Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb interjúalanyunk: Ceglédi Zoltán, politikai elemző, publicista, humorista.
***
Sokan keresik az eredmények fényében a választ arra, hogy hová tűnhetett többszázezer ellenzéki szimpatizáns, akiknek csak egy részéről gyaníthatjuk, hogy hová szavazhattak. Ön szerint mi történhetett a többiekkel?
Közvetlenül a 2018-as választás után több párt is „felrobbant”. Az LMP-t belülről verték szét, az egyik legtisztességesebb és legkeményebben dolgozó politikust, Szél Bernadettet megalázva. A küszöböt 2018-ban még magabiztosan, hét százalék fölötti eredménnyel megugró párt egy év múlva, az EP-választáson két százalékra esett vissza. A Jobbikot is lefejezték, a közel húsz százalékos eredményt hozó Vona Gábor távoztával egy év múlva 6,3 százalékot tudtak csak produkálni. Az az állításom, hogy
az itt elvesztett szavazók már nem tértek vissza a közös listához, és továbbiakat riasztottak el Márki-Zay Péter meggondolatlan vagy meghamisított szavai.
Röviden: elsősorban a 2018-as Jobbik és LMP önálló arcélét hiányoló szavazók maradhattak távol az összefogástól.
Többször hangoztatta, hogy Márki-Zay rossz választás volt. Ő a legnagyobb felelőse a kudarcnak? Ha más a miniszterelnök-jelölt, akkor szorosabb lehetett volna az eredmény, vagy akár győzhetett is volna az ellenzék?
Nehéz elképzelni, hogy önmagában más jelölt az egymilliós szavazatkülönbséget képes lett volna legyűrni. Ezért nem is Márki-Zay Péter kizárólagos hibája a vereség, de kétségtelen tény, hogy a csökönyös ragaszkodása a maratoni beszédekhez, a sértő témákhoz és megfogalmazásokhoz rontott a helyzeten. Ennél Dobrev Klára fegyelmezettebb, Karácsony Gergely pedig szelídebb lett volna. A fő gond persze az volt, hogy egy alapvetően baloldali szavazókat elérő
összefogás tetején szervetlenül trónolt egy magát jobboldaliként azonosító csúcsjelölt.
Le kellene-e mondaniuk az ellenzéki pártelnököknek?
A Momentum és a Jobbik tisztújításra készül a közeljövőben, Karácsony Gergely nyárig tartja meg pártvezető mandátumát, aztán nem indul újra. E három helyen tehát lehet mód legalább részleges váltásra, ha a tagok is így akarják – de jelentősen más a felelőssége a pár hónapja elnöklő Donáth Annának, mint a már a pártjaik EP-kudarca után is pozícióban maradó vezetőknek.
A politikai „illem” nyilván megkívánná a lemondás felajánlását,
de akár ennek a hiányát, akár az esetleg elmaradó váltást is magyarázhatja a tény, hogy több ellenzéki párt is olyan állapotban van, hogy nem látszik, ki vehetné át az irányítást.
Kép forrása: Ceglédi Zoltán Facebook-oldala
Forrás: mandiner.hu
