„Rémlik valami? Volt ott egy népszavazás, Donyeckben. Donbasz, Donbasz. Mindenki óvatos volt, távol tartotta magát, gondolt, amit gondolt. Egyetlen ember volt, egyetlen komoly, nemzetközileg jegyzett politikus volt, aki elment oda. Nem az az ember, aki az Önök elnöke most? Ezek után tényleg meg akar bennünket támadni az ukrán–orosz háború ügyében? Biztos, hogy ez helyénvaló?” – Gyöngyösi Márton Jobbik-elnök donyecki választási megfigyelői múltját felidézve reagált Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn az Országgyűlésben a jobbikos frakcióvezető, Lukács László György szavaira, aki egyebek mellett azt kérdezte a kormányfőtől, hogy ha Magyarországon lenne háború, melyik négy megyét adná oda az oroszoknak.

A Jobbik az előző évtizedben még valóban nem volt ilyen vehemens, ha Oroszországról volt szó. 2010-ben meghirdetett külpolitikai stratégiájuknak központi eleme volt a Moszkvával való kapcsolatépítés, ami jól is sikerült, hiszen

éveken keresztül az oroszok melletti töretlen kiállásukról tettek tanúbizonyságot a párt politikusai,

különösen a jelenlegi pártelnök.

Külügyminisztert csinált volna belőle a Jobbik

Gyöngyösi 2010-ben a Jobbik külügyminiszter-jelöltjeként lépett színre, és akkor még finoman szólva sem az euroatlantista külpolitikai vonalat képviselte. Azt mondta, a pártja által javasolt, új keleti külpolitika irányát Kína, Oroszország, Kazahsztán és Törökország határozná meg, de a Jobbik az arab világ felé való nyitást is nagyon fontosnak tartja.

Az MTI archívumából szemezgetve az látszik, hogy az előbb felsoroltakból az orosz nyitás igazán jól sikerült a Jobbiknak. Olyannyira, hogy 2014-ben, a Krím orosz annexióját megalapozó, nemzetközileg elutasított népszavazást megelőzően Gyöngyösi – mint a párt frakcióvezető-helyettese – képmutatónak nevezte a nyugatot amiatt, hogy a „válságot leghosszabb ideig visszafogottan szemlélő és önmérsékletet tanúsító, a kisebbségeinek a védelmére kelő Oroszországot teszi meg a válság bűnbakjává”.

Később a krími referendumot legitimnek minősítette,

és azt mondta, Oroszország reményt és erőt adott minden kisebbségnek a jogaiért vívott küzdelemben, „a népszavazás pedig rámutatott az Egyesült Államok és az Európai Unió kétszínűségére, mert a népek önrendelkezését, az emberi és kisebbségi jogokat csak akkor támogatják, ha geopolitikai érdekeik úgy kívánják”.

Irány Moszkva!

A Jobbik-vezérkar a Krím-félsziget annektálása után néhány hónappal, 2014 júniusában Moszkvába látogatott, ahol Gyöngyösi Márton – az Országgyűlés külügyi bizottságának akkori alelnöke – úgy nyilatkozott: pártja szerint

nem Oroszország, hanem a Nyugat az agresszor Ukrajnában, Moszkva csak az orosz kisebbség védelmére kelt.

A Jobbik külpolitikusa újfent példaértékűnek nevezte a krími népszavazást, amely „a kárpátaljai magyarok és a ruszinok számára az autonómia reményét villantja fel”. Úgy vélte, hogy a magyar vezetésnek és diplomáciának ezt kellene elősegítenie.

Akkortájt még a NATO-val szemben sem volt olyan előzékeny a politikus, mint mostanság. A 2014. szeptemberi NATO-csúcs után például pártja nevében élesen elítélte a walesi csúcstalálkozón elfogadott, az Oroszországgal való feszültséget élező döntéseket, és egyenesen arra szólította fel a kormányt, vegye revízió alá Magyarország tagságát a katonai szervezetben.

Donyeck, Luhanszk – a Jobbik még mindig az oroszok pártján

„A Jobbik tiszteletben tartja a Donyeck és Luhanszk megyék területén megrendezett – a kijevi kormány által el nem ismert – választásokat és azok eredményét, noha tény, hogy a voksolás körülményei a fél éve tartó fegyveres konfliktus következtében nem voltak ideálisak” – ezt már 2014. novemberben írta az MTI Gyöngyösire hivatkozva, aki

a Jobbik részéről megfigyelőként vett részt a Nyugat által el nem ismert donyecki választásokon,

amelyek után az Egyesült Államok arra szólította fel Moszkvát, hogy ne használja ürügynek a szavazás eredményét újabb csapatok és fegyverzet Ukrajnába vezénylésére.

A távirati iroda később arról is beszámolt, az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) azzal a kéréssel fordult az ukrán külügyminisztériumhoz, küldjön tiltakozó jegyzéket Magyarországnak, Olaszországnak, Belgiumnak és Ausztriának amiatt, hogy állampolgáraik megfigyelőként részt vettek az önhatalmúlag kikiáltott „donyecki és luhanszki népköztársaságokban” tartott választásokon. Az Alfahír akkori híre szerint Gyöngyösit nem érte váratlanul az, hogy kitiltották Ukrajnából, de sajnálta az intézkedést a kárpátaljai magyarok miatt.

Ezután sem állt le

A jobbikos politikus a folytatásban is erőteljesen oroszbarát álláspontot vitt. Amellett, hogy 2014 végén a parlamentben nemet mondott Ukrajna uniós társulási szerződésének ratifikálására, később a székesfehérvári NATO-központ tervét is élesen bírálta, mondván az nem a védelmünket, hanem a kockázatokat növeli, az „egy Oroszország elleni agresszív és demonstratív lépés”.

2015-ben az Oroszország elleni európai uniós szankciók ellen emelt szót Gyöngyösi,

aki arra szólította fel a kormányt, hogy a szövetségesek segítségével tegyen meg mindent a magyar nemzetgazdasági érdekekkel ellentétes szankciók felszámolásáért.

Ma már persze más szelek fújnak a nevet váltó Jobbik háza táján. Bár az ezentúl Jobbik – Konzervatívok néven futó pártot tavaly óta Gyöngyösi irányítja, a politikai tömörülés irányultsága ma már nyomokban sem tartalmaz oroszpártiságot.

A politikus minden téren, így külpolitikailag is teljes fordulatot vett, nemrég egy interjúban például nagy hibának nevezte, hogy megfigyelőként jelen volt a donyecki „kamu választáson”. A pártelnök, EP-képviselő ma már arról beszél, hogy „a Kreml ura ismét Európa és benne Magyarország leigázására tör”, Putyin előbb Ukrajnában, majd egész Európában el akarja pusztítani a szabadságot, a demokráciát és az emberi méltóságot.

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán
Forrás: mandiner.hu