Ilyenkor, ballagás előtt a végzős osztályok valamennyien összegyűlnek, s gitárral, énekkel, mosollyal és virággal köszönik meg tanáraiknak jelképesen az iskolában eltöltött négy illetve öt évet. Felemelő, megható pillanatok ezek évről évre.
Látni a már-már felnőtt, komoly, az érettségi küszöbén álló ifjakat, amint mosolyogva vagy épp elfogódott hangon, olykor könnyes szemmel dalolnak ismert énekeket, de van, hogy új szöveggel, a maguk képére szabva adják elő azokat. ( Elhangzott például Simonffy Peti, egykori diákunk ma már országszerte ismert búcsúdala is. Jó érzés volt hallani. )
Esti ének a szerenád, hosszú évszázadokra tekint vissza, eleinte zenei kíséret nélkül, szabadtéren adták elő. Ma is elengedhetetlen kelléke minden ballagó diákcsoportnak. A Premontrei diáksága mindig nagy figyelemmel és izgalommal készül ezekre az alkalmakra. A tanárok pedig ezúttal is a klasszikus Gaudeamus kezdetű énekkel köszönték meg a közös estét.
Szintén a szerenád hagyománya, s nem hiányzott most sem, hogy a dalosokat házi süteménnyel, itallal kínálták tanáraik, s vidám beszélgetéssel, jó hangulattal zárták az estét.
