Dávid Katalin 1923. augusztus 16-án született Szegeden. Édesapja, Dávid Lajos a kolozsvári egyetem professzora volt, majd – Klebelsberg Kunó felkérésére, akivel közeli barátok voltak – a szegedi egyetemi gyógyszertár és gyógyszerészeti intézet megalapítója és a gyógyszerészeti kar dékánja lett. Dávid Katalin 1941-ben érettségizett Szegeden. Ugyanitt járt egyetemre is, 1948-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett; később elvégezte a katolikus teológiát is, miután elhatározta, hogy keresztény, szakrális ikonográfiával akar foglalkozni. 1948-ban doktorált művészettörténetből, esztétikából és régészetből - írja az Index.
Jezsuita lelkiségben nevelkedik, egyetemi tanulmányai a világháború éveire esnek. Páter Izay Gézával szervezi a „fiatalok őrállása" néven híressé vált náciellenes katolikus demonstrációt Szegeden XII. Pius koronázásának 5. évfordulójára. A holokauszt idején Izay Géza vezetésével több száz zsidót bújtatnak. Személyes kapcsolatban van Raoul Wallenberggel, a Szent Kereszt Egyesülettel, de a cionista ellenállókkal is. Endrődy István jezsuita atyával együtt irányítja a Veritas kiadóvállalatot, és többek között szerkesztője Bálint Sándor mariológiai munkájának, amelynek a címét Dávid Katalin adja (Boldogasszony vendégségében).
Egyetemi évei befejezése a „fényes szellők” időszakára esik. A Mária Kongregáció szegedi elnöke és a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Országos Szövetsége (MEFESZ) országos alelnöke. Meghirdeti az új katolikus szociális programot: minden erőt összefogni a szegények és kisemmizettek megsegítésére.
Tudományos munkássága
Dávid Katalin 1974-ben lett a művészettörténeti tudományok kandidátusa. Tudományos pályája legelején, 1948-ban a Szegedi Tudományegyetem tanársegédeként dolgozott, de ezt hamarosan felváltotta az egyetemi szférán kívüli tudományos tevékenység: 1951–1954 között a Magyar Művészettörténeti Munkaközösség tudományos munkatársaként dolgozott. 1954-ben a Művészettörténeti Dokumentációs Központ vezetője lett. 1978-tól ismét az oktatás került előtérbe, amellett, hogy tudományos munkásságát is folytatta: 21 évig a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián az ikonográfia és a tipológia professzoraként dolgozott.
Több évkönyvet és sorozatot szerkesztett: 1952–53-ban a Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyvét, 1953–1960 között a Művészettörténeti Tanulmányokat, 1962–1964 között a Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleményeit, 1971-től a Mai Magyar Művészet című sorozatot. Több száz tanulmánya, könyve jelent meg magyar, angol és német nyelven.
Lyka Károly tanácsára kezd el foglalkozni ikonográfiával, jelek, jelképek, szimbólumok tanulmányozásával. Unokabátyja, Barcsay Jenő 1947-ben utolsó éves egyetemi hallgatóként elvitte Lyka Károlyhoz, aki úgy vélte, hogy a magyar szakembereknek az elkövetkezendő időkben nemigen lesz lehetőségük külföldi tanulmányutakra. Dávid Katalin ekkor határozta el, hogy ha a művészettörténetet – akárcsak a teljes magyart is, hát még az európai művészetet – nem lehet közvetlenül tanulmányozni, akkor ikonográfiával fog foglalkozni, mert ahhoz megfelelő alapot a kitűnő reprodukciók is biztosítanak.
Így került érdeklődésének középpontjába a képek és jelképek – például az életfa mitologikus jelentésének – kutatása a keresztény és zsidó kultúrában. Alapvetően középkori és újkori magyar művészettörténettel, tipológiával, elpusztult középkori műemlékek rekonstrukciójával és modern magyar művészettel foglalkozott. Több mint öt évtizedig elemezte a Bibliát, amely központi területe a keresztény ikonográfiának. Számára a Biblia az a valláshoz kötődő mű, amely biztos alapját adja az európai kultúrának.
