A hazai hódállomány vadászatuk miatt a 19. század közepére teljesen kipusztult. Visszatelepítésük a 20. század utolsó évtizedében kezdődött meg a Fertő–Hanság Nemzeti Park területén, illetve a Tisza középső és felső folyásánál. Vándorlásuk révén mára benépesítették a Dunántúlt is. "Nagyon elszaporodtak itt ezek a védett állatok. Csak úgy lehet velük valamit csinálni, ha engedélyeztetik a szakhatóságok a kilövésüket, áttelepíteni nem lehet. Nagy mértékű rombolást végeznek, ami természetükből fakad, hiszen a fogát folyamatosan koptatnia kell. A folyó természetes medrét gátakkal torlaszolják el, így egy nagyobb eső esetén ez komoly problémát okozhat" - fogalmazott Horváth Gábor, a körzet önkormányzati képviselője.
A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint jelenleg a Vas megyei vízfolyás hálózaton az őrszemélyzet észrevételei és megfigyelései alapján 700 darab gát található, és ez csak folyamatosan nő a beavatkozások ellenére is. "A legnagyobb problémát az jelenti, hogy az elgátolás a mezőgazdasági területeken okoz elöntést, a parti növényzet sérül több helyen, valamint érintett ez belterületi szakaszokat, szennyvíztelepeket is. Az ezekkel kapcsolatos problémák, károk elhárítása jelentős költséget jelent a Vízügyi Igazgatóság számára. Ezt azt jelenti, hogy 2019-ben 4,5 millió forintot költöttünk erre a tevékenységre, míg 2020 első negyedévében közel 3,8 millió forintot kellett fordítanunk erre a célra. A költségek nagy részét a hódgátak elbontása teszi ki, amiről tudni kell, hogy a hód - életviteléből fakadóan - egy héten belül ezt újra felépítheti. A 700 felderített gát mellett lényegesen több is lehet, mindenhova azonban nem jutunk el, hiszen 5000 kilométer vízfolyás van a kezelésünkben. Hiába a szükséges engedélyek begyűjtése, hiába az élő-és gépi erő, az azzal együtt járó komoly költségek, amelyek minket terhelnek, hiszen a probléma nem oldódik meg, mivel az állomány folyamatosan szaporodik. Valamit most már lépni kellene ebben az ügyben" - nyilatkozta lapunknak Hercsel Róbert szakaszmérnök.
Megkérdeztük az Őrségi Nemzeti Park Természetmegőrzési Osztályának zoológusát, Fera Gábort is, hogy mit lehet csinálni ebben a helyzetben. Hiszen, ahogy előbb írtuk, védett állatnak számít a hód, és természetes ragadozó ellensége - medve, farkas, hiúz - sincs igazán Magyarországon. "Én nem mondanám azt, hogy meg van kötve az emberek keze ez ügyben. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága nyitott minden ilyesfajta társadalmi kommunikációra, bárkivel szívesen leülünk tárgyalni, akár a lakosokkal, akár a döntéshozókkal vagy vízügyi szakemberekkel ebben a kérdéskörben. Ez nem tabu, hogy ne lehetne beszélni a hódokról, hiszen számos opció létezik a kezelési módjukra.
Az állat természetes élettevékenységének következménye, hogy sajátos életnyomokat hagy maga után. Territoriális állatokról van szó, fajtársaikkal szemben védik területüket.
Így például a Rábának is csak bizonyos mértékű hódeltartó képessége van. A családot elhagyó, fiatal egyedek már nem biztos, hogy ott találnak maguknak elfoglalható területet, ezért kényszerülnek behúzódni a kisebb patakok környezetébe, és láthatólag nem akadály nekik az urbánusabb szombathelyi közeg sem. A helyi kisebb folyók, patakok - mint a Perint - nem ideális élettér a hódok számára, mert vízállásuk változó, vízhozamuk nem jelentős és egy részük időszakos vízfolyás. A hódok ehhez igazodva próbálják meg a számukra megfelelő életkörülményeket a duzzasztással kialakítani. Jellemzően a partfalban alakítják ki lakóüregeiket, melynek bejáratát a vízszint alá helyezik a ragadozók elleni védelem miatt" - mondta el érdeklődésünkre Fera Gábor, zoológus.
Hozzátette: a hódok Vas megyei állományának jelenlegi mérete miatt hiába telepítenék át őket egyik élőhelyről a egy másikra, mivel ezek száma korlátozott, az áttelepített egyed feltehetőleg az elengedés helyéről tovább áll, valamint a megürült élőhelyre is rövidesen új hód költözik.
El lehet vinni őket a Perintről is, de nagy eséllyel pár héten belül újabb vándorló fiatal hódok jelennek meg és telepednek le az érintett területen. Ha valakinek a vízparti házának kertjében kirágja a fáját, vagy megeszi a növényeit, a hatályos természetvédelmi jogszabályok betartása mellett védekezhet.
"A legcélszerűbb a kerítés kiépítése, amelyen keresztül nem jut be a hód a telekre. Hatékony lehetőség a fák egyedi védelme is, a fatörzs olyan fémhálóval való bekerítése, amelynek résein nem fér át az állat feje és az anyag vastagsága miatt nem tudja azt megrongálni. Ezt célszerű a fatörzstől távolabb elhelyezni, valamint folyamatosan állítani a fák növekedése miatt. A duzzasztás ellen a hódgátakba építhető átereszek révén lehet védekezni, amelyek a duzzasztott szakaszokról levezetik a vizet úgy, hogy nem készteti az állatokat újabb gát építésére" - javasolta az Őrségi Nemzeti Park szakembere.
Fera Gábor kiemelte: a hódok bárminemű zavarásához a természetvédelmi hatóság engedélye kell, ami hivatalból megkeresi a területen illetékes nemzeti park igazgatóságot, mint természetvédelmi kezelőt, mely Vas megyében az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság. A nemzeti park igazgatóság szakvéleményére támaszkodva a hatóság határozatban engedélyezi, vagy utasítja el a kérvényezett tevékenységet (védett állat zavarása). Csak a hatósági engedély birtokában lehet megkezdeni a hódgátak elbontását, vagy a hódok befogását.
