- 1993. december 12-én, az MDF Országos Választmánya Lakiteleken ülésezett - idézte fel a szomorú napot dr. Hende Csaba. Nem sejtettük, hogy a miniszterelnök végnapjait éli, egészen addig, míg Lezsák Sándor egyszer csak meg nem jelent egy református lelkésszel és egy katolikus pappal. Közösen imádkoztunk Antall József lelki üdvéért. Ezután sokakkal együtt én is feljöttem Budapestre, a Parlament elé, ahol sok százan gyűltünk össze. Juhász Judit, akkori kormányszóvivő volt az, aki rendkívül empatikusan énekeltette és imádkoztatta a tömeget. 

-    Ami a pár nappal későbbi temetést illeti, emlékszem, hogy az Országházban a főlépcsőház közelében, a kupolatermében ravatalozták fel a miniszterelnököt. Özönlöttek az emberek, hogy leróják kegyeletüket, én magam is eljöhettem a honvédség tábornoki karának a kíséretében. Soha nem felejtem el azt a megrendítő érzést, amelyet az a tény is kiváltott bennem, hogy a koporsó mellett ott állt egy talpas feszület, amelyet a római katolikus egyház az esztergomi kincstárból kölcsönözött az alkalomra. Ez a kereszt már Mátyás király koporsója mellett is ott volt. A temetés előkészületeiben természetesen részt vett a honvédség is, hiszen ágyútalpon vittük a miniszterelnök koporsóját a Kossuth térről a Fiumei úti temetőbe. Én magam gyalog jártam végig ezt az utat, s el kell mondanom, hogy igen mély gyász hatotta át menetben résztvevőket. Mindenki pontosan tudta, hogy olyan nagy ember távozott, akit a Gondviselés jó időben küldött Magyarországnak. Nagyon nehéz lett volna az átmenet, ha nem egy – tulajdonképpen egész életében a miniszterelnöki szerepre készülő – nagy formátumú, az egész világon elismert politikus vette volna át a rendszerváltozás után a kormányrudat.