A művészet virág és vigasz, s nem „a lélek balga fényüzése”, ezekben a nehéz időkben különösen; a fikció erejére támaszkodva a kikapcsolódáson túl erőt is meríthetünk a történetekből. Ahogy tapasztalom, különféle olvasási stratégiák létezhetnek kijárási korlátozások idején. Van, aki a szépirodalmat az előbb említett menekülésre használja, hogy oldja a mindennapok feszültségét, mások a járványról olvasnak szívesen Mary Shelleytől García Marquezig, ismét mások azokra a terjedelmes alapművekre kacsintgatnak, mint Musil A tulajdonságok nélküli ember, Proust Az eltűnt idő nyomában, Joyce Ulyssese vagy Nádas Péter Világló részletek műve, amelyekre korábban nem volt idejük. Ezek mind kitűnő módszerek, próbálok ezekhez a stratégiákhoz magam is ötletet adni
Könyvespolcomról Alain-Fournier gyönyörű, nosztalgikus regényére esett elsőre a választásom, Az ismeretlen birtok című műre. Ezt elsősorban a kamaszoknak, a fiataloknak ajánlom, de nem „korhatáros” olvasmány. A szerző személye is különös, hiszen huszonnyolc évesen, az első világháború legelső áldozatai között esett el. Az emberi lélek egzotikumába lehet elmerülni a regény által. Egy nagy szerelem lehetőségébe betévedő kamasz története, aki miután betéved egy csodálatos világba, el is téved. Amit megtalált, elveszíti. És egy életen át keresi, egy életen át nem találja, amit elveszített. A mű az élet álom témát dolgozza fel, de nem is annyira a story ragad meg bennünket, hanem a hangulatteremtő erő vagy a jellemekkel való megismerkedés. Két szóval jellemezve a regényt: kaland és titkokkal telítettség. Érdekes a gyermek szemével láttatott világ, az az álom, amely ábrándként vagy vágyként mindannyiunk lelkében él a teljesség, a tisztaság, az abszolútum után. S a másik perspektíva felől nézve: a felnőtt keserű mélabúja az örökre elvesztett nagy öröm után. Mondhatnám azt is, hogy ez egy valósághű álomregény. Annak a köznapi tapasztalatnak művészi megfogalmazása, hogy ami elmúlt, sosem tér vissza többé. Vagy azért, mert az álom valósággá válik, vagy azért, mert időközben mi is megváltoztunk.
Tanárképzős hallgatóknak és a kortárs irodalom kedvelőinek, vagy a kortárs irodalmat nem eléggé ismerőknek is hasznos és tanulságos könyv a Balajthy Ágnes, Fenyő D. György, Ruff Orsolya, Vinczellér Katalin, Szekeres Nikoletta és Varga Betti által jegyzett A Fausttól a Szívlapátig: Kortárs könyvek a középiskolában című, 2019-ben kiadott kötet. A Budapest Off-tól kezdve Varró Dániel Szívdesszertjén, Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem, vagy Dragomán György A fehér király című regényén át Tóth Kriszta Pixeléig és Péterfy Gergely Kitömött barbárjáig mutat be a kötet 14 kortárs kötetet, elemzéssel, és egy több órára felépített foglalkozástervvel.
Aki inkább gyorsan szeret olvasni könnyűt, annak skandináv krimiket ajánlok. Stieg Larssont, és Jo Nesbøt művein kívül Camilla Läckberg Fjällbacka-sorozatát. Egyszerű krimiképlet: a kisváros életét gyilkosságok borzolják fel, a mélyben emberi sorsok fordulnak, múltban elkövetett és majdan elkövetendő bűnök kavarognak, míg a felszín idilli. Läckberg finom humorral ellenpontozza az alapvetően nyomasztó világot, melyet bejárunk, sosem lesz jó vége semminek, ám azt a tanulságot is jó megélni, hogy az élet nem áll meg – s voltaképpen ez nagyon banális, sőt szórakoztató tapasztalat tud lenni, különösen mostanában. Egyik kedvencem még Henning Mankell, svéd író, Ingmar Bergman veje, akinek Riga kutyái című bűnügyi regényét ajánlom a Wallander eseteit szívesen olvasó érdeklődők figyelmébe.
Nagyon szeretem olvasgatni a tárcanovellákat, vagy épp aktualitásuk miatt, vagy azért, mert rövid szösszenetek olvasására van időm. Például Szabó T. Anna vagy Tóth Krisztina mindig elszórakoztat és elgondolkodtat. Az előbbi szerző első novelláskötete, a Törésteszt a női lét ezernyi problémáját tárja elénk meglepő őszinteséggel, annyi szín és finomság van benne, hogy jó kézbe venni a könyvet, s bele-beleolvasgatni. Egy híján ötven történet szól a férfi és nő örök párharcáról, a boldogság, a szenvedély arcairól, a gyermeknevelés kérdéseiről, szexualitásról vagy annak hiányáról.
Tóth Krisztinától a legutóbb napvilágot látott Fehér farkas című novelláskötetre esett most a választásom. Ezeknek a történeteknek a vonzereje abban rejlik, hogy mások életébe pillantunk be, de a szövegek tükrében magunkra, a bennünk élő idegenre is ráismerünk. Az elidegenedés, valamint az örökös kívülállás problematikáját helyezi vizsgálódása fókuszába. Érzékenyen, izgalmasan tálalja a közérdeklődésre számot tartó kérdéseket: a hétköznapok apró momentumai, mindannyiunk élete, a kisember mindennapjai jelennek meg nyugtalanító, többségükben sűrű szövésű, többféle regisztert megszólaltató történetekben.
Ha olvasáshoz nincs elegendő türelem és fegyelem bennünk, nézzünk filmeket, színházi előadásokat, sorozatokat, tanuljunk nyelveket, meséljünk egymásnak régimódi és mai történeteket! Hallgassunk zenét!
