Amanda Achtman kanadai életpárti aktivista az Axiómán megjelent cikkében figyelmeztette a magyarokat: eszünkbe ne jusson engedélyezni az eutanáziát! - erről ír a mandiner.hu.

A cikk bemutatja, hogy mi történt, miután Kanada 2016-ban legalizálta a gyakorlatot. Hét év alatt a legális öngyilkosságok száma annyira megnőtt, hogy ma már az összes haláleset 4,1 %-át teszik ki, és

ez lett az ötödik leggyakoribb halálok az országban. 

Nincsenek korlátok

Az aktivista szerint az egyik legalapvetőbb probléma az eutanáziával az, hogy nem korlátozható. Eleinte csak azoknak lett engedélyezve, akiknek a halála úgymond „észszerűen előrelátható” volt. Hamarosan létrejött egy új kategória, azok számára, akik nagy fájdalmakat élnek át, de nem haldokolnak.

Ezt követően egy újabb kategória jött létre: azoknak is lehetővé tették az igény leadását, akik nem fizikai, hanem lelki fájdalomtól szenvednek. Achtman szerint a kanadai kormány mindezt, a félreértelmezett egyenlőség nevében cselekedte.

Amíg az eutanáziát elfogadható megoldásnak tekintjük a szenvedésre, addig nem korlátozható a jogosultak köre”

 – jegyzi meg a szerző, aki szerint pont emiatt, egyesek már a gyerekek számára is elérhetővé tennék a gyakorlatot. 

Nevezzük nevén a dolgot!

Amanda Achtman azzal érvel, hogy az eutanázia tulajdonképpen „egy bűnrészes közreműködésével történő öngyilkosság”.  A szerző rámutat: csak azért, mert igyekeznek orvosi szakszavak mögé rejteni a jelentést, a lényeg nem változik. 

A szerző egy másik érve az engedélyezés ellen az, hogy az eutanázia

értéktelennek nyilvánítja a fogyatékkal élő emberek életét. 

Achtman leírja: több olyan eset volt, ahol kanadai fogyatékkal élők arról számoltak be, hogy szinte kényszerítették őket arra, hogy vegyék fontolóra az eutanáziát. 

A cikk kifejti, hogy negatív hatással volt az orvos és a betegek viszonyára az, hogy az állam arra kötelezi az orvosokat, hogy az összes „jogosult” páciensnek ajánlják fel az eutanáziát, mint lehetséges opciót. 

A szerző alternatív intézkedéseket ajánl a gyakorlat bevezetése helyett. 

Először is: támogatni kell a kiszolgáltatott helyzetben levőket. Másodszor: többet kell tenni az öngyilkosságok megelőzéséért. Harmadszor: integrálni kell a fogyatékkal élőket. Negyedszer: ragaszkodni kell ahhoz, hogy az orvosok a gyógyításra fókuszáljanak. Végül Achtman azt tanácsolja, hogy mindenki értékelje jobban azokat az embereket, akik szenvednek, és akik szenvedőket ápolnak. 

Nyitókép: Unsplash/Jem Sahagun