Stressz van. Mindenhol, mindenütt, minden helyzetben. Munkában, otthon, a bevásárlásnál, az iskolában stb., kezelésének pedig talán az egyik legegyszerűbb és hatékony módja az olvasás (a relaxáláson túl). Mert hogy már 6 perc olvasás 68 százalékkal csökkenti a stresszt, kisimítja a ráncokat és egyéb élettani szempontból is nagyon hatásos. Tudták, hogy ha mozgásról olvasunk, az agy olyan jeleket küld a mozgásban említett testrészeknek, hogy azok imitálják magát a mozdulatsort? (Igaz, a sportolásról való olvasás nem egyenértékű a rendszeres mozgással – de akkor is.) Az olvasás ezen túl – köztudott – fejleszti a szókincset, a fantáziát, gyors gondolkodásra késztet, kikapcsol, megtanít másként látni a világot, tükröt tart – ezáltal megtanulunk távolságot tartani saját problémáink és konfliktusaink iránt. Kutatások bizonyítják, hogy a sokat olvasó emberek könnyebben oldanak meg problémákat, ráadásul több módot is találnak a megoldásra. Mert bizony, az olvasásnak vannak mellékhatási: fejlődik az önismeret és a személyiség, az érzelmi intelligencia (az empátia, mások érzelmeinek megértése), ráadásul oldja az érzelmi és lelki feszültséget.
Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológus
Persze mindez azon is múlik, milyen irodalmat olvasunk. A lektűr és a ponyva nem a legalkalmasabb az építő tanulásra – hangsúlyozta Nagy Beáta Magda, ellenben a szépirodalom (klasszikus és kortárs egyaránt) utat mutathat példaként is az életünkben. Nyilván az sem mindegy, mely korosztály találkozik az elsőként említett példával. Kamaszkorban például kevésbé szerencsés a szórakoztató, nem túl minőségi irodalom olvasása – hamis képet mutatnak a világ és az ember természetéről, a viselkedési mintákról, adott esetben például a párkapcsolatban zajló folyamatokról. (Akár a szappanoperák.)
És hogy ki olvas? Felmérések szerint a magyar lakosság nagyon kevés százaléka. Ami még megdöbbentőbb: a napi átlag olvasásra szánt idő mindösszesen 7 perc. És még sorolhatnánk az elrettentő statisztikákat, miszerint mekkora a funkcionális analfabéták (aki tud olvasni, de nem tudja értelmezni azt) aránya például a tinédzserek körében stb. Egy biztos: az olvasást nem lehet elég korán kezdeni. Aki gyerekkorában nem vett soha könyvet a kezébe, később sem valószínű, hogy ezt a kikapcsolódási módot választja.
A gyerekekhez vezető út pedig a mese – minél többet mesélnek nekik, minél többet látják a példát, hogy a családban olvasnak, annál inkább lesz természetes az olvasás iránti igény. Persze vannak kivételek. Az előadás hallgatóinak köréből érkező kérdésre, miszerint „a családban a szülők olvasnak, sokat meséltek, az idősebb gyermek sokat olvas, a kisebbik egyáltalán nem – ez miért lehet?” Nagy Beáta Magda azt válaszolta: ilyen előfordulhat, de nem kizárt, hogy később mégiscsak örömét leli majd az olvasásban. És ha már a mesénél tartunk: nem kell attól félni, hogy a vasorrú bába vagy a hétfejű sárkány történeteitől a gyerekek sokkot kapnak, vagy számukra ijesztő, elrettentő történettel találkoznak – és ezt nem tudják megemészteni. A filmekkel, rajzfilmekkel szemben ugyanis (mivel nem készen kapjuk a képeket), csak annyira hat ránk, ameddig elbírjuk. A szervezet egész egyszerűen leold, nem enged túlterhelni. És így van ez a gyerekeknél is.
Olvasni tehát jó. Hasznos, érdekes, stresszkezelő. A világban pedig annyi jó könyv, remek szépirodalmi alkotás van, hogy nem szabad őket kihagyni. Többek közt azért,mert „Az olvasás súlyosan károsítja a tudatlanságot.”
