Hogy élted meg az elmúlt két hónapot?
Az eleje egy rémálom volt! Rettegtem attól, hogy az olaszországihoz hasonló helyzet áll elő, pánikba estem attól a gondolattól, hogy nem lesz elég lélegeztetőgép, aggódtam a családomért, a szeretteimért, a barátaimért. Támogattam, akit csak lehetett, főként egészségügyi szervezeteket, mert tényleg szerettem volna, hogy a legjobb legyen az ellátás, ha szükség lesz rá. Aztán jött a „saját céges pánik”, mert ugyan élelmiszert forgalmazunk, de nem alapvető élelmiszert, és más elbírálás alá esett egy nagy hipermarket, és más alá egy egészségbolt. Aztán láttam az emberek felvásárlási lázát: vitték a lisztet, a cukrot, az olajat és vécépapírt, amit nem is értettem. Főleg a vécépapírt nem.
Biztosan ti is bespájzoltatok valamivel!
Nem, semmiből… Na, jó, igazából egy békéscsabai ismerőstől tényleg hoztam fel egy hatalmas nagy adag kolbászt, sonkát meg szalonnát, úgy 30 kilót, és beraktam a pincébe. Úgy voltam vele, hogy ha nagy gond lesz, ezt majd elkarikázgatjuk, ha pedig nem, úgyis jön a kerti sütögetős szezon, el fog fogyni. Figyeltem a világ más tájairól a híreket, és azt láttam, hogy ahol rosszabb a járványhelyzet, ott sincs probléma a termeléssel, az ellátással. Nem ettől féltem, hanem amiatt, hogy összeomlik a gazdaság. Mi van akkor, ha bedől a forint? Ez benne volt a hangulatban, mert nem az számít, hogy mik a tények, hanem hogy mit hisznek az emberek! Ez, illetve a média határozza meg, hogy mi fog történni, és ez nagy baj. Az egész világ úgy működik, mint egy rosszul kezelt tőzsde. Kiszivárognak a hírek, amelyek befolyásolják az árfolyamot, vagy jelen esetben a tetteket, ettől van a hisztéria. Féltem, hogy az emberek elveszítik az állásukat – ez be is következett –, a megtakarításaikat, és az járt a fejemben, hogy ebből egy polgárháborús helyzet is kialakulhat. Elképzeltem, hogy a karantén-korlátozások betartatása leköti a fegyveres erők kapacitásait, és polgári engedetlenségi mozgalmak indulnak, helyi hadurak tűnnek fel, készpénzt, aranyat fosztogatnak, és nincs elég rendőri erő fellépni ellenük. Belegondoltam, hogy ha egyetlen járőr jut egy körzetre, ahol mondjuk egyszerre négy helyre törnek be, akkor mit csinálnak? És tényleg elkezdték felvásárolni a gumilövedékes fegyvereket meg a riasztópisztolyokat, más önvédelmi eszközöket,
nem szépítem: világvége hangulatom volt.
A zavargásoktól jobban félem, mint a vírustól.
Szerinted hogyan kezelte az ország a helyzetet?
Lehet szidni a kormányt, de jól, fokozatosan volt felépítve a védekezés, úgy, hogy ne törjön ki anarchia. És az eddigi eredmény őket igazolja. Azt vettem észre, hogy a koronavírus sokkal veszélyesebb a médiában, mint a valóságban, ezért aztán én is megtettem a szükséges lépéseket a családom érdekében: első körben kikapcsoltam a televíziót. Két hónapja nem nézünk semmilyen csatornát, csak netes sorozatokat, persze nem vírusosat!
Akkor ebből a helyzetből a családod profitált a legtöbbet!
