Körülnézve a világban, igencsak érdekes folyamatoknak lehetünk tanúi. Olyan nagymértékű – és egyáltalán nem pozitív – gazdasági, politikai és értékrendbeli átrendeződés zajlik, amely fenekestől forgatja fel a megszokott világrendet. Elnök úr szerint ebben a folyamatban merre tart Európa?
Mindig is voltak olyan politikai erők, akik magukat haladóknak, azaz progresszívnek állították be, és ez nincs másként ma sem.
Szerintem alapvető tévedésben élnek, ha azt hiszik, hogy a világnak feltétlenül meg kell változnia.
S ha ezt a másként gondolkodó emberek nem fogadják el, akkor ezek az erők úgy gondolják, hogy addig kell őket „püfölni”, amíg rá nem jönnek, hogy nekik tulajdonképpen erre van szükségük. A baloldal nagyjából ennek a gondolkodásnak a mentén taszigálja – többek közt az elhibázott szankciós politika révén – a szakadékba Európát.
Az illegális migráció támogatásával pedig demográfiai, kulturális értelemben is a sír szélére juttatja Európa nyugati felét.
Tehát én azt gondolom, hogy az utolsó pillanatban vagyunk, s talán ebben az értelemben visszatekinthetünk a saját történelmünkre is. Jó néhányszor voltunk már abban a helyzetben – gondoljunk csak 1456-ra, Nándorfehérvárra 1848-on át 1956-ig bezárólag –, amikor mi voltunk Európa védőbástyája.
Egyfajta világítótoronyként mutattunk utat és adtunk reményt a kontinens többi nemzetének.
Ha ebben hiszünk, akkor szerintem képesek vagyunk megvédeni magunkat azokkal a hatalmi törekvésekkel szemben, amelyekben egyébként az Európai Unió intézményei csak eszközök. A valóságos mozgatórugók ugyanis nem Brüsszelben, hanem a tengerentúlon vannak.
Ehhez jó lenne partnereket találni Nyugat-Európában. Látva az elmúlt hetek különböző választásait, feltűnő a jobboldal előretörése. Ön szerint lehet ez egyfajta tendencia, azaz várható-e jobboldali fordulat a jövő évi európai parlamenti választásokon?
Egyrészt viszonylag közel vannak már az uniós választások, másrészt addig még sok minden történhet. Láthatjuk, hogy forrong a világ, Európa keleti felében, Ukrajnában, de - Közel-Keletet is figyelembe véve - a tágabb Mediterráneumban is teljesen felborult az élet. Olyan háborúk zajlanak vagy kezdődtek el, amelyek eszkalációval fenyegetnek, aminek még a mostaninál is súlyosabb következményei lehetnek.
Ami a választásokat illeti, láthatjuk, hogy van egyfajta tendencia: a szuverenista, radikális pártok megerősödtek, míg a hagyományos bal- és jobbközép pártok meggyengültek.
Spanyolországban megerősödött a Vox, Franciaországban a Nemzeti Front, Németországban az AfD csúcsokat döntögetett az eddigi választásokon, Lengyelországban a Jog és Igazságosság Párt is tartja magát, ez utóbbi különösen fontos számunkra. Tehát valóban lesz egy erőviszony-eltolódás, főként a jobboldalon. Igaz, a baloldalon is zajlik egy átrendeződés, a szociáldemokraták és a szocialisták kárára a baloldali radikális pártok előretörtek. Azok a politikai tömörülések, amelyek nem sorolhatók be sem balra, sem jobbra, jövőre akár 10% fölé is juthatnak. Megjegyzem, hogy az Európai Parlament csak egy intézménye az Uniónak, ott van még az Európai Tanács is, amely az állam- és kormányfőkből áll össze. Ebből pedig adódik, hogy a nemzeti parlamenti választások ilyen szempontból is fontosak, hiszen azokon dől el, hogy kik kerülnek be a Tanácsba. Több fontos választás is lesz a közeljövőben, meglátjuk, hogy mit hoznak ezek a jobboldal szempontjából. Mi annak örülnénk, ha olyan pártok jutnának megkerülhetetlen pozíciókba, amelyek velünk együtt Európát szuverén államok közösségének, és nem egy föderalista Egyesült Államokként képzelik el.
Talán elnök úr is egyetért azzal, hogy soha nem volt ekkora tétje az uniós választásoknak, mint jövő június 9-én. Az Ön által is említett sajnálatos folyamatok, az ukrán-orosz háború, az arra adott téves szankciós politika, a magas infláció, a nehéz mindennapi élet mennyiben befolyásolhatják a választók döntéseit?
Erre pillanatnyilag én sem tudom a választ. Ami biztos, hogy korábban, különösen Közép- és Kelet-Európában kísérte nagy közöny az európai parlamenti választásokat. Szerintem miután Magyarországon a helyhatósági választásokkal együtt lesznek, jóval nagyobb részvétellel lehet számolni.
Egész Európát nézve pedig az a nagy kérdés, hogy a nemzeti érdekért harcoló erőknek lesz-e elég nyilvánosságuk az állítólagos nyugati sajtószabadság keretein belül?
El kell tudni magyarázniuk a választóknak, hogy nagyon szoros összefüggés van a brüsszeli manipulációk, az elhibázott szankciós politika, a támogatott illegális migráció és az ő személyes, korábbinál nehezebb sorsuk között. Ha ezt egyértelművé tudják tenni, akkor sikeresek lehetnek, és a remélt eltolódás bekövetkezhet, tehát valóban Európa jövője a tét.
