Halálhírét fia és színésztársa, Kiefer Sutherland jelentette be - olvasható az Indexen.
Nehéz szívvel mondom, hogy édesapám, Donald Sutherland elhunyt (…) Szerintem az egyik legfontosabb színész a filmtörténetben. Soha nem rettent el egy szereptől, legyen az jó, rossz vagy csúnya. Szerette, amit csinált, és azt csinálta, amit szeretett, és ennél többet nem kívánhat az ember. Ez a jól megélt élet
– búcsúzott tőle az X-en.
Donald Sutherland 1935. július 17-én, Donald McNichol Sutherland néven látta meg a napvilágot a New Brunswick állambeli Saint Johnban. Édesanyja matematikatanár volt, édesapja értékesítési területen dolgozott, és a helyi közüzemi vállalatot irányította, így korántsem volt kézenfekvő az, hogy fiukat egyszer a legnépszerűbb színészek között tartják majd számon.
Ráadásul a színész kora gyermekkorát rossz egészségi állapota komolyan megkeserítette. Olyannyira, hogy az első szó, amit megtanult kimondani, az a „nyak” volt, mert állandóan az fájt neki, ami a gyermekbénulás egyik tünete volt. A betegséget végül ugyan legyőzte, de az egyik lába rövidebb lett, s a probléma egész életében fennmaradt. Sutherland emellett májgyulladással és reumás lázzal is küzdött akkoriban.
Bár a színészet a korai években még nem, de a művészet annál inkább közel állt az ifjú Sutherlandhez. Szeretett volna szobrász lenni, azonban szülei nyomására végül hanyagolnia kellett szenvedélyét, így mérnöki pályára ment. Ekkor, a Torontói Egyetemen ismerkedett meg a színjátszással; első kisebb szerepét Edward Albee The Male Animal című alkotásában kapta még elsőévesként. Végül a színpadot annyira megkedvelte, hogy mérnök és dráma szakos diplomát is szerzett az intézményben.
Az egyetemi évek a színészkedés mellett másképp is komoly hatást gyakoroltak az életére, ott ismerte meg első feleségét, Lois Hardwicket, akivel végül hét év együttélést követően váltak el, gyermekük nem született.
Háborús film hozta meg az áttörést
A pénzügyileg kecsegtető mérnöki pályáról lemondva színészi karrierje fellendítése érdekében az egyetem befejezését követően az Egyesült Királyságba költözött, ahol a skóciai Perth városának színházában kezdett dolgozni, ugyanakkor filmes pályája kezdete előtt londoni színpadokon is feltűnt.
Az első filmes castingján 1962-ben vett részt, majd 1963-ban az első szerepét is megkapta, a mozivásznon a The World Ten Times Over című brit romantikus drámában debütált. Ez azonban nem hozta meg az áhított sikert, és a jó fizetéssel járó munkákat, így ügynöke azt javasolta az anyagilag teljesen leégett Sutherlandnek, hogy próbáljon szerencsét Hollywoodban. A színész az 1960-as évek közepén át is tette székhelyét Los Angelesbe, ahol hamar magára talált.
1967-ben megkapta Vernon Pinkey őrmester szerepét A piszkos tizenkettő című háborús akciófilmben, amelyben olyan színészekkel játszott együtt, mint Lee Marvin, Charles Bronson vagy éppen Telly Savalas. A film hatalmas siker, az év ötödik legtöbb bevételt hozó alkotása lett. Ezt kihasználva Sutherland olyan filmekben kapott szerepet, mint a Clint Eastwood főszereplésével készült 1970-es Kelly hősei, vagy éppen a M.A.S.H. – utóbbiban való szereplésének köszönhető az, hogy a neve kiemelt helyen szerepel a filmes világ nagyjaié között.
Az Éhezők viadala miatt lett többgenerációs sztár
A következő évtizedekben Sutherland karrierjét sikerfilmek sora övezte. A listán szerepel a Klute (1971), amelyben Jane Fondával szerepelt, az 1973-as Ne nézz vissza!, vagy a Robert Redford nevével fémjelzett Átlagemberek (1980). Szerepei között akadt néhány nem szokványos választás is: 1976-ban a legendás olasz filmrendezővel, Federico Fellinivel dolgozott együtt a Casanova című filmen, amelyben Sutherland alakította a címszereplőt.
A kilencvenes évektől sem lankadt a kereslet iránta, hiszen olyan filmekben szerepelt, mint a Lánglovagok (1991), a Buffy, a vámpírok réme (1992), az Űrcowboyok (2000), a Ha ölni kell (1996), Az olasz meló (2003), vagy a Büszkeség és balítélet (2005).
2012-ben eljátszotta a gonosz Coriolanus Snow elnököt az Éhezők viadala című filmben, ezt a szerepet pedig a franchise következő filmjeiben – a Futótűzben-ben (2013) és A kiválasztott 2014-es és 2015-ös részében – is magára öltötte. Visszatérve a tévészerepekhez: J. Paul Getty olajmágnás szerepét vállalta el a 2018-as Bizalom című sorozatban, amely Getty unokájának hírhedt 1973-as elrablását mutatja be.
Az akadémia nem jutalmazta, fia örökölte a tehetségét
Noha Hollywood egyik legelismertebb színészeként tartják számon Sutherlandet, a mai napig kevés figyelem irányult rá az Oscar-díj-átadókon, ugyanis sem nem nyert, sem nem jelölték a díjra. 2017-ben ennek ellenére – vagy talán pont emiatt – tiszteletbeli Oscart, azaz Életműdíjat kapott az akadémiától.
Mindazonáltal hét Golden Globe-díjra jelölték, amelyből kettőt végül meg is nyert. Először 1996-ban kapta meg az X polgártárs című televíziós filmben nyújtott mellékszerepéért, amelyért ráadásul Emmy-díjat is kapott, 2003-ban pedig a Háború a háborúról című filmben nyújtott alakításáért nyerte el második aranygömbjét is. A filmes világ mellett szülőhazája is elismerte Sutherland tehetségét, 1978-ban a Kanada Rend tisztjévé választották, 2000-ben pedig bekerült az ország hírességeinek csarnokába is.
Lois Hardwicktől való válását követően Sutherland 1966-ban feleségül vette Shirley Douglas színésznőt. Négy évig voltak házasok és két közös gyermekük született: Kiefer, aki később sikeres filmes karrierjét kovácsolja, és ikertestvére, Rachel, aki szintén a szakmában, ám a kamerák mögött lett sikeres, filmes utómunkával foglalkozik. Sutherland 1972-ben újra megházasodott, ezúttal Francine Racette francia-kanadai színésznővel kötötte össze az életét. A párnak három fia született: Rossif, Angus és Roeg.
(Borítókép: Axelle / Bauer-Griffin / Getty Images Hungary)
Forrás: index.hu
Fotó: Kevin Winter / Getty Images Hungary