Így van, a legtöbb időnket egymással töltöttük. Ugyanakkor megemeltem az edzésre szánt időmet is, a napi egy órából kettő lett, hogy addig se gondolkodjak. Az egészséges táplálkozás sokkal jobban az életem részévé vált, mint eddig, hiszen minden étterem bezárt, megszűntek a vendégségek, partik, nem volt csábítás. Nem volt más választásom, mint hogy az itthoni friss alapanyagokból és a saját termékeimből nekiálljak főzni. Rengeteg időt és pénzt spóroltunk, mert egy hétig főztünk annyiból, amennyit a család amúgy egy éttermi vacsorára elkölt.
Szép is lenne, ha Schobert Norbi nem mozogna otthon, a négy fal között is rendszeresen, de ezzel nem mindenki volt így…
A mi házunkban van edzőterem, ahogy a fodrásznak vagy a cipésznek is van saját felszerelése. Nálunk is van futópad meg súlyzókészlet, és a család minden tagja mindennap elvégezte az edzését. Azonban Réka is, és én is átálltunk az online edzések tartására, ami egyrészt azért volt fontos, mert magunknak is adtunk feladatot, másrészt egy időben 10-12 ezer készüléken követtek minket egyszerre, és láttuk a képeken, hogy ketten-hárman is tornáztak egy-egy helyszínen. Ez azt jelenti, hogy családilag álltak neki, és 25-30 ezer embert mozgattunk meg egyszerre.
Mit gondolsz, aki akart, az nekiállt mozogni?
Igen, aki akart, meg tudta csinálni, és aki megcsinálta, a legjobb döntést hozta, mert
a karantént kétféleképpen lehetett megélni. Az egyik az, hogy otthon maradsz, depresszióba esel, megeszed azt a sok hülyeséget, amit felhalmoztál, a lisztet, a cukrot, az olajat. Kenyeret sütsz, megosztod a Facebookon a receptet, és fölszedsz tíz kilót. A kondid és az egészséged leépül. A WHO és az operatív törzs is engem igazolt, mert összefoglalták azt, mit én is leírtam már két hónappal ezelőtt, hogy a koronavírus-fertőzés esetén is az elhízás a legveszélyesebb kockázati faktor. Idősek és fiatalok között is főként azok haltak meg, akik jelentős túlsúllyal küszködtek.
Kiktől kapsz visszajelzést az ilyesfajta megállapításaidra?
Mindenféle emberektől, azoktól is, akik szeretnek és elismernek, de azoktól is, akik mocskolódnak. Utóbbiak általában a nagyon alacsony intelligenciaszinttel rendelkezők köréből kerülnek ki, és ezeket nem is nagyon veszem a szívemre. Boldogok a lelkiszegények, mert övék a mennyek országa, de én inkább maradok itt, és ebben az országban szeretném jól érezni magam. Mi rengeteg időt és energiát áldoztunk a karantén alatt is, hogy segítsünk mozogni az otthonülőknek, és hozzáteszem, hogy az online tornák nemhogy nem hozták a pénzt, hanem inkább vitték. A világítás, a hangosítás, a stáb is pénzbe került, tehát alkalmanként 50-100 ezer forintért tornáztunk, mínuszban! De azt mondtuk, hogy feladatot adunk magunknak is, másnak is, és mire véget ér a karantén, ők is, mi is magasabb szintre léptünk fizikailag és mentálisan. Állítom, hogy visszanyertem a 24 éves korombeli kondimat, annyi a súlyom, mint akkor volt. Az elmúlt két hónapban 8 kilót fogytam, a mögöttem álló egy évben 15-öt, ha még egy dekát fogynék, sovány lennék. Egy vészhelyzetben nem leépülni kell, hanem megerősödni. Az élet olyan, hogy minden elénk gördített akadálytól csak erősebbé kell válnunk, ez a filozófiám.
Hibáztatod azokat, akiknek ez nem sikerül?
