A gáz már korábban is a szankciókról szóló viták középpontjában állt, Lengyelország és a balti államok már a háború kirobbanása óta szorgalmazzák az orosz szállítások csökkentését. Németország és Magyarország ebben a kérdésben még nehezebb helyzetben van.
Természetesen a gázembargó bevezetése lehet a következő lépés. Ez egy szükséges szankció, ha véget akarunk vetni ennek a háborúnak
– nyilatkozta Adam Guibourgé-Czetwertyński, Lengyelország klíma- és környezetvédelmi miniszterhelyettese. Egy neve elhallgatását kérő uniós diplomata szerint nem az a kérdés, hogy megtesszük-e, hanem az, hogy mikor lépjük ezt meg.
A gázembargóval kapcsolatosan az mindenképpen fordulópont volt, amikor Putyin úgy döntött, hogy két uniós országot is elvág az orosz gáztól, mert Moszkva szerint ezen országok nem voltak hajlandók rubelben fizetni. A Kreml akkor arra is figyelmeztetett, hogy más uniós országok lehetnek a következők.
Brüsszel már bejelentette, hogy az év végéig kétharmadával fogja csökkenti az orosz gázkitettségét, öt éven belül pedig teljesen leállítja a szállításokat. Ha a közeljövőben mégis keményen szankcionálják ezt az orosz nyersanyagot is, akkor ennél valószínűleg még gyorsabb ütemtervet fognak előírni. Az Index a gázpiacról korábban már több elemzőt is megkérdezett.
A gázpiac nem rugalmas: csak nekünk tudnak eladni, és mi csak tőlük tudunk venni
– nyilatkozta a lapunknak a héten Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. vezető elemzője. Gaál Gellért, a Concorde energetikai szakértője szerint „földgázimport terén 55 százalékos a kitettsége Németországnak Oroszország felé, a teljes német földgáz 95 százalékát pedig importálja Berlin, tehát gyakorlatilag nincs is saját kitermelése. Mindenképpen építenie kell majd LNG-terminált, hogy a függőséget csökkenteni tudja” – az adatok a háborút megelőző időszakra vonatkoznak.
A kérdés most már tisztább, mint Putyin hétfői vörös szőnyege lesz:
FELÁLDOZZUK-E AZ EURÓPAI GAZDASÁGOT UKRAJNÁÉRT?
Hiszen a hatodik szankciós csomag után minél inkább ütni próbálja az EU Putyint, annál inkább azt kockáztatja, hogy saját magának okoz komoly károkat. Egyébként évtizedek álltak a rendelkezésünkre – Magyaroroszágnak is –, hogy európai szinten diverzifikáljuk az energiaellátásunkat.
Meggondolhatjuk magunkat?
Az Európai Unió sokkal jobban függ az orosz gáztól – a teljes gázszükségletünk 40 százaléka onnan jön –, mint az orosz széntől vagy az olajtól. Egy esetleges embargó kapcsán számos ország, köztük olyan nagyhatalmak, mint Németország és Olaszország, figyelmeztetett az egész EU-ra kiterjedő recesszió veszélyére. A Politico számításai szerint Moszkva energiaexport-bevételeinek túlnyomó többsége pedig kőolajból, nem pedig gázból származik. Jonathan Stern, az Oxford Institute for Energy Studies gázkutatási programjának alapítója szerint egy ilyen embargónak
heteken belül pusztító hatása lenne Európában. Ellenben Oroszországgal, ahol talán egy-két év alatt lenne komoly hatása.
„Putyinnak az az előnye, hogy ezt bármikor felhasználhatja hazájában narratívaként, de mi lesz a narratíva Európában? Mit fogunk mondani azoknak embereknek, akik százával és ezrével veszítik el a munkájukat?” – tette fel a kérdést Jonathan Stern.
Az orosz gázembargó kivetése jogilag is veszélyes lehet, hiszen az összes uniós vállalat, amely a Gazpromtól importál, hosszú távú szerződéseket kötött. Ezek alapján vagy átveszik a gázt, vagy fizetnek. Évi 155 milliárd köbméter gázmennyiséget szeretne Brüsszel pótolni, de a szerződések még 2030-ban sem sokkal 90 milliárd köbméter alatt vannak megkötve.
Ezek a szerződések a nemzeti jogszabályok felett állnak, így lettek megfogalmazva. Így a kormányok nem mondhatják hirtelen, hogy »meggondoltuk magunkat«
– mondta Jonathan Stern a Politicónak. Egy uniós diplomata szerint már a héten bejelenthetik az orosz gázembargó tervezetét. Mások úgy látják, hogy az uniós vezetők hónap végén esedékes csúcstalálkozóján fogják ezt ismertetni.
Német nehézségek
A korábbi csomagokhoz hasonlóan valószínűleg Németország fogja meghatározni, hogy mi legyen az orosz gázimporttal. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság csak az után lépett a szénnel és az olajjal, hogy Berlin is rábólintott. Viszont ebben az esetben Németország orosz gáztól való függősége jelentős, amit nem lehet olyan könnyen orvosolni, mint az olajat és a szenet.
Németország még mindig nagyon kitett az orosz gázpiacnak: részaránya a háború óta 55 százalékról 35 százalékra csökkent. Ennek a további csökkentése feltehetően nagy fájdalmak árán tudna megvalósulni. Ennek két oka van:
- Németországba a gáz csővezetéken keresztül érkezik. Az ország még nem rendelkezik cseppfolyósított földgáz (LNG) fogadására alkalmas terminálokkal. Április közepén a pénzügyminisztérium 2,5 milliárd eurót tett félre úszó LNG-terminálokra, de ezek csak évek múlva készülnek el. Addig Németországnak más országokon keresztül kell LNG-t importálnia.
- A német ipar nagyon kiszolgáltatott a földgáznak és az energiaáraknak. Több gazdaságkutató intézet szerint, ha az orosz szállításokat betiltják, akkor a tél végén a meglévő gázzal spórolni kell. Becsléseik szerint az orosz energia teljes embargója 2–6 százalékkal csökkentené a német GDP-t, az amúgy sem túl rózsás eredmények után.
A németek többsége ezért azt a megközelítését támogatja, hogy az országot fokozatosan kell leszoktatni az orosz gázról.
