Napjainkban a világ több pontján is háború dúl. Ezek közül nyugati szemmel nézve érthető módon elsősorban az orosz–ukrán konfrontáció kerül górcső alá. Írtam is már erről korábban: ami Ukrajnában történik, természetesen borzalmas és aggasztó, de ez a háború lényegében egy propaganda- és proxyháború, ami kezdettől fogva nem Ukrajna és Oroszország, hanem Oroszország és a nyugati hatalmak között játszódik.

Fontos kiemelni, hogy az Egyesült Államok eddigi háborúi, az amerikai polgárháborút és Pearl Harbort leszámítva, nem amerikai területen zajlottak. Amerika vezetése ezt a mostani konfliktust is az ország határaitól hatezer kilométerre szította Ukrajna ideológiai bekebelezésével és a NATO vég nélküli terjeszkedéspolitikájával.

Van azonban egy háború, ami amerikai földön már jó ideje elkezdődött, és ez nem más, mint az Egyesült Államok bevándorlás útján történő megszállása, amiről már számos publicisztika látott napvilágot. Ebben a „megszállásban” bizonyítottan kevesebben halnak meg, viszont hosszú távú hatásait tekintve ez a modern kori invázió alaposabban felforgathatja a megszállt területek kultúráját, hagyományait és életmódját, mint adott esetben az orosz hadműveletek teszik ezt Ukrajnában.

Az említett migrációs folyamatok lényegé­ben Kalifornia, Arizona és Texas déli határvidékén zajlanak. A Title 42-es számú egészségügyi rendelet feloldásával az illegális bevándorlás nemsokára teljes egészében kulturális hadműveleti színtérré fogja alakítani az Egyesült Államokat. A Covid-járvány meglepő módon részben lassította ezt a folyamatot, hiszen a maszkviselési és tesztelési kötelezettségeket a határon is be kellett tartatni.

A Title 42-es szabályzat valójában egy 1944. július elsején beiktatott amerikai kormányrendelet, amely a szövetségi kormányt felhatalmazza arra, hogy ragályos járványbetegségek időszakában megtagadhatja az országba igyekvő bevándorlók befogadását. Ezt a rendeletet a jelenlegi tervek szerint a Biden-kormányzat idővel felfüggeszti, és a továbbiakban nem fog visszautasítani bevándorlókat járványügyi korlátozásokra hivatkozva. 

Márpedig más okból kifolyólag eddig se utasított vissza senkit a demokrata vezetésű Fehér Ház, amely Kamala Harris alelnök vezérletével elkötelezetten bevándorláspárti. Így a Soros-féle illegális bevándoroltatás és a harmadik világból eredő lakosságcsere hatodik sebességbe kapcsolhat. Amerika megszállása és kulturális átalakulása visszafordíthatatlanul és végérvényesen befejeződhet az elkövetkező évtizedekben.

Természetesen a Title 42-es rendelet eddig se akadályozta meg, hogy az Amerikában gotawaysnek nevezett besurranó bevándorlók átjussanak az országunkba. Alapos számítások szerint havonta harmincezer ilyen új honfoglaló jut át a határ menti réseken az ellenőrző pontoknál, vagy éppen azokat elkerülve az Egyesült Államok területére. Ez éves szinten eddig 360 ezer bevándorlót jelentett a Covid idején is. 

Ez a szám azonban május 23-át követően– az ABC televízió és a Biztonságpolitikai Minisztérium (Department of Homeland Security) számításai alapján – robbanásszerűen megnövekedhet, és napi tizennyolcezerre is ugorhat. Ez éves szinten 6,5 millió új bevándorlót jelenthet, akik javarészt nem értelmiségiek vagy szakmunkások. Fontos megemlíteni, hogy ez meghaladja az ukrán menekültek számát, akik nem egy, hanem több országba érkeztek a háború kitörése óta.

Az új bevándorlók elsősorban Mexikóból, Guatemalából, Hondurasból, El Salvadorból és persze máshonnan is érkeznek. Bevallottan egy jobb élet reményében jönnek, habár hogy a „jobb élet” számukra mit jelent, azt egyikük sem képes pontosan meghatározni. Egy biztos, hogy a szociális-biztonsági hálóban reménykedve örülhetnek majd azoknak a juttatásoknak, amelyeket népjóléti segély, államilag finanszírozott lakhatás, ingyenes egészségügyi ellátás és ingyenes oktatás formájában fognak kapni. 

Mindezekért a szolgáltatásokért a korábbi (európai) bevándorlóknak kemény összegeket kellett zsebből vagy hosszú távú kölcsönök felvételével kifizetniük. Az amerikai adófizetők már előre tartanak ettől az új tehertételtől, és hozzá kell tenni, jogosan.

