A nyarat Amerikában, egy gyerektábor felügyelőjeként töltötted. Nyitottság, kíváncsiság, angoltudás - jól sejtem, hogy ez volt az alap?

Nagyon szeretem járni a világot, és felfedezni új dolgokat, és az angol nyelvet is imádom. Egy ismerősöm tavaly kint járt egy ilyen három hónapos úton, és a beszámolója után arra jutottam, hogy én is megpróbálnám! Jelentkeztem, és interjúk sora, sok-sok fogalmazás megírása, sőt egy saját videó elkészítése várt rám, de nem bántam.

Mik voltak a feltételek? Hogy zajlik egy ilyen jelentkezés?

A nyelvtudás és a betöltött 18. év előírás, ennyi. A táboroztatási tapasztalat pedig csak előny volt, nem feltétel. Azt már én teszem hozzá, hogy tulajdonképpen bátornak is kell lenni. A szervezők a világ minden tájáról keresnek segítőket, de én most kifejezetten egy magyar programra jelentkeztem. A profilomba feltöltött írásokban és videókban jeleztem az érdeklődési körömet is, így tudtak tematikus táborokból megkeresni, és

így találtunk egymásra egy keresztény táborral, aminek rendkívül örülök.

Ahogy ők képet kaptak rólam, a személyiségemről az érkezésem előtt, úgy én is utánanéztem, kik ők, mit csinálnak, aztán már csak annyi dolgom volt, hogy felüljek a repülőre, és kiutazzak Amerikába.

Hogy látod, a táborszervezők számára miért előnyös ez a megoldás? Mert hogy számodra az, a széles mosolyodat látva és a begyűjtött élményeket hallva egyértelmű.

Érdekessé, sokszínűvé teszi az adott tábort, ha azok, akik a gyerekekre vigyáznak, a világ különböző pontjairól érkeztek. Itt volt egy olyan hét, amikor mindannyian előadtunk egy PPT-t a saját országunkról, a kultúránkról. Voltak közöttünk, akik Mexikóból vagy épp Koreából érkeztek.

Magyarországról mit gondolnak, egzotikusnak számított?

Igen! Úgy vettem észre, nem sokan tudják, hogy hol van, és hogy mekkora ország vagyunk, de az előadásunk - rajtam kívül volt még két magyar résztvevő - nagyon tetszett mindenkinek. Magyaros ételt is főztünk,

óriási sikere volt a gulyásnak, a tojásos nokedlinek és a sportszeletnek,

bemutattuk Budapestet, a zászlónkat. A gyerekek imádták a magyar nyelv hangzását, kifejezetten kérték, hogy beszéljünk egy kicsit magyarul!

Volt valami, amitől féltél, tartottál?

Nehéz volt elképzelnem utazás előtt, hogy majd mennyire tudok megnyílni, hogyan tudok új barátságokat kötni, megfelelek-e majd, ezek foglalkoztattak.

Amikor viszont kiérkeztem, ezek a falak leomlottak bennem, fantasztikus érzés volt.

Mesélj a táborról, kérlek!

Egy day campben, azaz napközis táborban dolgoztam egy pennsylvaniai kisváros melletti tölgyes erdőben, ahol kabinokban voltunk elszállásolva, emeletes ágyakkal, valódi táborhangulattal. Az első két hét arról szólt, hogy mi, dolgozók összebarátkoztunk egymással, illetve megismertük a szabályokat, és kaptunk egy könyvet is, amely szerint haladva később a bibliai történeteket magyaráztuk a gyerekeknek. Amikor elindult a tábor, a reggeli meetingeken megbeszéltük az adott nap menetét, reggelizés, majd meghozták a szülők a gyerekeket.

Én 7 évesekkel foglalkoztam, de nem egyedül, volt egy amerikai társam is, Joe,

a csoportunk neve pedig Seekers, azaz "távolba látók, kutatók" volt.

Délelőtt dicsőítést tartottunk, énekkel, tánccal, majd kézműveskedés, sport, aktív elfoglaltság következett. Ebéd után jött el az ideje a komolyabb programoknak, előadás, kincskeresés, ilyesmi.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat, amit felidéznél?

A Bible studykon a Bibliából tanítottunk, magyaráztunk történeteket a gyerekeknek. Egy ilyen alkalommal arra kértek, hogy imádkozzak magyarul.

Ahogy imádkoztam, a kicsik hatalmasra nyílt, csillogó szemekkel figyeltek és mosolyogtak, ez a legkedvesebb emlékem.

Keresztény tábor voltunk, zömében katolikus gyerekekkel, és nem volt számomra ismeretlen a közeg, hiszen itthon, a Hit Gyülekezetének tagjaként édesanyámmal sokszor vigyázunk a gyülekezeti előadásokra érkező családok gyermekeire.

Mivel telt a szabadidőd kint?

Egyrészt készültünk a következő napra, másrészt sokszor beutaztunk a közeli kisvárosba sétálni, mozizni, de voltunk vidámparkban, és megnéztük Philadelphiát, Washingtont. A tábor vége után még New Yorkban is eltöltöttem egy egész hetet, ez is fantasztikus volt!

Olyan barátságok szövődtek közöttünk, amelyek hazatérésem után is megmaradtak.

A tábor ideje alatt kaptunk fizetést is, és egy bizonyítványt is megszereztem, amit minden héten egy valaki, a "legértékesebb felügyelő" érdemelt ki, egyszer én is bezsebeltem! Visszagondolva nagyon tanulságos volt, rengeteg élményt gyűjtöttem, elképesztően jó volt, egyértelműen kiléptem a komfortzónámból, amiért hálás vagyok. Meg kell említenem: végig figyelemmel kísérték a munkánkat, és ha úgy látták, hogy valakinek pihenésre van szüksége - hiszen időnként megterhelő volt az egész -, szünetet adtak. Bámulatos, mennyire segítőkészek voltak a szervezők, és mennyi szeretetet kaptam ott!

Volt honvágyad?

Csak egy kicsi, de igazából annyira jól éreztem magam, hogy nem volt meghatározó ez az érzés. Édesapám itthon szinte számolta a napokat, nagyon hiányoztam a családomnak, de támogattak.

Lelkileg sikerült töltekeznem: a bibliai ismereteim rengeteget fejlődtek, sokkal jobb lett az angolom, sok-sok türelmet tanultam,

és láttam, hogyan nevelik a gyerekeket. Az a tapasztalatom, hogy fontos a családok számára, hogy a nemzettudat kialakuljon a kicsikben, az amerikai zászló sokuk ruháján ott látható, ez természetes. 

Mik a terveid most, hogy utolsó éves vagy a gimiben, hol szeretnél továbbtanulni?

Budapesten, de az amerikai út után már attól sem ijednék meg, ha külföldön, mondjuk Ausztriában adódna lehetőségem tanulni. A kommunikáció, a média, a marketingmenedzsment érdekel, és szívesen tanulnám ezeket akár angol nyelven is.

Mi a tanácsod azoknak a kortársaidnak, akik az amerikai táboroztatáshoz hasonló külföldi kalandon gondolkodnak?

Sajnos azt érzem, hogy itthon a fiatalok bezárkóznak, talán túl hosszú ideig volt a járvány alatt online oktatás. Én azt tanácsolom, hogy

legyenek nyitottak, bátrak, merjenek kérdezni, informálódni!