A mostanában gyakran emlegetett mesterséges intelligencia számos területen felhasználható. Az utóbbi időben a programozók, a szövegírók és a művészek játszóterévé vált – azonban nem kizárt, hogy politikai és gazdasági kérdésekben is segítségül hívják majd - írja a mandiner.hu.

Az MI még csak most bontogatja a szárnyait, ezért még rengeteg kiaknázatlan lehetőséget rejt magában. Na de hogyan függ ez össze az országok közötti kapcsolattal? Nos, nagyon sok szálon. Azonban jelen esetben a kémkedést vesszük górcső alá, és körbejárjuk, hogyan juthatnak hatalmas előnyhöz az MI-t kihasználó országok.  

Kimeríthetetlen lehetőségeket kínálnak az MI-asszisztensek

Már ma is többféle MI-asszisztens létezik az okostelefonokon, azonban ezeket hétköznapi használatra tervezték. Indíthatunk vele hívást, küldhetünk üzeneteket – tehát olyan feladatokat lát el, amelyeket saját magunk is meg tudnánk oldani.  

Ezek az asszisztensek azonban akkor válnak igazán fontossá, amikor olyan dolgokra lesznek képesek, amire mi nem.  

Azt már tudjuk, hogy a mesterséges intelligencia tökéletes eszköz az álhírek gyártásához és terjesztéséhez. Láthattuk a pápát pufidzsekiben, és több politikai szereplő is énekelt már például Aranyhajként különböző médiaplatformokon. Ezek ártalmatlan csínyek, amelyek nagy valószínűséggel a laikusokat sem tévesztik meg, és inkább szórakoztatás céljából készülnek.  

Azonban semmi sem zárja ki azt, hogy például politikai választások befolyásolására használják fel a technológiát a különböző országok. Ez a belföldi, de akár a külföldi választásokat is befolyásolhatja.  

Abishur Prakash A mesterséges intelligencia geopolitikája című könyvében azonban utalt arra, hogy nem feltétlenül a kormányok szabnak határt az MI-nek. Van egy a kormányokénál befolyásosabb rendszer, amely könnyebben és gyorsabban terjeszthet álhírt: a közösségi média. Bár vannak törekvések az álinformációk kiszűrésére, ezek a rendszerek gyakran késve érkeznek, a probléma pedig már megtörtént.  

Új világrend van kialakulóban

Németország 2017-ben betiltott egy robotbabát, miután kiderült, hogy az adatokat gyűjtött és továbbított többek között amerikai hírszerző ügynökségeknek. Az USA-tól tehát nem áll távol a kémkedés. A mesterséges intelligencia pedig szinte aranybánya egy olyan országnak, amely előszeretettel gyűjt adatokat más nemzetektől, és ehhez nem kell eljutni egészen a német kormányig.  

Egy okostelefonba beépített MI-asszisztens figyelemmel kísérheti a német polgárok internetes kereséseit, amelyből kiszűrheti a jelenlegi kormányról alkotott véleményüket, a politikai nézeteiket. Az adatok segítségével már nem nehéz személyre szabott, befolyásoló álhíreket gyártani, amely akár a választások eredményeit is megváltoztathatja.   

Tegyük fel, hogy kiderül, az USA kémkedik. Ezt természetesen Németország nem hagyná tétlenül, és tenne is az USA számára kedvezőtlen lépéseket. A korábban említett könyv szerint a nagy német autógyártók gőzerővel dolgoznak az önvezető járművek fejlesztésén, amely szintén mesterségesintelligencia-alapú, és a tervek szerint az önvezetés mellett önálló bevásárlásra is képesek lesznek. Németország visszavághatna az USA-nak, hogy úgy programozza be ezeket a járműveket, hogy a német kereskedőket válasszák az amerikaiak helyett, ezzel megzavarva a tengerentúli üzletet. 

Azonban ezek csak apróbb hadakozások, hiszen Németország és az USA szövetségesek, ezért ezek a lépések nem vezetnének háborúhoz. Azonban amennyiben egy szövetségen kívüli ország, például Venezuela kémkedne a németek után – ahogyan a könyv írója fogalmazott –  

„Németország kidobná a diplomáciát az ablakon.” 

Kína bábként mozgathatná India lakosságát

A kínai okostelefon-márkák indiai piaci részesedése 2020-ban elérte a 75 százalékot, amelyből csak a Huawei 26 százalékot tett ki. Tehát bátran állíthatjuk, hogy Kína lényegében legyőzte az indiai vállalatokat a saját, helyi piacukon. 

Az indiaiak tehát többségében kínai okostelefonokat használnak. Azonban nem kizárt, hogy találkoznak kínai MI-asszisztensekkel, amelyek lehetséges, hogy teljesen pártatlanok, ám az is lehetséges, hogy részrehajló és olyan tartalmakat gyártanak és mutatnak az indiai felhasználóknak, amelyek Kína malmára hajtják a vizet. Prakash szerint,  

amennyiben Kína korlátok és etikai kérdések felvetése nélkül használja Indiában az MI-asszisztensét, akkor gyakorlatilag – ezúttal – az MI segítségével gyarmatosíthatja Indiát.  

Az ilyesfajta kémkedés anyagi előnyt is jelenthet számára. Az indiaiak kereséseinek elemzésével megtudhatja, mire keresnek rá az ottani felhasználók, tehát megtudja, hogy mire van kereslet. Ezzel Kína például csökkentheti az Indiában népszerű termékek kínálatát, amely feltolná az árakat.  

Az elképzelt német–amerikai párbajjal ellentétben azonban itt nem két egyenlő félről beszélünk. India nem tudna visszavágni Kínának, hiszen nincs olyan piacuk Kínában, mint a kínai okostelefonoknak Indiában. A könyv írója szerint India úgy tudná kikerülni ezt a helyzetet, ha meggyőzné a telefongyártó vállalatokat, hogy indiai MI-asszisztenseket telepítsenek a készülékekre. Azonban ha Kínának egyéb szándékai vannak saját MI-rendszerével, nagy valószínűséggel nem tenne eleget India kérésének.  

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy  

a mesterséges intelligencia átírhatja a kémkedés fogalmát és annak módját is.  

A kormányoknak a jövőben választania kell: vagy megpróbálnak minden, az országba kerülő MI-asszisztenst megvizsgálni, vagy arra kényszerítik a lakosságot, hogy olyan készülékeket használjanak, amelyekben a saját asszisztensük van. Prakash szerint a jövőben egy ország geopolitikai gyengesége már nem az energián vagy a pénzen múlik, hanem hogy mennyire függ az adott ország a külföldi mesterséges intelligenciától.