A dán-svéd viszony sokáig felhőtlennek tűnt – bár a két ország sem a migráció, sem a koronavírus-járvány kezelésében nem volt egy platformon, belső egyet nem értésük nem befolyásolta jó kapcsolataikat.
Aztán idén áprilisban feltűnt a dánok és a svédek nagy közös problémája.
A probléma haja boglyos, szőkésbarna, arcát jelentős tokája már-már Schmuck Andor-ivá nemesíti, félig dán, félig svéd, és nagyon szereti a Koránt. Mármint égetni. S hogy senki ne értse félre az üzenetet, néha szalonnába is tekeri.
Ő Rasmus Paludan, a dán Stram Kurs, azaz Keményvonal párt vezetője, aki múlt pénteken svédországi turnéra indult.
Tekinthetjük ezt a kampánya részének – miután ugyanis Dániában a 2019-es választáson 1,8 százalékos eredményével éppen a parlamenti küszöb alatt maradt, úgy döntött, idén szeptemberben már inkább a svéd választásokon próbál szerencsét, bár az induláshoz szükséges aláírásai még nem gyűltek össze.
Paludan nem ismeretlen az országban: 2020-ban Malmöben is az ő performanszai bőszítették fel a helyi muszlimokat annyira, hogy zavargásokba kezdtek. Ezután két évre kitiltották Svédországból, majd Belgiumból és Franciaországból is. A kétéves tiltás lejárta után Paludan ismét második hazájába érkezett, hogy legfőbb kedvtelésének hódoljon –
azaz muszlimok lakta városrészekben Koránt égessen, állítása szerint a szólásszabadság mellett kiállva.
Svédországban, ahol a szólásszabadság gyökerei régre nyúlnak vissza, „demonstrációit” engedélyezték is mind egy szálig, sőt, rendőri biztosítást is kapott. Aztán elszabadult a pokol.
Egy héttel ezelőtti „gyűlését” a Stockholmtól délnyugatra fekvő Norrköpingbe tervezte, ezt azonban lemondta, mert már megérkezése előtt zavargásokba kezdtek a helyi muszlimok, így úgy látta, hogy a svéd hatóságok „teljességgel képtelenek megvédeni engem és magukat”.
Más városokba azonban ellátogatott, és mindenhol napokig tartó zavargások jártak a nyomában
– Linköpingben éppúgy, mint Stockholm egy hírhedt, jelentős muszlim lakossággal bíró lakótelepén, Rinkebyben, ahol Paludannak tényleg sikerült felgyújtania egy Koránt. Útja innen Örebróba vezetett, ahol a zavargások helyszínére már a mentők sem mertek bemenni, majd a két évvel ezelőtti szép emlékek helyszínére, Malmöbe látogatott, szintén zavargásokat hagyva maguk után.
Keddi állás szerint a svéd rendőrség több mint negyven személyt tartóztatott le, akik Paludanék tervezett vagy megvalósult Korán-égetései ellen tiltakozva kukákat, autókat, szemetet gyújtogattak. Hétfőn a svéd rendőrség azt közölte, hogy összesen 26 rendőr és 14 civil sérült meg, és több mint 20 autót is támadás ért.
Anders Thornberg országos rendőrfőnök, aki korábban egyébként évekig vezette a svéd titkosszolgálatot, a Säpót, a norrköpingi és linköpingi jelentős zavargások után már vasárnap azt nyilatkozta, hogy
ilyen erőszakos zavargásokat még soha nem látott.
„Ennek semmi köze a tüntetésekhez, annál inkább egy tarthatatlan támadás a jogállamunk és demokráciánk ellen” – mondta a rendőrfőnök, aki szerint „az, amit az elmúlt napokban láttunk, Svédország egy nagyobb problémájának első tünete volt.” Thornberg rendőrfőnök a rendőrség parancsnokával, Jonas Hysinggel együtt ugyanis úgy látja, hogy a zavargók célpontja nem is Paludan volt, aki addigra jellemzően már rég távozott a városukból – hanem a svéd társadalom és a rendőrség maga, sőt, a lázongó muszlimok egyenesen rendőrök életére törtek.
A zavargásokat a rendőrség információi szerint ugyanis Svédországban gyökeret vert bűnbandák egész hálózata szervezte, összesen mintegy kétszáz fő részvételével. A muszlimok és a svéd hatóságok között régóta feszült a hangulat; legutóbb egy, az Iszlám Államhoz köthető arab nyelvű honlapon jelent meg az az álhír, hogy a svéd gyámügy muszlim gyermekeket rabol el – a szándék emögött feltehetőleg már akkor is a svédországi muszlimok fellázítása volt.
Ez feltehetőleg nem nehéz feladat: „Svédországnak sokakat nehezére esett integrálni, a szakértők azt mondják, több ezren vannak, akik képtelenek folyékonyan megtanulni a nyelvet, és munkát találni” – nyilatkozta a France24-nek Manne Gerell, a Malmöi Egyetem tanára, aki szerint az ilyen szociális válság sújtotta területeken az elmúlt időszakban
megszaporodtak a hatóságokat általánosságban, illetve a rendőrséget konkrétan is célzó lázongások.
A svéd politika számos szereplője azonban a rendőrséggel ellentétben elsősorban nem a lázongó muszlimokban, hanem a Korán-égető Paludanban látja a zavargások elsődleges okát. Morgan Johansson igazságügy-miniszter szerint a dán-svéd politikus „valamilyen okból úgy tűnik, gyűlöli Svédországot, és ártani akar neki. Nem tudom, miért.” Anna Thorn, a muszlimok által feldúlt Norrköping polgármestere pedig inkább Paludan további összejöveteleit tiltaná be.
A Korán-ellenes megmozdulásokra is kiterjedő svéd szólásszabadsággal elégedetlenségét fejezte ki a muszlim világ számos jelentős országa. Szaúd-Arábia nyilatkozatában világossá tette, Egyiptommal együtt elítéli „a szent Koránnal való szándékos visszaélést, melyet néhány svédországi szélsőséges követ el”; Irán és Irak bekérette a helyi svéd nagyköveteket, Teheránban tüntetést szerveztek a svéd nagykövetség elé, Törökország elítélte „a szólásszabadság álcája mögé bújt provokatív és iszlamofób cselekmények megelőzésében való hezitációt”, Kuvait pedig „éles elítélését és undorát”fejezte ki a „svéd szélsőségesek által a szent Korán ellen elkövetett megszentségtelenítési cselekmények iránt”.
Svédországban szeptemberben tartanak parlamenti választásokat,
melyeknek toronymagas esélyese a többéves stagnálás után Magdalena Andersson miniszterelnök alatt ismét erőre kapó Szociáldemokraták. Ha azonban a jobbközép pártok, a Mérsékeltek, a Kereszténydemokraták és a Liberálisok összefognak a bevándorlásellenes Svéd Demokratákkal, jelentős esélyük van legyőzni a 2014 óta regnáló nagy balközép pártot. Kérdés, Paludan akciói és az erre kitörő zavargások milyen irányban befolyásolják majd az erőviszonyokat.
