A szovjet kommunista vezetés szokás szerint nem az őszinteséget választotta, és napokon át úgy tett, mintha a kutya élne - írja összefoglalójában a mandiner.hu.
Nem túlzás, Lajka-lázban égett a világ, így Magyarország is, ám ahogy múltak a napok, egyre többen tették fel a kérdést, jó, de mi van a kutyával az űrben, és mi lesz vele a program végén? Napok után megérkezett a hivatalos moszkvai állásfoglalás: a kutya élete nincs veszélyben, teljes biztonságban van a rakéta fülkéjében, és a csengő jelére rendszeresen étkezik.
Miközben ekkor már napok óta nem élt…
A Dolgozók című lap egészen bátor lépést tett azok után, hogy sokáig nem jött hivatalos jelentés az űrkutya sorsáról. Egy képet közölt Lajkáról, azzal markáns címmel, hogy Mi van vele? „Mindenkit érdekel Lajka sorsa. Az ellentétes értelmű nyilatkozatok teljes zavart idéztek elő” – fogalmazott az újság. A korabeli lapok szerint a bizonytalanságot
a Nyugati téri rikkancs is kihasználta, aki rengeteg lapot adott el, miután időközönként belekiáltott a villamosra váró tömegbe, hogy „baj van a kiskutyával!”
Több sem kellett az embereknek, megrohanták a ravasz újságárust. Egy dán lapnak sikerült megszólaltatnia a moszkvai csillagászati intézet igazgatóját, aki azt mondta, hogy a kutya egy héten belül visszatér a földre. Egy mondatban kétszer is hazudott. Lajka már régen nem élt, másrészt pedig a Szputnyik-2 esetében fel sem merült a visszatérés, a szovjetek eleve elkönyvelték, hogy a kutya el fog pusztulni a világűrben.
A Népújság újságírója még tett egy halovány kísérletet, mikor azt írta: „Lajka repül, él és valószínűleg sértetlenül tér majd vissza hazájába, kutyatársai közé”, ám november 7-én aztán Moszkvában is megerősítették, a kutya elpusztult, amelynek halálát aztán újabb mesével színesítették: „világűrutazásának hatodik napján ételébe nagy adag altatószert kapott.” Olyan lap is akadt, amely egészen finoman próbálta beadni a négylábú elpusztulásának hírét:
„Lajka valószínűleg az eszkimókutyák ősi nemzetségének mennyei vadászterületén jár már.”
Ami tény, az előzetes forgatókönyv szerint egy hétig vizsgálták volna, hogyan hat az állat szervezetére a világűr, s utána adták volna be a nagy adag morfiumot. De erre már nem kerülhetett sor.
A többit tudjuk. Elkezdődött Lajka kutya legendájának építése. Emléktáblát kapott Leningrádban, itthon pedig a Népakaratban egy balladát írtak hozzá, többek között ezek a sorok is megjelentek: „Mert a földi lét titkai zárját/széttörtük, s immár nem titok az Ég/indulj hát, Lajka, szimatold az ösvényt/amelyre most a Gazda lába lép.” A következő években a legtöbb kiskutya a Lajka nevet kapta itthon,
megjelentek a Lajkát ábrázoló bélyegek, a következő év februárjában pedig az általános iskolás farsangokon sok kicsi öltözött Lajka-kutyának.
Az sem meglepő, hogy a Kisvárdán rendezett cukrászversenyen a legnagyobb sikere a grillázsból készült Szputnyik és Lajka aratta, és az egyik hazai csokoládégyár piacra dobta a csokoládérakétán ülő porcelán kutyafigurát, amellyel az űrbe lőtt kutya előtt tisztelgett. A Szovjetunióban megjelent a Lajka márkájú cigaretta, a Népszabadság pedig 1958-ban folytatásos mesét közölt a hős űrkutya kalandjaiból: „Lajka kutya mezítláb vándorol az égen át. Ismerkedik mindenekkel. Csillagokkal, fellegekkel, majd egy kék mezőn megáll” – állt a mesében. A kutya mítoszára jellemző az is, hogy az Érdekes Újság hetilap olvasói úgy szavaztak, az 1957-es évben az újság negyedik legnépszerűbb címlapja az volt, amelyen a híres kutya szerepelt. Törőcsik Marit még Lajka sem tudta megelőzni…
