A Reuters által megszellőztetett összefoglaló az egyik alapja lesz az európai gazdaságról szóló megbeszéléseknek a döntéshozók október 5-i találkozóján. Az európai vezetők Kína növekvő globális szerepvállalása és gazdasági súlya miatt aggódva tárgyalhatják az Európai Bizottság javaslatait arról, hogy a kontinens ne függjön túlságosan Kínától. A dokumentum szerint az olyan megújuló energiaforrások, mint a nap- vagy a szélenergia időszakos jellege miatt módot kell találni az energiatárolásra, hogy az Európai Unió 2050-re elérje a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó célját - írja az index.hu.
Nincs semmi ok a bizakodásra
„Ugrásszerűen növekszik majd a lítiumion-akkumulátorok, üzemanyagcellák és elektrolízerek iránti keresletet, amely az elkövetkező években várhatóan majd a tíz- és harmincszorosára nő” – áll a brüsszeli dokumentumban. Kitérnek arra is, hogy míg az unió erős pozícióval rendelkezik az elektrolízerek gyártásának közbenső és összeszerelési fázisában – több mint 50 százalékos világpiaci részesedéssel –, az elektromos járművekhez elengedhetetlenül fontos üzemanyagcellák és lítiumion-akkumulátorok tekintetében azonban nagymértékben Kínára támaszkodik.
A JELENTÉS SZERINT HATÁROZOTT INTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSA NÉLKÜL AZ EURÓPAI ENERGETIKAI ÖKOSZISZTÉMA 2030-RA MÁS JELLEGŰ, DE HASONLÓ SÚLYÚ FÜGGŐSÉGBE KERÜLHET KÍNÁTÓL, MINT OROSZORSZÁGTÓL A HÁBORÚ ELŐTT.
A Bizottság szerint az unió 2021-ben, a konfliktust megelőző évben a teljes gázfogyasztásának több mint 40 százalékát, az olajimport 27 százalékát és a szénimport 46 százalékát Oroszországból szerezte be. Az Oroszországtól történő beszállítás nagy részének a megszüntetése – tehát a szankciók hatására – energiaár-sokk keletkezett Európában, ami brutális inflációt eredményezett. Végül az Európai Központi Bank erőteljes kamatemelésre kényszerült, ami visszafogta a növekedést – ahogy az Magyarországon is történt.
A lítium-ionos akkumulátorok és az üzemanyagcellák nem az egyetlen terület, ahol az EU sebezhető
– áll dokumentumban, amelyet úgy folytatnak, hogy „hasonló forgatókönyv bontakozhat ki a digitális technológiáknál is. Az előrejelzések szerint a digitális eszközök – például érzékelők, drónok, tárolóeszközök és adatátviteli hálózatok – iránti kereslet ebben az évtizedben meredeken emelkedésnek indul majd. Bár az EU az utóbbiak terén viszonylag erős pozícióval rendelkezik, a többi területen jelentős gyengeségeket mutat” – áll az összefoglalóban. A jelentés szerint 2030-ra ez a külföldi függőség komolyan akadályozhatja a termelékenység növekedését.
Nincs terve Európának
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter erről korábban többször is kifejtette a véleményét az Index hasábjain. Még tavaly decemberben úgy fogalmazott, hogy az energiaválság felerősítette az „öreg kontinens” korábbi évtizedekben felhalmozott digitalizációs, termelékenységi és versenyképességi lemaradását vetélytársaihoz képest.
A veszély az, hogy Európa gazdasága nem influenzás lesz, hanem belerokkan. Ennek elkerülésére az európai elit semmilyen átfogó tervvel nem rendelkezik, ellentétben Amerikával vagy Kínával.
A tárcavezető szerint a gazdaság megcsonkítása már megkezdődött, az ipar csendben leépül, az energiaintenzív iparágak közül több már leállt, hamarosan pedig az összes eltűnhet. Műtrágyagyártás már nincs, de a gyógyszeripar, a gumiipar, az acél- és vasipar is elköltözhet más kontinensekre. Ha így folytatódik, akkor Európa eléri azt, hogy már nemcsak nyersanyagai, de azokat feldolgozó ipara sem lesz.
Miközben 2010-ben még 31 európai vállalat helyezkedett el a száz legnagyobb vállalat rangsorában, 2021-ben már csak 18. Az űrt amerikai és kínai vállalatok töltötték be. A cégek piaci értéke alapján a listán szereplő kínai vállalatok már 2018-ban meghaladták az európai vállalatokat.
EBBŐL AZ IS JÓL LÁTHATÓ, HOGY NEM CSAK AKUT PROBLÉMÁK VANNAK, AMIT AZ ENERGIAÁRAK OKOZNAK.
Arra is kitértünk, hogy bár Európa átveszi a jövő iparának alapvető technológiáit, ám azok nem saját innováció és termelés eredményei. Ezért a befelé forduló Amerika még jobban visszavetheti az európai fejlődést. Az amerikai gazdasági érdekek érvényesítése a tavaly augusztusban bejelentett úgynevezett inflációcsökkentő törvényben (IRA) mutatkozik meg leglátványosabban.
Kép: illusztráció
