Az interjút a HUN-REN kommunikációs osztálya juttatta el az Indexhez egy közleményben. A 2019-ben elindult oldal vezető kutatója, Garamszegi László szerint már sokan hallhattak arról, hogy a hazánkban élő félszáz őshonos szúnyogfaj mellett mintegy tíz évvel ezelőtt három inváziós faj is megjelent az országban - írja az Index.

Ezek az ázsiai tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog. A Szúnyogmonitor programban a lakosság által beküldött fotók és minták segítségével tudják nyomon követni, hogy az ország melyik részén alakulnak ki stabil populációk.

Ez önmagában azonban nem elég, ezért a csapat igyekszik minél több helyről példányokat begyűjteni, és genetikai módszerekkel szűrni a különböző kórokozókra. Az említett három faj elterjedési mintázata különböző, nem szabad őket „egy kalap alá venni”.

A kezdeményezés keretében a kutatók meghatározzák, mik a legfontosabb környezeti igényei a rovaroknak, az információ ismeretében pedig azt is meg tudják mondani, hogy az ország mely területein melyik faj megjelenése várható.

Térkép is készült

Nemrég az egész országot lefedő térkép is elkészült, amelyen jól látszik, hogy a délnyugati területen a tigrisszúnyog határozottan jelen van, az északkeleti országrészben viszont kicsi a felbukkanásának a valószínűsége az ott uralkodó, számukra kevésbé ideális környezeti tényezők miatt. A másik két faj elterjedése szempontjából viszont nem lehet tájegységeket elkülöníteni. 

A szórtabb megjelenésnek az lehet az oka, hogy a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog állományai még terjedőben vannak, az éves elterjedési mintázatok még drasztikusabban változnak, ráadásul a két faj verseng is egymással. Amíg öt évvel ezelőtt a japán bozótszúnyogról érkezett több bejelentés, mostanában a koreai szúnyogból van több.

A térkép hasznos lehet abban, hogy a szúnyogirtással foglalkozó szervek az alapján szervezzék a gyérítési programjukat, így a gyérítést ott és akkor vethetik be, ahol és amikor tényleg probléma van, nem az egész országot „fújják tele” környezetszennyező irtószerekkel.

Számos cikk ecseteli azt, hogy igen komoly veszélyt jelentenek ezek a szúnyogok, de egyelőre nincs olyan adat, ami alátámasztaná, hogy Magyarországon bárki meghalt volna egy tigrisszúnyog csípésének következtében.

Évente több ezer inváziós egyedet fogunk be az ország számos pontjáról, majd virológiai vizsgálatokat végzünk rajtuk. Eddig még egyetlen példányban sem találtuk meg például a nyugat-nílusi láz vírusát, míg az őshonos dalos szúnyog egyedeiben többször azonosítottuk e kórokozót. Valószínűleg az utóbbi faj felelős az emberi megbetegedéssel járó hazai esetekért. Erre figyelni kell, mert például 2018-ban lezajlott egy több mint 200 embert érintő fertőzési hullám, amelyben sajnos volt néhány halállal végződő eset is

– fogalmazott Garamszegi László, majd hozzátette, jelen van tehát egy kórokozó, amelytől tényleg tartani kell, csak éppen azt a jelenlegi ismeretek szerint nem az inváziós, hanem az őshonos fajok terjesztik Magyarországon.

Attól tehát, hogy egy veszélyesnek tartott szúnyogfaj itt él velünk, még nem biztos, hogy a kórokozókat terjeszti is. Erre a legjobb példa a maláriaszúnyog, amelynek több faja is él nálunk. A malária (mocsárláz) régen Magyarországon is közismert betegségnek számított, ugyanakkor az 50-es évekre sikerült kiirtani, ma egyáltalán nincs maláriaveszély.

A NYUGAT-NÍLUSI LÁZ ESETÉBEN A KÓROKOZÓ ELSŐDLEGES GAZDÁI A MADARAK.

Először tehát a szúnyognak meg kell csípniük egy fertőzött madarat, majd egy embert; egy olyan szúnyogra „van szükség”, amely madarat és embert is támad, és viszonylag gyakran találkozik mindkettővel. A tigrisszúnyog viszont többnyire emlősöket csíp, így csekély a valószínűsége annak, hogy éppen egy olyan példány csíp meg minket, amely korábban egy vírushordozó madárból táplálkozott.

Bár kicsi a fertőzés kockázata, az említett folyamatban az egyes átadási lépésekhez tartozó valószínűségek kiszámolásához adatok kellenek, ezeket pedig a portál szűrési adatai alapján tudják megbecsülni: egy valós idejű, a szúnyogokra, a madarakra és az emberekre egyaránt kiterjedő monitoringra van szükség.

Potenciális veszély az is, hogy az inváziós szúnyogok olyan kórokozók terjesztésében játszhatnak majd úttörő szerepet, amelyek még nincsenek „bent” Magyarországon, és amelyek terjesztésére az endemikus szúnyogfajok nem fogékonyak. A turizmus miatt könnyen behurcolhatunk olyan kórokozókat, mint a dengue-, a chikungunya- vagy a Zika-vírus, amelyeknek potenciális terjesztői a tigrisszúnyogok. 

„A kérdés az, hogy a behurcolt esetekből mikor indulnak el fertőzési körök az inváziós szúnyogok közvetítésével az itthoni környezetben. A valós idejű elterjedési térképek és a virológiai szűrések eredményei segítenek e folyamatok megértésében, az érzelmi alapon kialakuló pánik helyett tényleges adatokra kell támaszkodnunk egy járvány előrejelzéséhez. Ezt a kiemelt feladatot látjuk el az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium programjában is” – mondta a szakember.

Hogyan lehet védekezni?

A tigrisszúnyogok nem kötődnek nagy vízfelülethez, ugyanis „konténerköltők”, vagyis a ház körüli edényekben, hulladékban, játékokban felgyűlt esővízben szaporodnak. A leghatékonyabb védekezés, ha ezeket a potenciális tenyészhelyeket megszüntetjük, ugyanakkor ma már a kereskedelemben is kaphatók hatékony biológiai alapú irtószerek. A napnyugta környékén jellemző szervezett szúnyogirtás egyébként az inváziós szúnyogok ellen nem hatékony, mivel egész nap aktívak.

A tigrisszúnyog könnyen felismerhető a többi csípőszúnyogtól, mivel a faj igen kontrasztos színezetű: testét és lábait egyaránt fekete alapon hófehér vagy ezüst pikkelyekből álló foltok, csíkok szegélyezik. Mivel a hazai lakosság immunológiailag nincs felkészülve a tigrisszúnyog csípésére, előfordul, hogy a csípés helyén hevesebb immunreakció indul be, a szokásosnál jobban begyullad a bőrfelület. Ez azonban nem jelenti azt, hogy „fertőzött” szúnyogról van szó.

Forrás: index.hu
Fotó: Smith Collection/Gado / Getty Images Hungary