A hírekkel szinte egy időben olvassuk - a kommentek révén - az emberek véleményét is. Hogy látja, milyen a közvélekedés?

Az emberek azokról a konfliktusokról, amelyek tőlük távol zajlanak, és amelyekben nem érintettek közvetlenül, általában analógiákon, hasonlatokon keresztül alkotnak véleményt. Most is így van, a legtöbben nem elemzik a konfliktust, inkább csak azt nézik, hogy melyik félbe mit látnak bele, és a saját világképüket igyekeznek igazolni. Magyarországon a rendszerváltozás utáni években a nemzeti érzelmű emberek a palesztin ügyre is nemzeti ügyként tekintettek, Izraelt pedig megszállóként kezelték, tehát a palesztinokkal szimpatizáltak. Gondoljunk bele, a radikális jobboldalon számos politikus hordott palesztin kendőt akkoriban. Tegyük hozzá, a palesztin üggyel való azonosulás a meglévő antiszemitizmus kifejezésének is adott egyfajta legitimitást. Mondhatták: nem a zsidókkal van bajuk, hanem Izrael politikájával.

Volt azonban egy fordulat, és ebben nagy szerepe volt a migrációs válságnak.

A magyar közvélemény ekkor találkozott először nagy számban muszlim bevándorlókkal, és ekkor váltak dominánssá hazánkban azok a Nyugat-Európában már régóta meglévő jobboldali gondolatok, melyek az európai és muszlim kultúrák összecsapásától tartanak. Azóta sokkal inkább a másik oldallal azonosulnak a magyarországi konzervatívok, és most is látszik, hogy a nemzeti-konzervatív oldal Magyarországon Izrael mellett áll. Magának a palesztin-izraeli konfliktusnak az értelmezése egyébként új keretrendszerbe került globálisan.

Ez mit jelent?

A hidegháború idején ez egyrészt egy nemzeti-baloldali konfliktusként, másrészt egy arab-zsidó konfliktusként volt interpretálva. Később ez átalakult, megkezdődött a konfliktus iszlamizálása, mondván, ez egy muszlim-zsidó konfliktus. Ez nem feltétlenül fedi a valóságot, hiszen a Palesztinai Felszabadítási Szervezetben is számos arab keresztény - palesztin keresztény - van. 

Fontos tisztázni, hogy mit értünk palesztinok alatt!

A palesztin identitás egy új identitás. A térségben eredetileg arabok éltek, akiknek egykor az identitása a lokalitáshoz - egy településhez, térséghez -, a vérséghez - azaz hogy valaki mely családnak a tagja -, illetve a valláshoz kötődött. Ezzel szemben a palesztin identitás azóta létezik, hogy megalakult Izrael és a térség többi országa. A gyarmati birodalmak felbomlását követően Szíria, Libanon, Irak megkezdte a maga nemzetépítését, tehát megfogalmazták, mit jelent nemzetközi kontextusban szíriainak, libanoninak, irakinak lenni. Ez a nemzetépítés - mint az elmúlt fél évtized polgárháborúi is mutatják - nem volt túl sikeres, mert a különböző csoportok megőrizték régi lojalitásaikat.

A palesztin identitás azonban sikeresen kialakult, itt ugyanis volt konkrét ellenség, akivel szemben meg tudták határozni önmagukat.

Abban persze vannak különbségek, hogy ezt ki hogyan képzeli el. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet baloldali, inkluzív, nacionalista mozgalomként bontakozott ki, majd a '80-as években megalakult a Hamász, amely kezdetekben az egyiptomi Muszlim Testvérek nevű iszlamista szervezet palesztin ága volt. Ideológiáját tekintve a Hamász ma egy hibrid iszlamista-nacionalista csoport. Más kérdés, hogy sem a Fatah, sem a Hamász nem képes európai értelemben vett pártként működni vagy általánosságban a palesztin társadalmat szolgálni. Mivel nagyon kevés az elosztható anyagi forrás, felerősödnek a természetes identitások, a családhoz tartozás, a politikai lojalitás, ami azt jelenti, hogy a maguk klientúrájának osztják ki a javakat.

Ez megpecsételi az ott élők sorsát...

Ha valaki a Hamász alkalmazottja - bürokrata vagy milicista -, akkor az egész családja tőlük függ. Ha valaki nem tartozik a networkbe, és meg meri kérdőjelezni az uralmukat, azzal szemben nagyon keményen fellépnek. Mondhatjuk, hogy a Hamász egy terrorállamot üzemeltet Gázában, amelynek

az áldozatai jellemzően a Hamászhoz nem kötődő palesztinok.

Bár enyhébb módon, de hasonló a helyzet Ciszjordániában is a Fatah esetében.

Hogy áll a palesztin diaszpóra a kérdéshez?

