Szinte napra pontosan nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. július 3-án kezdődött meg a szombathelyi zsidóság deportálása – a munkaszolgálatba elhurcolt, majd embertelenül kivégzett szombathelyi zsidóról emlékeztek meg vasárnap délelőtt a Szombathelyi Zsidó Hitközség Batthyány téri imatermében - írja a vaol.hu az eredeti cikkben.
Az imateremhez megérkezve, a téren Kardos Tamás fotóművész Memento című kiállítása fogadta az emlékezőket. A bejárathoz vezető út megtétele alatt az érkezők a 3115 szombathelyi elhurcolt mártír nevét hallhatták, közben Horváth Dániel zenélt hegedűn.
Elsőként Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség örökös tiszteletbeli elnöke emlékezett meg a tragédiáról. - Mi, a túlélőket követő első generáció neveltetésünk, hitünk és meggyőződésünk okán tovább visszük dicső eleink akaratát, megtartjuk az írást. Soha nem felejtünk. Mártírjaink emlékét megőrizzük és azt továbbadjuk fiainknak – hangzott el beszédében.
Grósz Andor, a MAZSIHISZ elnöke levelét Merklin Ferenc, a megemlékezés moderátora tolmácsolta a hallgatóságnak. - A szombathelyi zsidóságot három nappal a magyarországi zsidóság deportálását leállító kormányzói döntés előtt zsúfoltak marhavagonokba, hogy néhány napos, gyötrelmes utazás után túlessenek egy gyors szelekción, ahonnan legtöbbjük útja egyenesen a gázkamrába vezetett – állt levelében, amelyben az elnök arról is megemlékezett: május elején 2600 szombathelyi zsidót zsúfoltak gettóba, nem sokkal később csatlakozott hozzájuk 103 kőszegi és 360 vasvári testvérük. Őket május 29-én terelték át a gyűjtőtáborként szolgáló Mayer Gépgyár elhagyatott épületeibe. Az Auschwitzba tartó szerelvény július 5-én, Kassánál hagyta el velük az országot. Megérkezve többségüket az SS minden adminisztráció nélkül a gázkamrákba irányította. „Ők még számok sem voltak.”
- Az igazság kimondása az, amivel tartozunk magunknak és tartozunk az ártatlan áldozatoknak is. (…) Szombathely is azon városok közé tartozott, amely nem védte meg polgárait. (…) Ez nem egyetlen nap rettenetes történése volt. Nem egy végzetes, elkerülhetetlen baleset, hanem egy folyamat, amelynek minden akkor élő ember a részese volt – mondta el dr. Nemény András polgármester a beszédében, majd hozzátette: a mi feladatunk, hogy méltóképpen megemlékezzünk és emlékeztessünk az akkor történtekre.
- Ami a haláltáborokban történt, az borzalmas, szörnyű, Istentelen és embertelen. Mégis, ami ott történt, az másik értelemben szent. Kell, hogy örök emlék, örök felkiáltójel legyen az emberiség minden tagja számára, hogy annyi lélek nem fölöslegesen veszett oda a gázkamrákban – fogalmazott dr. Székely János megyéspüspök, majd áldást kért az áldozatokra.
A megemlékezést gyászszertartással zárták.