Nem véletlenül kommentálta Nagy Márton gazdaság miniszter a Világgazdaság jubileumi konferenciáján az idei minimálbér-tárgyalásokon felmerülő két számjegyű minimálbér-emelés ötletét úgy, hogy „jó az irány”. A tárcavezetőről ugyanis köztudomású, hogy már a jegybanknál eltöltött évei alatt is a magas nyomású gazdaság (high pressure economy) elkötelezett híve volt, aki azt az elvet képviseli, hogy a gyenge devizán, a támogató fiskális politikán és nem utolsó sorban a jövedelempolitikán keresztül kell fűteni a gazdaságot - írja a Világgazdaság.

A gondolat nem új keletű, a 2008-as válság után általános elfogadott nézetté vált, hogy a potenciális növekedés fölött tartósan növekedhet egy gazdaság, hiszen végeredményben a kibocsátást is megemelheti, anélkül, hogy nagyobb egyensúlytalanságot előidézne. Ez nem is volt ördögtől való gondolat, hiszen a negatív reálkamatok ellenére az infláció alacsony szinten volt, a világkereskedelem rendületlenül bővült, miközben a jegybankok is aktívan támogatták a kormányokat az állampapír vásárlásokkal. Tehát minden adott volt a magas nyomású gazdasághoz.

Erre jött rá az covid, majd az energiaválság, ami mentén nem sok választása maradt a kormánynak, mint a növekedés lassítása, hogy letörje az inflációt. Hiába próbálta a kínálati oldalt életben tartani támogatott hitelek, mint a Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogram révén, csökkentve a monetáris transzmisszió hatékonyságát, ha közben a keresletet is szűkítenie kellett a beruházási stopon keresztül.

Ez változik meg jövőre. Ahogy csökken az infláció, és lassanként a kamatterhek, úgy térhetünk vissza a magas nyomású gazdasághoz, ami a jelek szerint a kormány egyetlen receptje a gazdaság felzárkóztatására.

A helyzet pikantériája, hogy Nagy Márton pont annál a jegybanknál működtette a rendszert tökélyre, amely most éppen ellenkezőleg, erősebb forintot, szigorú fiskális politikát és a növekedés lassítását szeretné elérni. Érdekesség, hogy még ma is megtalálható a jegybank honlapján egy 2016-os tanulmány, amely

 A magas nyomású gazdaság – válasz a kor kihívásaira

címmel íródott, és amelyben a szerző megállapítja, hogy a magas nyomású gazdaság segít visszatéríteni a gazdaságot egy gyorsabb trendnövekedéssel jellemezhető pályára, mivel a "tartósan és kiszámíthatóan módon keresleti nyomás alatt tartott gazdaságban a vállalatok a piacaik növekedésére számítva növelik a keresletüket termelési tényezők, gépek és berendezések, illetve munkaerő iránt". 

De miről is szól a high pressure economy?

Bár idén enyhe recesszió vár a magyar gazdaságra, ez sem változtat a kormányzati célkitűzésen, hogy így vagy úgy, de Magyarországot fel kell zárkóztatni, azaz a közepes jövedelmi helyzetből a magas jövedelmi helyzetű országok közé kell bevezetni. Hazánk ugyanis az elmúlt évtized fejlődése ellenére (a 66 százalékon állt még 2010-ben) még mindig az unió fejlettségének 77 százalékán áll, tehát az EU fejletlenebb államai között található, amiben számtalan tényező játszik szerepet, köztük az alacsony tőkeintenzitás, a digitalizáció hiánya, a gazdaság duális jellege vagy a kkv szektor széttöredezettsége.

Lényegében ezekre adna választ a magas nyomású gazdaság, ami az állandó, erőltetett béremeléseken keresztül kikényszeríti a vállalati koncentrációt, hogy aztán a méretgazdaságossági előnyök kiaknázásával magasabb jövedelmi színvonalat biztosítson.

A német vagy osztrák cégeket érdemes megnézni, amelyeket a magyarnál sokkal nagyobb koncentráció jellemez, és ez magyarázza, hogy a jövedelmek terén miért van 3-4 szeres különbség a javukra.

Kötéltánc lesz a növekedés és a költségvetés egyensúlya, valamint a kormány és jegybank között

A magas nyomású gazdaság működtetése azonban így sem lesz sétagalopp, egyrészt a jegybank továbbra is köti az ebet a karóhoz a negatív reálkamattal, ami dekódolja, hogy 5-6 százalék alatti alapkamatot biztosan nem látunk jó ideig. Másrészről a támogató fiskális politikai láb is inog, mivel a költségvetési mozgástere is szűkös, amiben a hiányzó áfabevételek mellett legalább akkora terhet jelentenek a rezsitámogatások és a kamatkiadások. Csak ez utóbbi 2024-ben 3100 milliárdos terhet jelent a büdzsének.

Az viszont jól látszik egy ideje, ha kell választani, akkor mindig a magasabb hiányt választotta, mintsem a növekedés megfojtását.

Jövőre már nehezebb lesz, mint idén vagy tavaly, ezzel együtt nem lennénk meglepve, ha kiderülne, hogy 2,9 százalékos hiánycél nincsen kőbe vésve. Az Európai Bizottság legutóbbi jelentése is erre mutatott rá, Brüsszel szerint az idei 5,8 százalékos hiány után 2024-ben elvéti a hiánycélt a kormány és végül 4,3 százalékos deficit teljesül. Ami pedig a nemzeti bankot illeti, szinte minden elemző arra számít, visszatér a negatív reálkamat egy-másfél éven belül, különösen akkor, ha az inflációt is sikerül a jegybank célsávjába leszorítani. Nagy kérdés persze az infláció, hogy hol ragadhat be, de talán az sem véletlen, hogy a kormány magasabb, 6 százalékos drágulással számol, mint a jegybank, amely a szeptemberi inflációs jelentésében 4 és 6 százalék közé lőtte be. A két szám közötti eltérést magyarázhatja a kormány magas nyomású gazdasághoz való visszatérése.

Ekkora lehet a növekedés 2024-ben

A kabinet 4 százalékos GDP-bővülést, tehát a növekedés helyreállást várja 2024-ben, ami az elmúlt egy év fényében elrugaszkodottnak tűnhet, valójában egyáltalán nem az, ha azt vesszük, hogy a hitelminősítők mind 3 százalék körüli bővülést valószínűsítenek, kiemelve a magas beruházási rátát, az FDI beáramlást és nem utolsósorban a továbbra is erőteljes bérdinamikát. Legutóbb pedig a Nemzeti Valutaalap jósolta, hogy 2024-et Magyarország 3,1 százalékos GDP-arányos bővüléssel várhatja.

Fotó: Kallus György / Világgazdaság
Forrás: vg.hu