A budapesti BOK-csarnokban rendezték a Polyák Imre-Varga János Emlékversenyt, a Nemzetközi Birkózószövetség (UWW) idei utolsó rangsorversenyét. A szeptemberi olimpiai kvalifikációs belgrádi vb-g itt lehetett utoljára világranglistapontokat gyűjteni, amely meghatározza a vb-kiemelést. 55 ország közel 600 sportolója mérettette meg magát. A férfi a szabadfogásúak 125 kilogrammos mezőnyében a Haladás VSE kiválósága, Ligeti egészen a döntőig menetelt, amit aztán drámai körülmények között volt kénytelen feladni.
– 16-an voltak Dani súlycsoportjában, az első fordulóban egy némettel kezdett, Gennadij Cudinovicot 2-0-ra győzte le – számolt be Veréb Itván, a HVSE birkózó szakosztályának vezetője. – Ezt követően a második fordulóban egy ukránnal, Mcselidzével csapott össze, akit 8-0-ra múlt felül. A döntőbe jutásért a szintén ukrán, Idzinszkij ellen nagy hátrányból fordítva sikerült diadalmaskodnia 9-8-ra. A fináléban az amerikai Mason Mark Parris ellépett ugyan, de Ligetinek sikerült zárkóznia 7-4-re, viszont egyre többször kapott a bal combjához.
Végül feladni kényszerült a döntőt. Összességében jól birkózott, biztató formát mutatott a belgrádi vb előtt, de mindenképpen alaposan ki kell vizsgálni, mi okozhatta tavaly a jobb, most pedig a bal combhajlító izmának sérülését. A világranglistán eddig 5. helyen álló klasszisunk megszilárdította helyét a legjobbak között. Ettől függetlenül nem brillíroztak a magyarok. A 74 kilogrammos Kuramagomedov Murad tudott diadalmaskodni kazah riválisával szemben 5-2-re, így öt győztes mérkőzéssel lett aranyérmes. A mieink közül még a 65 kilogrammos Muszukajev Iszmail, valamint a 97 kilogrammos Bajcajev Vlagyiszlav állt közel a helyosztókhoz, azonban mindkét versenyző kikapott a vigaszágon.
Ligeti szerint jó döntést hoztak a döntő feladásával.
– Egyelőre még nem tudom, hogyan értékeljem ezt a napot, bízom benne, hogy az orvosi vizsgálatot követően pozitívabban fogom – nyilatkozta a Haladás VSE honlapjának Ligeti Dániel. – Az első mérkőzés elég hajtós volt, sok energiát kellett beletennem. A második összecsapás kicsit könnyebb volt, annak ellenére, hogy ez az ukrán srác 97 kilogrammban tud csodákat csinálni, nem egy középkategóriás birkózó. Az elődöntő jó élmény volt, szerintem mindenkinek, aki látta. Harcos erőpróba volt, össze tudtam rakni az önbizalmamat az utolsó két percre, és tudtam küzdeni, amivel tetemes hátrányból fordítottam. Nagyon sok erőt adott a közönség is, számos Haladás-sportolótársammal együtt; ez segített abban, hogy hittem benne, itt még lehet keresnivalóm. Az első jó akcióm után látótávolságba tudtam kerülni, reméltem, hogy lesz még egy lehetőségem. Ez így is történt, amit a nagyon jó barátom, ifj. Veréb Istvánnak a fogásával meg is tudtam ragadni. Meccs közben is a fejemben volt, hogy ha a Jimmy meg tudja ezt a fogást rajtam csinálni, akkor én miért ne tudnám egy nálam nagyobb ellen?
A döntő is jól indult, azonban a bemelegítésnél többször is begörcsölt a vállam, nem volt jó előjel. Rengeteg folyadékot ittam, magnéziumot szedtem be, mindent megpróbáltam, amit csak lehetett. Bízom benne, hogy a lábammal is csak ez lesz a probléma, és akkor tudom folytatni a felkészülést, ez a legjobb forgatókönyv, amit el tudok képzelni. Ezért áldoztam fel ezt a döntőt is; 8–4-es hátrányban voltam, nem volt reális, hogy megnyerem a mérkőzést, pláne egy lábbal. Úgy gondolom, hogy ez volt a jó döntés, bár nagyon nehéz szívvel hoztam meg. Nem könnyű egy UWW-rangsorversenyen a döntőig eljutni, sok év munkája van benne, ráadásul ebben a fantasztikus hazai környezetben elképesztően jó érzés volt birkózni. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de remélem, hogy ez a vébéért hozott áldozatnak fog bizonyulni – zárta gondolatai a HVSE birkózó szakosztályának nehézsúlyú klasszisa.
Forrás: vaol.hu
