A kepmas.hu-n Kölnei Lívia írása.

Polgár Róbert, aki ma már Murakeresztúr polgármestere, néhány éve még a község nagy munkabírású, közösségépítő, sokak által szeretett fiatal papja volt.

Papként közel egy évtizeden át élt kettős életet: szerelmes lett, párkapcsolatba kezdett, élettársával három gyerekük született.

Családja Keszthelyen élt, és amikor csak tehette, meglátogatta őket. A kettős életből adódó képmutatás és hazugságok akkor váltak számára elviselhetetlenné, amikor a már felcseperedő gyerekei számára is visszássá vált a helyzet. Tehát a gyerekek iránt érzett felelősség volt az az erő, ami rábírta Polgár Róbertet, hogy döntsön, és lemondjon szeretett papi hivatásáról a szeretett családja javára.

A hat éven át forgatott dokumentumfilmből megismerjük őt élete két színterén, bepillanthatunk belső vívódásaiba, a döntésével járó következmények latolgatásába,

tanúi lehetünk annak, amikor egy olasz paptársa segítségével kézírással megírja felmentését kérő levelét Ferenc pápának, majd amikor közeli segítőivel közli döntését, és szeretett közösségének bejelenti távozását egy mise végén. A film felvillantja a polgári létbe beilleszkedés nehézségeit, nyugtalanságát és útkeresését, majd visszatérését falujába a polgármesteri választásra.

Egészen megdöbbentő, hogy a kamera jelenléte mennyire nem feszélyezte a filmben megszólaló felnőtteket – a falubelieket sem –, hogy mennyire spontán és őszinte szavakat, érzelmeket tudott rögzíteni.

Ez igazi operatőri bravúr, és arra utal, hogy Vízkelety Mártonnak sikerült olyan erős bizalmi kapcsolatot kialakítani a szereplőkkel, aminek következtében évek alatt szinte észrevétlenül megszokottá vált a jelenléte. Az alkotók – az operatőr-rendező mellett felesége, Ugrin Julianna producer-rendező – pozitívan és tisztelettel állnak hozzá a katolikus egyházhoz, a film utáni beszélgetésből kiderült, hogy Ugrin Julianna katolikus családi hátterű. Elmesélték, hogy rokonuktól hallottak a kilépését fontolgató családos papról, és miután bizalmat kaptak tőle, azzal az eshetőséggel kezdtek a forgatásba, hogy ha Róbert atya másként dönt – vagyis folytatja ezt a kettős életet – nem lesz film az életéről. Úgy tűnik,

az egyáltalán nem volt opció, hogy megszakítja kapcsolatát a családjával, és cölibátusban él tovább – bár néhány szóval utalt rá, hogy felettesei ezt az eshetőséget is elképzelhetőnek tartották számára.

Elöljárói a film létrejöttét egyébként üdvözölték, mert tanulságait szeretnék hasznosítani a papnevelésben.

Jelenet A döntés c. dokumentumfilmből - Kép: https://www.verzio.org/hu/2022/filmek/a-dontes

A film erényei: a hiteles emberi közelség megteremtése, a befolyásolásmentesség, a hatásvadász eszközök mellőzése; pozitív hozadéka pedig az a sok kérdés, amelyek a nézőkben felmerülnek ennek az egyedi, mégsem ritka sorsnak a feltárulása után.

Napokig dolgozik még az ember agyában és lelkében mindaz, ami Polgár Róberttel az elmúlt években történt. A hívő katolikusokban jellemzően két szélsőséges azonnali reakció ébred: vannak, akik papi sors-kudarcként értékelik, mások a „na ugye látjátok, mennyire káros és idejétmúlt a papi cölibátus” felkiáltással igazolni látják véleményüket. Ám mindenki hamar rájön, aki kicsit elgondolkodik, hogy nem lehet ennyire sarkosan értékelni a helyzetet. Vajon kudarc-e egy papi élet, ha annyira jól végezte a hivatásával járó munkát, hogy férfiak, nők és gyerekek sírva – vagy éppen haraggal – búcsúznak tőle? Lehet-e kudarcnak tekinteni egy férfi életét, aki három okos, egészséges gyerek apja lehet? (Nem véletlenül járja az a közmondás a katolikusok között, hogy „csak az lehet jó pap, aki jó apa is lenne”.) És le lehet-e vonni bármilyen általános következtetést abból, ha egy férfi papként nem tudja Istennel betölteni azt a nő- és gyermekalakú hiányt, amely minden egészséges férfi lelkében ott van?

Vajon mennyire általános ez?

A filmből is kiderül, hogy nem ritka – ugyanakkor minden katolikus, aki hallomásból vagy személyesen tud olyan papról, aki kettős életet él, egészen biztosan ismer olyat is, aki fogadalmához hűen éli a papi nőtlenséget.

Részlet A döntés c. dokumentumfilmből

A nem hívő nézők pedig, ha le tudják venni a keresztényekkel szembeni szemellenzőt, rácsodálkozhatnak, milyen mélyen megragadhat egy embert az Isten szolgálatának vágya, ami Róbert atyát is elvezette csángóföldi hatgyermekes szülői házából Magyarországra papnak, majd Rómába tanulni, hogy a siófoki és a murakeresztúri embereknek jó lelki vezetője lehessen. Paradox módon éppen vívódásain keresztül érezhetnek és érthetnek meg valamit a nézők abból a misztériumból, amit a pappá szentelés jelent, amely a katolikusok hite szerint eltörölhetetlen, akkor is, ha Róbert atyát előbb-utóbb laicizálja a pápa, vagyis felmenti papi szolgálatának végzése alól. Pap marad tehát mindörökké – a katolikus hívek viszont mint lelki vezetőt mégiscsak elveszítették őt.

Érdemes megnéznie a filmet mindazoknak, akiket érdekel, vonz vagy éppen taszít a katolikus hit, a papi lét; akiket érdekelnek az emberek lelki rezdülései és indulatai, mert ezeknek hihetetlenül gazdag tárháza ez a kiváló dokumentumfilm.

Nyitókép: Polgár Róbert és családja - Kép: Polgár Róbert / https://www.verzio.org/hu/2022/filmek/a-dontes