A palackozott víz a benne lévő mikro- és nanoműanyag részecskék számát tekintve akár százszor rosszabb lehet, mint korábban gondolták – derült ki egy új tanulmányból, amely hétfőn jelent meg a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban.

Egy új technológiának köszönhetően a kutatók 

egy népszerű literes palackozott vízben átlagosan 240 ezer műanyag részecskét számoltak meg, ami a korábbi becslések 10-100-szorosát jelenti, 

és olyan lehetséges egészségügyi aggályokat vet fel, aminek alaposan utána kell járni a tudósok szerint - olvasható a Mandineren.

Beizhan Yan, a Columbia Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője azt ajánlotta azoknak, akik aggódnak a palackozott vízben lévő nanoműanyagok miatt, hogy vegyenek fontolóra alternatívákat, mint például a csapvíz fogyasztását. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a kiszáradás nagyobb veszélyt jelent a szervezetre, mint a műanyag részecskék, ezért a palackozott víz fogyasztása is fontos lehet.

A mikroműanyagok mindenütt jelen vannak

A mikroműanyagok már a sarki jégsapkáktól a hegycsúcsokig minden ökoszisztémában kimutathatók, bekerülnek az élelmiszerekbe és az ivóvízbe is.

A mikroműanyagok az 5 milliméternél kisebb műanyag részecskéket jelentik, míg a nanoműanyagok az egy mikrométernél – a méter egymilliomod részénél – kisebb részecskéket.

A nanoműanyagok olyan aprók, hogy átjutnak az emésztőrendszeren, a tüdőn, és bekerülnek a véráramba, ahonnan a szervekbe, az agyba és a szívbe is eljutnak. 

A nanoműanyagok a placentán át a még meg nem született magzatok testébe is bekerülnek.

Mit okozhat a mikro- és nanoműanyag a szervezetben?

Korlátozott számú kutatás áll rendelkezésre a nanoműanyagok ökoszisztémára és emberi egészségre gyakorolt hatásairól, bár néhány korai laboratóriumi tanulmány olyan toxikus hatásokkal hozta kapcsolatba őket, mint a reprodukciós rendellenességek és gyomorproblémák.

A kutatók a palackozott vízben lévő nanorészecskék számának felméréséhez a stimulált Raman-spektroszkópia (Stimulated Raman Scattering) kémiai elemzési technikát használták, amelyet a közelmúltban talált fel a tanulmány egyik társszerzője. A mintákat két lézerrel szondázták, amelyek úgy voltak beállítva, hogy bizonyos molekulák rezonáljanak, és egy számítógépes algoritmus így meg tudta állapítani, hogy milyen részecskékről van szó.

A kutatók három vezető palackozott vízmárkát teszteltek, de megnevezni nem akarták őket, mert szerintük minden palackozott víz tartalmaz nanoműanyagokat, ezért kiemelésük nem lett volna igazságos.

A TANULMÁNY SZERINT A PALACKOZOTT VIZEKBEN LITERENKÉNT 110 EZER-370 EZER RÉSZECSKÉT MUTATTAK KI, ÉS EZEKNEK A RÉSZECSKÉKNEK 90 SZÁZALÉKA VOLT NANOMŰANYAG, A MARADÉK PEDIG MIKROMŰANYAG.

A részecskék leginkább nylonból (poliamid műanyagból) álltak, és feltehetően a víz tisztítására való műanyag szűrőkből származtak. A második leggyakoribb részecske a PET (polietilén-tereftalát) volt, amelyből maguk a palackok készülnek, és a palack összenyomásával kerültek a vízbe. Más műanyagok akkor kerülhettek a vízbe, amikor a palack kupakját le- vagy visszacsavarták.

A kutatócsoport következő vizsgálatát a csapvíznek szenteli, amelyben szintén vannak mikroműanyagok, de korántsem olyan mennyiségben, mint a palackozott vizekben.

Forrás: mandiner.hu, (MTI)

Nyitókép: Pixabay