Rabinovszky Máriusz felkérésére és ajánlására (27 évesen) megalapítja és igazgatóként vezeti a Művészettörténeti Dokumentációs Központot, a mai akadémiai intézet (MTA Művészettörténeti Kutatóintézet) jogelődjét, megteremtve ezzel a magyarországi modern művészettörténeti kutatások bázisát. Intézetében a szakma legjelentősebb személyiségei dolgoznak, mellettük – levéltári kutatásokra – szerzeteseket alkalmaz. Tehetséges fiatalokat indít el a pályán. Az Építészpincében asztaltársaságában van pl. Pilinszky János, Kondor Béla és a Vujicsics fivérek. Ekkortájt ő a modern magyar művészek egyik szellemi vezetője. Később koncepciós vádak alapján eltávolítják az intézetből, klerikális reakcióval, vatikáni összeesküvéssel vádolják. Többkötetnyi, már sajtó alá rendezett, illetve megszerkesztett munka címlapjáról veszik le a nevét, egy egész életműtől fosztják meg.
Dávid Katalin összeállította a magyarországi középkori titulusok kataszterét, feldolgozta a magyarországi Szent György- és Szent Anna-kultusz ikonográfiáját. Tudományszervező tevékenysége is alapvető jelentőségű, ő volt az országos művészettörténeti vonatkozású levéltári, bibliográfiai kutatások megszervezője és egyik irányítója. A Magyar Nemzeti Múzeumban is dolgozott, ő irányította a Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig című állandó kiállítást.
1969-ben, amikor a magyar állam és az egyházak közötti viszony enyhülni kezdett, létrehozták az Egyházi Gyűjtemények Szaktanácsadói Testületét, amelynek vezetésével, a katolikus egyház kérésére, Dávid Katalint bízták meg. Munkássága révén sorban nyílnak, illetve újulnak meg az egyházi és felekezeti múzeumok, gyűjtemények, kincstárak. Kétségbevonhatatlan tudományos tekintélyével és nemzetközi rangjával eléri, hogy a műkincsek egyházi, illetve felekezeti tulajdonban maradnak.
Lékai László bíboros felkérésére a Hittudományi Akadémia meginduló levelező tagozatán huszonkét évig ikonográfiát és tipológiát adott elő.
Közéleti tevékenysége
Dávid Katalin közéleti tevékenységet is vállalt: 1949-ban lett a Magyar Képzőművészek Szövetségének alapító tagja, majd a Művészeti Írói Szakosztály titkára. 1997-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, ezenkívül a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja. Integráló személyisége a legkülönbözőbb világnézetű és hitű embereket volt képes minden időben nemes célokért mozgósítani. Tudós- és művésznemzedékek vallják nevelőjüknek és útmutatójuknak.
Nyolcvanadik születésnapja alkalmából II. János Pál pápa saját kezűleg aláírt oklevéllel köszöntötte, és audiencián fogadta. Dávid Katalin tiszteletére kilencvenedik születésnapja alkalmából Ránki Dezső, Klukon Edit és Ránki Fülöp zongorakoncertet adott az otthonukban, Esterházy Péter Joseph Haydn A Megváltó hét szava a keresztfán című művét Dávid Katalinnak ajánlotta. Szintén 2013-ban a művészettörténészt Budapest díszpolgára címmel tüntették ki, és elsőként vehette át a Magyar Művészeti Akadémia életműdíját. 2010-ben Prima-díjjal jutalmazták, 2021-ben megkapta a Széchenyi-nagydíjat.
Főbb művei: Vasfüggönyös kereszténység. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ, Szt. István Társulat, Bp., 2017. Soah. Emlékeim a vészkorszak idejéből, Szent István Társulat, Bp., 2014. Egy keresztény értelmiségi Európára néz, Bp., Szent István Társulat, 2013. A kereszt teológiai és ikonográfiai értelmezése az első évezredben, Bp., Szent István Társulat, 2011. Isten anyja a tipológiában – Egy asszony, öltözete a Nap, Bp., Szent István Társulat, 2008. Róma, Bp., Szent István Társulat, 2006. Mózes, Bp., Szent István Társulat, 2006. Kereszténység és kultúra, Bp., Szent István Társulat, 2006. A szép teológiája, Bp., Szent István Társulat, 2006. A római Santa Maria Maggiore 5. századi újszövetségi mozaikjainak ikonográfiája az Efezusi Zsinat tükrében, Bp., Szent István Társulat, 2004. Bibliai jelképek kézikönyve – A teremtett világ misztériuma, Budapest, Szent István Társulat, 2002. A megváltás tipológiája, Bp., Jel Kiadó, 1996.
(Borítókép: Dávid Katalin 2013. október 31-én. Fotó: Czimbal Gyula / MTI)
Fotó: Soós Lajos / MTI
