Veszély fenyegeti a Francia Köztársaság értékeit - írja a mandiner.hu: amint azt egy minisztériumi vizsgálat feltárta, az ország második legjobb oktatási intézményében, egy 220 éve fennálló katolikus magániskolában

azt tanítják, hogy az abortusz az emberöléshez hasonlítható.

Még 2022-ben baloldali portálok kezdték pedzegetni, hogy a neves párizsi Stanislas iskolaközpontban, Charles de Gaulle alma materében „szexista, homofób és tekintélyelvű” légkör uralkodik, mire a minisztérium tavaly vizsgálódni kezdett, meghallgatva mintegy száz embert; az intézménybe egyébként pillanatnyilag háromezer-ötszázan járnak. Az elkészült jelentést most a Mediapart nevű balos oknyomozó portál teljes terjedelmében közzétette, és hát

szaftos részletek derülnek ki belőle:

beiratkozáskor például vállalni kell az iskola katolikus szellemiségéhez való igazodást és a heti egy hittanórán való kötelező részvételt, miközben a törvény értelmében efféle vallási nevelés csak fakultatív formában történhet.

Hogy kit és hogyan kényszerít az iskola arra, hogy ebbe az intézménybe jelentkezzen és befizesse az egyébként egész barátságos, évi 1200–2000 eurós tandíjat, arra sajnos nem tér ki a jelentés.

Megtudjuk viszont, hogy a kötelező latinórán olykor „keresztény énekeket” tanulnak a diákok (ki nem állna meg a fejlődésben egy Ubi caritastól);

ami hagyján, de 2012 és 2014 között az iskolai lelkigyakorlatokon többször is előadott egy ismert francia homoszexuális, aki életének adott pontján, tucatnyi kapcsolat után az önmegtartóztatás mellett döntött és a maga részéről ezt a szűk ösvényt tartja a legjobb útnak (szinte érzi az ember, ahogy az „önuralom” és a „szűk ösvény” szavak megannyi fejszecsapásként trancsírozzák szerteszét Kis Szent Teréz hazájának értékeit).

Tavaly ráadásul egy előadónak felkért szülő a konverziós terápiákat is megemlítette az egyik hittanórán; őt többé nem hívják meg, sőt, a szülők bocsánatkérő levelet is kaptak a történtek után, a jelentés azonban nem tud napirendre térni e személy „tűrhetetlen álláspontja” felett. (Szíveskedett volna inkább arról értekezni, hogy miként lehet nőből férfivá konvertálódni.)

Akadnak azonban egyéb anomáliák is: az egykori fiúiskolában máig is több a fiú, mint a lány, ráadásul a házirendben a lányokra vonatkozó öltözködési szabályok terjedelmesebbek, mint a fiúkra vonatkozók – amit az igazgató nem átall azzal magyarázni, hogy a lányok kreatívabbak az öltözködésben, a jelentés szerint azonban annak részletezése, hogy

szoknyából „decens” hosszúságút kell felvenni, a felső nem lehet átlátszó és dekoltált, valamint a has se lóghat ki a póló és a nadrág között, egyértelmű szexizmus.

Számos osztálykiránduláson eltérő programokat szerveznek a fiúknak és a lányoknak: a fiúk például az önuralmat és a nagylelkűséget gyakorolják, a lányok pedig az önismeretet és az egészséges önérvényesítést. Ami a jelentés szerint azért dráma, mert a férfiasság és a nőiesség effajta különválasztása elősegíti „a homoszexualitás elutasítását” – igaz, egyetlen informátor se panaszkodott semmi ilyesmire.

A jelentés egyébként is elismeri: a meghallgatott diákok túlnyomó többsége arról számolt be, hogy szereti az iskolát és jól érzi magát;

arra a kérdésre pedig, hogy nem sérti-e lelkiismereti szabadságukat a kötelező hittan, a többségük nemmel válaszolt, megemlítve, hogy az órákon simán lehet vitatkozni is. A szülők közül az agnosztikusok és az ateisták is azt állították, a Stanislas biztosítja mindazt, amit gyermekeik számára a tekintély, a követelmények, a kiválóság és a légkör tekintetében kívánnak, ezért cserébe pedig készek elfogadni az intézmény sajátos vallásos jellegét (noha egy (1) szülőt „sokkolt”, hogy a hittankönyv szerint „az abortusz minden esetben egy ártatlan emberi élet szándékos kioltását jelenti”).

A vizsgálatot lefolytató tanfelügyelők mindenesetre számos ajánlást fogalmaztak meg: a katolikus magániskolának egyebek mellett tiszteletben kell tartania a vallásos neveltetés fakultatív jellegét, felül kell vizsgálnia a tananyagot a szexuális nevelés tekintetében, valamint fejlesztenie kell pedagógiai programját, a „köztársasági értékekkel” összhangban fokozva a lányok és a fiúk közötti egyenlőséget.

A jelentés tartalmától elborzadva Párizs városa rögvest fel is függesztette az iskolának járó önkormányzati támogatás folyósítását.

A jelenlegi oktatási miniszter ugyanakkor összeférhetetlenség miatt nem kíván az üggyel foglalkozni: noha nem katolikus, ő maga is a Stanislas iskolaközpontba íratta be mindhárom gyermekét – elmondása szerint ráadásul maradéktalanul elégedettek az oktatás minőségével és az egész légkörrel.

François-Xavier Bellamy néppárti EP-képviselő emellett rámutatott: az iskola ellen most ugyanazok indítottak hadjáratot, akik néhány hete védelmükbe vettek egy lille-i muzulmán középiskolát. Mindenesetre szerinte nagy gond nincs az országban, ha napokig egy katolikus magániskola pedagógiai programján kell lovagolni.

(Nyitókép:Wikipedia)