Először a rendszerbeállító, majd a harminchat órás nemzeti minősítő gyakorlaton bizonyított 2012-ben az Őrség-Goricko-Raab Mentőcsoport. 2013-ban egy ország fogott össze, hogy megvédje a Dunamenti településeket a soha nem látott méretű árhullámtól, itt élesben is megmutatták, számíthatunk rájuk. Ezek után nem okozott nagy meglepetést, hogy a mentőcsoportok versenyén is jól teljesítettek, mi több, első alkalommal ők vihették haza a vetélkedő fődíját, a vándorserleget.
Szoros küzdelem, felkészültség, tisztes helytállás, izgalom és szórakozás – talán ezekkel a szavakkal jellemezhetnénk azt a vetélkedőt, amely a hét járási és egy megyei rendeltetésű önkéntes mentőcsoport szakmai ismereteinek és ügyességének felmérésére volt hivatott.
A verseny, melyet az idei évben először rendezett meg a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, április 2-án zajlott Körmenden, a Rendészeti Szakközépiskola területén. Célja az volt, hogy az évente kötelező rendszerbentartó gyakorlat teljesítése mellett egymást is jobban megismerjék a tagok, gyakorolják a közös feladatvégzést, illetve más mentőcsoportokkal is szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki.
A vetélkedőn húsz-húsz fős csapatokkal szálltak versenybe a mentőcsoportok, akiknek nyolc különböző állomáson kellett helytállni. A rendezvény lebonyolításában a mentőszolgálat szakemberei, a rendészeti szakközépiskola hallgatói, közösségi szolgálatos diákok, valamint a vöröskereszt ifjúsági tagjai is közreműködtek.
A versenyt Erdélyi Krisztián tűzoltó ezredes, megyei igazgató nyitotta meg. Köszöntőjében hangsúlyozta, milyen fontos szerepet töltenek be a mentőcsoportok a megye védelmi rendszerében, és éppen ezért van rendkívül nagy jelentősége, hogy folyamatosan felfrissítsék, csiszolják szakmai ismereteiket. Ez volt, mint mondta, az egyik nem titkolt célja a hagyományteremtő szándékkal szervezett megmérettetésnek. Arra kérte a csapatokat, hogy legjobb tudásuk szerint, gyorsan, hatékonyan, de mindenekelőtt biztonságosan hajtsák végre a feladatokat, majd „Győzzön a legjobb!” vezényszóval megnyitotta a vetélkedőt.
Rendkívüli izgalommal láttak neki a csapatok a versenyszámoknak. Az egyik állomáson akadálypálya várta az oda érkezőket, melynek teljesítéséhez egyebek mellett kúszófolyosón és libikókán kellett átjutni, de a gumi akadálypályát is sikeresen kellett abszolválni.
Volt olyan helyszín, ahol árvízi védekezés volt a feladat, itt nyúlgátat építettek a csapatok, míg a következő állomáson a kárterület éjszakai megvilágítását kellett biztosítaniuk. Egy másik kárhelyen a biztonsági zóna kijelölését követően egy romos épületet kellett szakszerűen megtámasztaniuk, majd az elméleti tudásukra volt szükség a csapatoknak, amikor egy szakmai totó helyes kitöltésével bizonyíthattak. Mindezeken túl a mentőcsoportoknak fontos ismerni az elsődleges elsősegélynyújtás szabályait, hogy egy esetleges valós káreset során meg tudják kezdeni a sérültek ellátását a szakemberek kiérkezéséig. Éppen ezért a kifejezetten ennek felmérésére irányuló állomás mellett két másik állomáson is helyet kaptak az elsősegély-nyújtási teendők. Természetesen a tűzoltás sem maradhatott el, tálcatűzzel és porral oltó készülékkel kellett megbirkózniuk az önkénteseknek, míg az utolsó feladatnál egy elképzelt szakadék felett kellett kötélpályán átjutniuk.
A feladatok teljesítése során szembetűnő volt a felkészültség, az összehangolt csapatmunka, nem véletlenül, mivel már hetek óta készültek a vetélkedőre a csapatok. Ez a pontszámokon is meglátszott, hiszen minden versenyszámban fej-fej mellett haladtak a csapatok, de végül meglett a győztes.
Az eredményhirdetéskor kiderült, hogy harmadik helyen a Szombathelyi Járási Borostyánkő Mentőcsoport végzett, a Vasvári Járási Hegyhát Mentőcsoport szerezte meg a második helyet, míg a legjobbnak járó első helyezést, és vele együtt a vándorserleget ezúttal az Őrség-Goricko-Raab Mentőcsoport nyerte el.
A vándorkupát Erdélyi Krisztián tűzoltó ezredes, megyei igazgató és Dr. Baán Mihály alezredes, a Vas Megyei Védelmi Bizottság Titkárságának titkára adta át a mentőcsoport parancsnokának. Az igazgató megköszönte a csapatoknak a tisztes helytállást, zárszóként kiemelte, hogy megnyugtató volt látni: valóban támaszkodhat a megye az önkéntesek szakmai ismereteire és segítségére, ha szükséges.