Feltehetően hernyókkal, gilisztákkal van teli a környék, és valószínűleg csigából is sok kúszik-mászik a kertben, hogyha jól érzi magát itt ez a faj, de megkerestük Kelemen Tibort, a Gothard iskola Madarász sulijának vezetőjét, és megkérdeztük, hogy mennyire számít ritkának ez a felfedezés. – Régen nem volt tipikusan városi madár az énekes rigó, de akárcsak a szajkó, ez is terjeszkedik, és az utóbbi években, sőt évtizedekben megjelent a lakott területeken, hiszen megtalálta az életfeltételeit: élelemre, költőhelyre lelt, és nem zavarja őket már az ember közelsége sem. Sőt, valamikor nagyon régen a fekete rigó sem volt városi madár, de az már jóval előbb alkalmazkodott – mondta érdeklődésünkre a madarakat jól ismerő pedagógus. – Az énekes rigó a fészke belsejét simára tapasztja, és élénk kék színű, pici fekete pöttyökkel tarkított tojását ebben költi – tette hozzá. Megjegyezte: természetesen békén kell hagyni, elég, ha megfigyeljük életmódját – erre nincs sokáig módunk, mert szűk két hétig kotlik a tojásokon -, és hallgatjuk a hangját.

Az eredetileg az erdőkben fészkelő énekes rigó ma már szinte minden nagyobb parkban, kertben megtalálható, ahogy járjuk a várost, hallani az énekét. De vajon miért kék a tojása? A tojó szervezetében lévő hemoglobin lebontásakor egy úgynevezett biliverdin nevű vegyület keletkezik, ez adja a héj kék színét. Ez az anyag egyfajta antioxidáns, ami a sejtkárosodástól, de a szín önmagában a nap káros sugárzásától is véd, éppen ezért a madár akár a saját kárára is megválik minél több ilyen vegyülettől, csak hogy a tojása minél élénkebb kék színű legyen. Feltételezések szerint a hím is jobban vigyáz az ilyen tojásokra.