Onnan nézve ez teljesen máshogy néz ki. Akik első, másod- vagy harmadgenerációsként elköltöztek Európába vagy az Öböl menti országokba, nagyon elszakadtak a valódi palesztin hétköznapoktól. Jellemzően egy idealizált Palesztina-képben gondolkodnak, a palesztinokra csakis áldozatként tudnak tekinteni, és mindenért Izraelt okolják. Tőlük a Hamász felé is kevés kritika fogalmazódik meg.

Őket láttuk az elmúlt napokban Európa utcáin "ünnepelni"?

Két színtérről beszélünk. Akik a hidegháborúban és a '90-es években elhagyták az országot, és Nyugat-Európában, elsősorban angolszász területen letelepedtek, ők jellemzően palesztin értelmiségiek voltak, és az egyetemi világban találták meg a helyüket. Ők a baloldali értelmiséggel karöltve folytatnak lobbitevékenységet.

Más kör, amely az elmúlt évtizedek során jött el a térségből, ők már nem feltétlenül a társadalom elitje.

Inkább ők azok, akik az utcán hangosan kiabálnak. Egyelőre nem látszik, hogy a megmozdulások nagyon túlmutatnának a palesztin diaszpórán, de természetesen az iszlám világon belül van egyfajta szolidaritás a palesztinokkal szemben. Azt látni kell viszont: az iszlám világnak nincs "pápája", nincs egységes akarata. Tény azonban, hogy iszlamizálódott a palesztin kérdés. Nem általános vélekedés, de van, aki úgy gondolja, hogy ez vallási ügy. A muszlim gyökerű diaszpórában van szimpátia a palesztinok irányába, kérdés azonban, hogy hajlandóak-e bármit tenni! Most úgy tűnik,

a frusztrált fiatal bevándorlógeneráció keresi csak a lehetőséget arra, hogy balhézzon.

Ennek az apropója lehet egy focimeccs, de akár Gáza bombázása is.

Számíthatunk terrortámadásokra Európában?

Ezek a támadások az Iszlám Államhoz és az Al-Kaidához kötődnek Európában, amelyek univerzalista iszlamista szervezetek, míg a palesztin ügy nemzeti keretrendszerben működik. Persze a konfliktusok erősíthetik a radikálisokat, de inkább csak zavargásokra, mintsem terrorakciókra lehet számítani a gázai események reakciójaként. A Hamász vezetői egyébként felhívták a világ muszlimjait, hogy október 13-án, pénteken tartsanak "harag napját", kiderül, hogy erre hányan válaszolnak!

Változtathat-e az Európai Unió bevándorláspolitikáján a most kirobbant háború?

Mi, Közép-Európában megtehetjük, hogy egyben kezeljük a korábbi és a "friss" bevándorlást, de a legtöbb nyugat-európai országban más a helyzet. Ott a fősodratú politika kínosan ügyel arra, hogy külön tárgyalja az integráció témáját és a bevándorlás kérdését, hiszen a már ott lévők állampolgársággal rendelkeznek, így politikailag tétje van a dolognak. Ugyanakkor a legtöbb vezető felismeri a társadalmi igényeket, és

már eleve zajlik a bevándorlás szigorítása, függetlenül a mostani háborútól. 

A jövő évi európai parlamenti választások eredményét befolyásolhatja-e a mostani helyzet?

A konkrét palesztin-izraeli konfliktus kevésbé. A növekvő migrációs nyomás viszont igen. Folyamatosan érkeznek a balkáni útvonalon az emberek, többen, mint a mediterrán útvonalon, de Olaszország igyekszik is keményen képviselni a maga érdekeit. Ők már elérték például a migrációs paktumon belül, hogy a harmadik biztonságos ország meghatározásáról saját hatáskörben dönthetnek, ez számukra nagy eredmény. Ezek a kérdések bizony befolyásolhatják a választásokat.

Ön szerint Magyarországon a hétköznapokra lesz-e valamilyen hatása a konfliktusnak rövid távon?

Nem hiszem. Legfeljebb néhány száz palesztin élhet Magyarországon, ők érzelmileg ugyan kötődhetnek az anyaországukhoz, de egzisztenciával rendelkező emberek a közép- és felső középosztályból, beházasodtak, beszélik a nyelvet. Nem tudom elképzelni, hogy a történtek őket úgy megmozgatnák, hogy képesek lennének tenni bármit. Nem kizárt, hogy az izraeli nagykövetség elé esetleg szerveznek tüntetést, ha polgári áldozatai lesznek nagy számban az izraeli ellentámadásnak, de mást nem tartok valószínűnek.

Nyitókép: Vogt Gergő (Sayfo Omar Facebook-oldala)

Képek: Gázai övezet - SERGIO LEYVA SEIGLIE / PACIFIC PRESS / LIGHTROCKET / GETTY IMAGES, ünneplő palesztinok - Anadolu Agency via AFP/Fatih Aktas, a Hamász katonái - EPA-EFE/MOHAMMED SABRE.