- Hogy tetszett a budapesti világbajnokság?
- Természetesen nyomom követtem az eseményeket, s bevallom egy kicsit fájt a szívem, hiszen én is szerettem volna dobókörbe lépni, ám több sérülés is hátráltatott abban. hogy kivívjam a részvételt. 25 év kőkemény élsport után a test sajnos már nem úgy reagál sok mindenre, mint pályám elején. Edzőmmel, Németh Zsolttal kerestük az okokat, de igazából nem találtuk, nekem pedig el kellett fogadom ezt a helyzetet. Ami a versenyt illeti, őszintén örültem klubtársam, Halász Bence sikerének, akinek régóta mentora is vagyok.
- Az élet más területen azonban kárpótolt. Tavaly vetted el feleségül Bogit, aki szintén kalapácsvető volt, júliusban pedig megszületett a kisfiatok. Milyen érzés apának lenni? Sikerült már beletanulni az új szerepbe?
- Nyugodtam mondhatom, hogy igen. Már nagyon vártam ez a pillanatot és érzést. Egy gyerek mindig nagy felelősség, egyben hatalmas örömforrás. Nehéz szavakba önteni, hogy mit érez az ember, amikor a gyereke rámosolyog… Minden nap jön egy-egy kihívás, akárcsak a sportban.
- Nyilván egy pár hónapos csecsemőnél korai a kérdés, mégis felteszem: szeretnéd, ha majd sportoló válna belőle?
- Ezt majd neki kell eldöntenie, én nem fogom az élsportot erőltetni. Nyilván azon leszek, hogy mindenképpen sportoljon valamit, már csak az egészsége megőrzése miatt is.
- 25 kemény évet töltöttél el a sportpályán, rendkívül magas színvonalon, kemény munkával és sok lemondással. Amikor elkezdted, akkor mintha több fiatal sportolt volna, mint, ma. Te hogyan látod, ennek mi lehet az oka, miközben a feltételek sokkal jobbak, mint régebben?
- Úgy vélem, hogy a mai fiatalokból hiányzik a kihívás iránti igény és izgalom. Sajnos inkább a világhálón, a különböző közösségi oldalakon akarnak többek lenni, ott szeretnek szerepelni, és megmutatni, hogy ők kicsodák. Ahelyett, hogy a sportpályán vagy más területeken törekednének a bizonyításra. A sportpályán naponta kell bizonyítani, alázattal végezni a munkát, motivációt és célokat keresni. Nyilván ez egyáltalán nem könnyű, de meggyőződésem, hogy értékesebb és igazabb is. Persze rengeteg lemondással jár, de hiszem, hogy megéri. Manapság itt nálunk, a DOBÓ SE-nél olyan körülmények vannak, amelyek egyedülállóak és világszínvonalúak. A feltételek tehát adottak, akiben van kitartás, tűrőképesség és alázat, az nagyon sokra viheti.
- Egy sportoló pályafutásában nagyon fontos az edző személye. Te ilyen szempontból szerencsés voltál, hiszen a legendás Németh Pali bácsi volt a mestered egészen haláláig, után pedig fia, Zsolt terelhetett a pályádon.
- Pali bácsi második apám volt. Egy rendkívül következetes ember , aki nagyszerűen kezelte tanítványait. Bár szigorúan megkövetelte a munkát, ugyanakkor mindenkinek megadta a tiszteletet, amit próbáltunk viszonozni is, hiszen értünk tette, amit tett. Pali bácsi nagyon jó tudta motiválni a csapatot, főleg azért mert hiteles volt. S ez igaz Zsoltra is.
- Téged mire tanított meg a sport a mindennapi életet illetően?
- Legelőször is a munka iránti alázatra, másrészt a tiszteletre, mind maga a sportolás, mind a vetélytársak iránt. Úgy gondolom, hogy az életben is csak akkor várhatunk el tiszteletet másoktól, ha mi is megadjuk.
