Gyakran használja mostanában a kínai export offenzíva kifejezést. Ez mit jelent?

A kínai autóipar abban érdekelt, hogy kiterjessze a sikerességét a világra, a kínai korszak eljövetelét igyekeznek elérni, és nyíltan kommunikálnak is erről. Meg szeretnék változtatni a helyzetet: eddig a nyugati világ gyártói kerestek pénzt azzal, hogy Kínában sikeresek voltak, most pedig a kínaiak szeretnének sikeresekké válni máshol. Tudni kell, hogy a gazdasági erejük nagyban függ attól, hogy az autóiparuk mennyire szerepel jól. Az elmúlt évtizedekben egyébként ez mindenhol így volt:

ahol az autóipar nemzetközi porondra tudott lépni, ott jólét következett.

A legfrissebb példa erre Korea.

Mennyire jött hirtelen ez az offenzíva? Egész évben erről beszélünk.

Még nem érezzük az offenzívát, még csak beszélünk róla! Úgy fogalmaznék, hogy kezdenek láthatóvá válni a kínai autógyártók, de számítani lehet rá, hogy a következő négy-öt évben tömegesen láthatóak lesznek. A kínai autógyártóknál hatalmas kapacitástöbblet van, és ezzel valamit kezdeniük kell, nos, ennek az export a legjobb módja. Zajlik egy erős konszolidációs folyamat, tehát azok a kínai autógyárak, amelyeket ma ismerünk, nem biztos, hogy megmaradnak, igaz, ezt Európában kevéssé fogjuk észrevenni. Azt azonban ki merem jelenteni, hogy lesz néhány olyan, amely a belpiac mellett az exportra is erőteljesen összpontosít majd.

Miért nem száll harcba velük az európai autógyártás? Vagy nem jó a kínaiakkal ujjat húzni?

Saját magunkat helyeztük egy kényszerpályára a belsőégésű motorok gyártásának 2035 utáni tilalmával. Ilyen rövid idő alatt - egy-két modellcikluson belül - csak villannyal lehet ezt a vállalást teljesíteni, de még azzal is kérdéses. Ezt lehetett tudni, és fel is hívtuk rá sokan a figyelmet, hogy

ha csak a villanyt vagyunk hajlandóak elfogadni Európában mint környezetkímélő technológia, akkor annak az lesz az ára, hogy a kínai autóipart hozzuk helyzetbe.

Ugyanis minden, ami ehhez kell, Kínában található.

Hogyan lehetséges, hogy ezzel nem számoltak a döntéshozók?

A dízelbotrány óta az európai döntéshozók nem akarják meghallani az autóipar hangját, sőt egyfajta keménykedést látunk, és tulajdonképpen az íróasztal mellett akarják megdönteni a fizikát. Azt mondták, hogy csak villanyautót lehet majd gyártani, miközben tudható volt, hogy az ehhez szükséges nyersanyagok 80 százaléka a kínaiak kezében van. Nem a technológiával van a probléma, vagy azzal, hogy a fejlődés utat tör magának, hanem azzal, hogy betiltják a régit. De erre mi szükség, ha az új technológia úgyis jobb?

A ma Magyarországon működő autóipari cégek elsősorban Németországtól függnek. Ez hogyan fog megváltozni?

Épp ezt próbálja a magyar iparpolitika kiegyenlíteni, amivel a cél az, hogy ne csak a németektől függjünk, hanem legyen itt koreai, kínai vagy egyéb beruházó is.

Miért olyan nagy az ellenállás a társadalomban az átállással kapcsolatban? Vagy mondjuk az akkumulátorgyárakkal kapcsolatban?

Ez egy új technológia, az emberek tele vannak kérdésekkel, egy erről folytatott nyitott diskurzus jót tenne az ügynek. Azt viszont tudni kell, hogy a villanyautók gyártása az akkumulátorgyártással együtt jár, azt pedig valahol elő kell állítani.

Nem gondolhatja komolyan senki ma Európában, hogy a villanyautó kell, az előnyöket élvezni akarjuk, de az akkumulátorgyártást majd megoldják Kínában...

Ez nem fog menni.

Mennyire van kőbe vésve, hogy az autó- és az akkumulátorgyártásnak ugyanott kell történnie?

Nagyon drága az akkumulátorok mozgatása, egyszerűen szükségszerű, hogy közel legyen az autógyártáshoz.

Magyarország szándéka egyébként láthatóan az, hogy az elektromobilitás kapcsán a teljes értékláncot le tudja fedni.

Az pedig, hogy az adott gyár hol épül meg, infrastruktúrától, energetikai kérdésektől és munkaerő-ellátottságtól függ. A beruházó több évtizedben gondolkodik ilyenkor, tehát más, belpolitikai szempontok teljesen lényegtelenek a számára.

Szemmel láthatóan inkább a keleti országrészen indulnak most a beruházások.

A keleti régióban az elmúlt években, évtizedekben kevesebb ilyen jellegű fejlesztés történt, és talán szabad munkaerőből is több akad még ott. Ettől függetlenül Nyugat-Magyarország sincs hátrányban, ott nagyon magas hozzáadott értékű munka folyik az autóiparban, most kissé kiegyenlítődik a két országrész ebben a tekintetben. És ez egy jó törekvés.

Úgy tűnik, hogy csak egy irányba lehet most haladni...

Akár lesz 2035 után tiltás, akár nem, az elektromobilitás mindenképpen fontos téma lesz, és nem lesz ebből visszafordulás. Az, hogy végül a gyártás 100 százalékára vonatkozik-e majd a tiltás ettől a dátumtól, vagy csak 60-70 százalékra, azon nem változtat, hogy egész biztosan ez lesz a gerince a mobilitásnak. Éppen ezért ebbe kell most beruháznunk, különben az egész autóiparunkat veszély fenyegeti.

Kép: MTI Fotó: Krizsán Csaba, mandiner.hu