A Középhegyi út és Werner Alajos utca sarkán álló társasház előtti tér példásan rendezett. Szépen lenyírt, gondozott füves rész, eldobott szemét sehol. A szemnek is kellemes környezetből azonban három, egymástól csupán pár méterre tornyosuló – főként falevelekből és fák lehullott terméséből összeálló – szemétkupac rontja az összképet.
- Kicsit már későn jöttek - szólít meg bennünket az egyik házból kilépő idősebb hölgy. Egy hónapja még sokkal magasabbak voltak ezek a halmok, de időközben a szél megtette a hatását, a szemét egy részét szerteszét fújta ugyanis az utcában és a környéken – mondja kérdezés nélkül is.
Mint néhány perces ismerkedés után kiderül, ő volt egyik levélírónk. Nevét nem szeretné ő sem megosztani a nagy nyilvánossággal, de a leírtakat hajlandó élőszóban is megerősíteni.
- Január vége óta állnak itt a szeméthegyek. Mi, itt lakók gereblyéztük és gyűjtöttük egybe a lehullott leveleket és más zöldszemetet. Bár közterületről van szó, nekünk fontos, hogy szép legyen lakóházunk környezete. Vártuk és természetesnek vettük, hogy az összegyűjtött szemetet az illetékes hatóságok elszállítják. Mint látható, ez a mai napig nem történt meg. Amikor már két hete itt rontották az utcaképet a kupacok, akkor felhívtam a SZOVA Zrt.-t, ahol bejelentésemmel a Szomparkhoz irányítottak. Kaptam egy telefonszámot is, amin bejelenthetem panaszomat és igényünket. Kissé megnyugodtam, hogy végre megoldódik ez az igazán semmiségnek tűnő ügy. De igazán csak ekkor kezdődött! A kapott központi, ügyfélszolgálati telefonszámon az illetékest két (!) hónapja nem tudom elérni. Pedig volt olyan nap, amikor háromszor is - a legkülönbözőbb időpontokban – tárcsáztam a Szomparkot. Ám a telefont egyszer sem vette fel senki sem. Értetlenül állok a történtek előtt, és elgondolkodtató, hogy az állítólag szombathelyi embereknek szolgáltatást nyújtó cégek ügyet sem vetnek az itt élők problémáira.
A hölgy által elmondottak nyomán megpróbáltuk a központi ügyfélszolgálati számot hívni, de mi sem jártunk sikerrel. A telefon néma, a szemétkupacok meg rendületlenül állnak…