Senkit nem hibáztatok, mindenki a saját életéért felel, és azt csinál, amit akar. A karantén olyan, mint a börtön. Tudom, mert rendőrtisztként rengeteg börtönlátogatáson vettem egykor részt, és sokakkal beszélgettem. Van az az ember, aki bemegy, néz maga elé, elgyengül, csicskáztatják, és lelki-fizikai roncsként jön ki, ha egyáltalán kijön élve. Aztán van az, aki bekerül, és az idejét testedzésre, művelődésre használja. Kigyúrja magát, szakmát tanul, kiolvassa a könyvtárat, nyelvet tanul, és megerősödve jön ki a börtönből. Két út van. A karantén volt a mi társadalmi börtönünk, és mindenki maga döntötte el, hogy a bezártságot mire használta fel.
Volt utóélete a karantén ideje alatt annak az elhíresült kijelentésednek, amelyet az elhízott nők és a válások közötti összefüggésről tettél?
Lecsengett ez a dolog, de továbbra is azt mondom, amit akkor. Vannak olyan nők, akiket az elhízás miatt hagynak el, ezt fenntartom, mert ez az igazság. Tény, hogy az igazságot nem mindenki szereti, mert az nem túl negédes. Az igazság rossz, és néha fájdalmas.
Csak azért reagált rá mindenki olyan hevesen, mert igaz?
Pont azért, igen! Mert késsel megszúrtam a társadalom egy részének a G-pontját. Ha hülyeséget mondtam volna, mindenki jót röhögött volna, de nem ez történt. Igazat mondtam, rengeteg nő fizikuma és kondija tönkremegy, emiatt sok férfi – persze nem mind, de sok – elmegy, én ezt látom magam körül. Megjegyzem, ez fordítva is igaz lehet. Az emberek azt hiszik, hogy én utálom a kövéreket, pedig ilyet sosem mondtam. Én a kövérséget utálom, ami nem egyenlő az emberrel. Ha onkológus lennék, jogom lenne utálni a rákot, ugye? Hiszen ő a rák ellen harcol.
Milyen következtetéseket tudsz levonni az egész történetből így, utólag?
Megtanultam, hogy nem szabad kimondanom az igazságot. Azt kell mondani, amit az emberek hallani akarnak. Nem azt, hogy ha elhízol, tönkremegy az egészséged, és esetleg a párkapcsolatod is, hanem inkább ezt: ha elhízol, akkor gyönyörű vagy, és ez így nagyon jó, tisztelem, de ha lefogynál, lehet, hogy jobban éreznéd magad. Rájöttem, hogy el kell fogadni a hazugságot, az önámítást, és ha a társadalom azt akarja hallani, hogy kétszer kettő az öt, akkor azt kell neki mondani.
Nem is lesz több PR-bomba, polgárpukkasztás, komolyan eltekintesz ezektől a jövőben?
Az igazságtól tekintek el. Azt fogom mondani, amit az emberek hallani akarnak, és diplomatikusabb utat választok ahhoz, hogy valahogy rávezessem őket arra, hogy másképp gondolkodjanak.
Erre most sokan mondhatják, hogy belátod: sértő voltál…
Dehogy látom be, nem voltam sértő, azt gondolom. Azok a címkék voltak sértőek, amelyeket rám aggattak. Olyan szavakat adtak a számba, amilyeneket sosem mondtam, hogy megvetem a kövér embereket, hogy a kövér nőket elhagyják, hogy a terhes nők nem szépek, egyiket sem mondtam.
Egész életemben mindig kimondtam az igazságot, de a mai világ erre nem kíváncsi.
Nem lehetséges, hogy lesz, aki úgy érzi, épp most hagyod magára?
Senkit nem hagyok magára, kőkeményen dolgozom, összefogtam orvosokkal, szaktekintélyekkel, gyógyszergyárakkal, élelmiszertermelőkkel, fitneszedzőkkel, és egy népegészségügyi programot írok. A saját ötletem, nem kértek rá fel, és a végső fázisban van. Olyannyira, hogy az ősszel elindul, és tudom, hogy működni fog.