Szokásomhoz híven egy kis történelmi visszatekintéssel szeretném megörvendeztetni olvasóimat. Fontos leszögezni, hogy az Egyesült Államok kétszázharminchárom éves alkotmányának van egy kitétele (Article IV, Section 4), amely kimondja: „Az Egyesült Államok központi kormánya minden állam [tudvalevően immár ötven állam] területi integritását szavatolja, valamint megvédi azokat bármilyen megszálló erőktől.”

Ezt az alkotmányos passzust figyelembe véve 1812-ben James Madison elnök New Orleans védelmét rendelte el a szövetségi kormány részéről, melynek célja a brit haderők megállítása volt. 1815-re az elnök által New Orleansba küldött hadsereg Andrew Jackson tábornok vezetésével döntő vereséget mért a brit csapatokra.

Ugyancsak Andrew Jacksonra esett James Monroe elnök választása is, amikor Georgia államot kellett megvédeni az akkor még spanyol fennhatóság alatt álló Florida felől támadó indián martalócok ellen. Jackson hadművelete annyira sikeres volt, hogy a tábornok nemcsak Georgiát szabadította fel a megszállás alól, hanem 1821-ben Floridába behatolva a méretes félszigetet is amerikai fennhatóság alá vonta.

1845-ben James K. Polk amerikai elnök az amerikai hadsereget Texas államba vezényelte, hogy a Rio Grande folyótól északra fekvő területeket megvédje a déli fenyegetéstől, miután Texas állam 1836-ban kivált Mexikóból és 1845-ben az Egyesült Államok részévé vált. Andrew Johnson elnök 1869-ben szintén csapatokat küldött a mexikói határhoz, hogy a francia hadsereget kiszorítsák onnan.
1916-ban Pancho Villa gyilkos portyázásokat hajtott végre Columbus városában, Új Mexikó államban, amelyek kapcsán Woodrow Wilson akkori elnök John Pershing tábornokot azzal bízta meg, hogy egy hatezer fős hadsereggel Mexikóba is behatolva találja meg és vonja felelősségre Villát. Ez soha nem történt meg, de a portyázások mindenesetre abbamaradtak.

Dwight Eisenhower elnök első ciklusa idején egymillió illegális bevándorló érkezett Amerika területére Mexikóból. Az elnök Joseph Swing tábornokot bízta meg a bevándorlók visszaszorításával, ami noha csak részben sikerült, de az elnök így is eleget tett alkotmányos kötelezettségének.

Nos, mint ezt a történelmi példákból is láthattuk, a jelenlegi elnök nem tartja be az alkotmányos előírásokat, hogy az ország területi integritását megvédje. Ez a kötelezettségszegés akár hazaárulásnak is minősülhet az alkotmányos jogértelmezésben.

A Biden-adminisztráció mostani tervezete tehát olaj a tűzre, hogy május 23-tól esetleg feloldja a járványügyi korlátozásokat a határon, ami az illegális bevándorlók korlátlan beözönlését fogja jelenteni, miközben legálisan utazó és az Egyesült Államokban élő polgárai­nak számos államban továbbra is maszkviselési és tesztelési kötelezettséget ír elő.

A Biden-kormányzat ezzel egy időben teljességgel leállította a kerítésépítést a déli határon, ami gyakorlatilag egyet jelent egy meghívással, az illegális bevándorlás ösztönzésével. A felülről irányított szubverzió és megszállás tehát folytatódik.

Biden alkotmányos kötelezettségszegése a bevándorlást illetően vélhetően kongresszusi impeachment eljárás tárgya lehet a novemberi időközi választások hatalmi átrendezését követően. Az eljárást saját alelnök asszonya talán nem fogja túl vehemensen kifogásolni, hiszen annak sikere esetén akár az elnöki székbe is beleülhet. Kamala Harris esetleges elnöksége katasztrofális lehet, hiszen nemcsak folytatná, de akár ösztönözné is a bevándorlást támogató politikát. 

Ez esetben persze ellene is indulhat impeachment eljárás. Épp ezért kívánatos lenne mindkettőjüket az ősszel újjáalakuló kongresszus és a legfelsőbb bíróság segítségével egyszerre eltávolítani a hatalomból és rendhagyó módon új választásokat kiírni. Mindez politikai akarat és választói felhatalmazás kérdése.

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: Joe Biden amerikai elnök az ukrajnai háborúról beszél a washingtoni Fehér Ház Roosevelt termében 2022. április 28-án (Fotó: MTI/AP/Andrew Harnik)