeltet - írja riportjában a veol.hu. Az éttermet még 1910-ben építtette Potyondi József Vendéglő a magyar tengerhez elnevezéssel, a hely később kapta a Halásztanya nevet. Az ezredfordulón a Halásztanya étterem és az egyedien kialakított Csobogó kert 31 szobás szállodává változott. – Járt már náluk több híres rocksztár, politikus, diplomata, filozófus, festő, de arra a legbüszkébbek, hogy
több olyan vendégük van, akik tíz-húsz éve visszajárnak ide,
meséli Kirchner Rózsa és Kirchner László, akik szenvedélyesen szeretik munkájukat.
Szerintük a Balatonra azért jönnek az emberek, hogy jól érezzék magukat, amihez hozzátartozik a minőségi szolgáltatás. Szerintük szállodát és éttermet üzemeltetni soha nem volt egyszerű. Kizárólag azoknak javasolják ezt, akik elkötelezettjei a Balatonnak, és képesek nagyon sokat feladni a magánéletükből azért, hogy a vendégek jól érezzék magukat.
– Fiatalok, mindössze harmincévesek voltunk, és már nem jelentett kihívást a napi munka, amit a munkahelyeinken végeztünk, tekint vissza a házaspár a váltásra. Kirchner Rózsa és férje, Kirchner László akkor Ajkán éltek egy szép házban, Balázs fiuk még kicsi volt, ma már ő is velük dolgozik. Egy ismerősüktől hallottak a nagy múltú balatoni étteremről, és úgy döntöttek, belevágnak, kiveszik és működtetik.
Eladták a házukat, a pénzzel eljöttek Alsóörsre, ahol kezdetben a Halásztanya melletti irodákban laktak.
Az éttermet nagyon lerobbant, elhanyagolt állapotban találták, de sikerült úgy-ahogy helyreállítani. Akkor a Balaton idegenforgalma teljesen máshogy nézett ki, mint ma: sok vendég érkezett, kevés étterem működött. A vendégek egymásnak adták a kilincset az étteremben, mert Magyarország akkor Németország keleti és nyugati részén élő emberek találkozóhelye volt, de szép számmal érkeztek belföldi vendégek is. László a napi teendők mellett járta az utazási irodákat, hogy hírét vigye az alsóörsi helynek, Rózsa tartotta a frontot a házban, ahol, akkori szokás szerint, hétvégeken diszkót, majd videodiszkót tartottak, filmeket vetítettek.
Közben ügyeltek arra, hogy megőrizzék, egyre finomabbra főzzék a Halásztanya, illetve a Balaton tradicionális ételét, a halászlét, ami ma is étlapon van.
– Az életünk akkor is kőkemény volt, csak másképp. Nem kis feladatot jelentett az alapanyagok beszerzése és a konyha fokozatos felújítása – idézi fel a múltat a házaspár.
Hajnaltól késő estig dolgoztak, minden fillért visszaforgattak, majd 1993-ban, a privatizáció idején lehetőség adódott az étterem megvételére. A német határegyesítés után Magyarország nem volt többé találkozóhely, így jelentősen visszaesett a forgalom, a kérdés az volt: hogyan tovább? Felidézik, kénytelenek voltak megoldást találni az életben maradásért, így lettek a veszprémi régió egyik első catering-, illetve kitelepülő étel-, italszolgáltató cége. Az új profilt is meg kellett ismertetni az ágazattal, ezért László ismét nyakába vette az országot, a világot: kiállításokon, rendezvényeken kötött ismeretségeket, vitte a vállalkozás hírét. Nagy szó volt akkor, hogy balatoni cégként bejutottak a budapesti rendezvényszervezői körbe, amit szerintük a kedvező árnak, a megbízhatóságnak, a pontosságnak köszönhettek. Minden fillért kisgépekre, így tálalóedényekre költöttek, és ügyeltek a folyamatos felújításra, a különleges tálalásra is. Sok újdonságot kínáltak, így faragott gyümölcsöt, ami mindig is ritkaságnak számított.
– Akkor lehetett válogatni a szakemberek közül, ma már nem így van,
jegyzik meg, majd kiemelik, mindig is tervezték, hogy szálláshelyet is kínáljanak. Így 2002-től belefogtak a szálloda építésébe, amit kormányzati támogatással, pályázati forrásból és önerőből valósítottak meg.
Akkori életükre nincsenek szavak, építkeztek, éjjel-nappal dolgoztak, rendezvényeken is, tudták, a legapróbb hiba miatt minden összeomolhat. Hatalmas kitartás, lemondás kellett, nem volt se nyaralás, se pihenés, melyekre ma is ritkán jut néhány nap. Közben a fiuk is bekapcsolódott a munkába. A család szenvedélyesen szereti Alsóörsöt, a Balatont, fontos számukra a hagyományőrzés, így
megtartották az étterem korábbi nevét, és gondosan figyelnek arra is, hogy ma is kínálják a tradicionális balatoni ételeket.
– Mi volt a legnagyobb kihívás? Az egész élet! – válaszolják. Szerintük a vendéglátás, a gasztronómia folyamatosan változott, átalakult, így mindig újabb kihívás előtt álltak. Egymás után nyíltak a vendéglők a településen és a strandon, amihez azonnal alkalmazkodni kellett. A legnagyobb változás a konyhatechnikában mutatkozott, illetve a számítógép megjelenésekor, melyen megtanulták a szállodai üzemeltetést, értékesítést. Hangsúlyozzák, hogy folyamatosan változott és változik a vendégkör, ma főként magyar vendégek, családok érkeznek, de egyre többen jönnek a környező országokból is. Ma a legnagyobb nehézséget a munkaerő jelenti. Továbbra is elszántak az utánpótlásban, hogy magas szinten tanulják meg a fiatalok a vendéglátást, melyre lehetőséget biztosítanak. Szerintük a magas színvonal, a kifogástalan minőség, a rugalmasság az alapja a versenyképességek. Kirchnerék ma is kőkemény életet élnek, a szálloda mellett, tehát a munkahelyükön laknak. – Ha elölről kezdenénk? Újra belevágnánk, mert az állandó változás mindig új megoldásokat kíván, ami erőt ad, és a hivatásunk éppen emiatt izgalmas számunkra, mondják együtt.
