Az elmúlt években számos országot körbejáró szobor január 15-e és 23-a között a Szombathelyi Egyházmegye több templomában is megtekinthető. A székesegyházban az esti szentmisék előtt a hívek a rózsafüzér imádságot a szobor előtt végezve, a meg nem született gyermekekért ajánlják fel.
Maga a szobor márványból és üvegből készült. Két alak látható rajta, a márványból készült, térdelő, arcát a tenyerébe fordító szomorú anya és a vele szemben álló, üvegből készült, kezét az anya feje felé helyező hat-hét éves körüli kislány. Alakja amellett, hogy megbocsátón az anya felé nyújtja a kezét, még lép is felé egyet. Nem kérdez, nem von felelősségre, megérti az anya fájdalmát. Ez a lényege ennek a szobornak: azok a nők, akik ráeszmélnek az abortuszok súlyára, nem beszélhetnek róla. A társadalomban nem elfogadott az a fájdalom, ami az abortusszal jár.
Martin Hudaček alkotásának legfőbb mondanivalója: van megbocsátás és van remény! Nagyon sok nő szenved a bűntudattól akár évtizedekig is magzatának elvesztése után, még akkor is, ha spontán vetélés, és nem abortusz volt a halál oka. Magát hibáztatja amiatt, hogy gyermeke nem születhetett meg. A szobron látható törékeny gyermekalak vigasztalón érinti meg a magába roskadt, bánkódó édesanyját, ezzel jelezve a megbocsátást felé.
A második üzenet az, hogy a meg nem született gyermekek nem vesztek el a semmibe. Bár testileg nem láthatók és érinthetők, a katolikus hit szerint ők már jó helyen, a mennyben vannak. A harmadik közlendő, hogy minden megfogant élet értékes, egyedi és megismételhetetlen.
