András szinte berobbant a szurkolók köztudatába, s lett közönségkedvenc, sokakban keltett meglepetést nagyszerű játéka. Számított Ön erre?
Őszinte leszek, számítottam rá. Korábban, amikor cikkeztek Andrásról, akkor a feleségem mindig megkérdezte: te gondoltad volna? Én pedig mindig úgy válaszoltam, hogy: nem, én biztos voltam benne, hogy eljut erre a szintre. Ha nem így gondoltam volna, akkor magam sem fektettem volna bele annyi energiát pályafutása egyengetésébe.
Sokan tudják Önről, hogy egészen kicsi korától segítette és irányította András karrierjét. Kérem, meséljen a kezdetekről!
Szinte azóta, hogy lábra állt, mindig rugdosott valamit, ráadásul tudatosan, én pedig ezt észrevéve úgy gondoltam, hogy érdemes lenne a foci irányába terelni. Mind a feleségem, mind pedig én magam sokat fociztunk vele a legkülönfélébb helyeken, otthon, strandon, játszótéren. Egy idő után tudatosan próbáltam rákényszeríteni arra, hogy mindkét lábát használja. Ez eredményesnek bizonyult, hiszen 4-5 éves korára már kétlábas lett. Emellett gyors volt, és a párharcokban is meglepően hatékony.
Mikor jutottak el arra az elhatározásra, hogy szervezett keretek között, egyesületben pallérozódjon tovább?
Ez egy érdekes történet. 6 éves volt Andris, amikor a feleségem ki akarta vinni a gyereket a Lurkó FC-be, de ehelyett a Király Sportlétesítménybe ment, azt gondolva, hogy ott van a Lurkó. Ám ott a VAFA nevű klub működött, amely később Grundballként folytatta az utánpótlásképzést. Itt Havasi Attila vette a védőszárnyai alá, ahol Andris ügyességét látva hamar bekerült a csapatba. Tornáról tornára jártunk szerte az országban. Szép sikereket értünk el, Andris pedig sokszor lett egy-egy torna legjobb játékosa vagy gólkirálya.
Néhány év múlva pedig a gyerek kinőtte a Grundballt.
Valóban, 10 éves volt, amikor először elvittem az Illés Akadémiára, de hamarosan úgy láttam, hogy az agárdi Sándor Károly Akadémián folyó munka jobban megfelel fejlődésének. Így került el 15 évesen hazulról, s mi, szülők is aggódtunk egy kicsit, hogy kiszakítjuk a családi közegből. Szerencsére Andris hamar beilleszkedett, odakerülése után fél évvel már ő volt a korosztályos csapatának kapitánya. Itt szinte minden poszton kipróbálták, ami ma már kamatozik is.
Innen szinte egyenes út vezetett az NB I.-ig.
Talán 17 éves volt, amikor az MTK-ban egy Gyirmót elleni meccsen húsz perc játéklehetőséget kapott Tamási Zsolt trénertől. Sajnos ez évben kiesett az MTK. A következő szezonban már az NB II.-ben, Feczkó Tamásnál bejátszotta magát a gárdába, s a bajnokságot megnyerve ismét NB I.-es lett a csapat, és Andris is. Az élet nagy rendező, ugyanis az első osztályban az első gólját éppen a Haladás ellen szerezte…
Azután jött egy még nagyobb ugrás.
Valóban. A bajnokság félidejében éppen Törökországban edzőtáborozott az MTK, amikor jött a hír, hogy a patinás olasz klub, a Genoa kívánja szerződtetni, egymillió euróért megvásárolva az MTK-tól.
Meglepődtek ezen?
Úgy vélem, hogy az MTK-ban tudatosan építették fel Andrist, számolva azzal is, hogy jó pénzért értékesítik.
Az olasz kaland azonban nem úgy alakult, ahogyan várták sokan.
Igen, tényleg nem játszott tétmeccsen, de a genovai kitérőnek is volt előnye. Andris megerősödött, és taktikailag is sokat fejlődött. Úgy hallani, hogy az olaszok – Andris jó Eb-szereplését látva - igencsak megbánták, hogy elengedték.
Mégpedig a felvidéki magyarok ikonikus klubjához, a Dunaszerdahelyi AC-hez.
Jó döntés volt. Magam is imádok szurkolóként és magyarként ott lenni. A fiamat nagyon szeretik, a kevés magyar egyike a csapatban. Hamar a közönség kedvencévé vált, jól fogynak a nevével ellátott DAC-mezek is. Azután jött a válogatottság. Előbb a Ciprus elleni felkészülési mérkőzésen meglőtte első gólját, majd az Európa-bajnoki csoportmeccseken bizonyított.
Nagyon is fényesen, hiszen válogatottunk egyik legjobbja volt, nagy érdemei voltak a szép szereplésben. Önt meglepte, hogy Andris ilyen fiatalon vezérré tudott válni?
Ismerve fiam mentalitást, biztos voltam benne, hogy nem riad vissza a világsztároktól. Aki látta a meccseket, az tanúsíthatja, hogy Andris bátran párharcozott Kantéval, Ronaldóval, Mbappéval, és másokkal is.
A hab a tortán pedig a Manuel Neuernak fejelt szemfüles gól volt. Egyáltalán András hogyan élte meg az egész Eb-szereplést? S ezek után hogyan tovább?
A kontinenstorna mind a fiamnak, mind a válogatott többi tagjának óriási, életre szóló élmény volt, amiből tovább tudnak építkezni. Az Eb után visszatért a DAC-hoz András, elkezdődött a bajnokság is. Több érdeklődőről is hallani iránta, nyilván olyan döntést kell majd meghozni, ami mind neki, mind a klubjának jó. Úgy vélem, hogy most is jó helyen van, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő?
Egy esetleges klubváltásnál mi a fő szempont?
Az, hogy folyamatosan játsszon egy olyan szintű bajnokságban, ahol fejlődni tud. Ilyen lehet egy belga, holland liga, de akár a Bundesliga is képbe kerülhet.
S vajon mi lehet a csúcs?
Annak idején – még gyermekkorában egy torna után – Répás Béla, a legendás SBTC egykori remek focistája azt mondta, hogy ezt a gyereket egyszer még egy topbajnokságban látja majd játszani. Nagyon remélem és hiszem, hogy jóslata előbb-utóbb beválik.
