„HA HARCOLSZ, MEGHALHATSZ; ha elfutsz, megúszhatod. Legalábbis egy ideig. És majd halálos ágyadon, sok-sok év múlva, visszasírod ezt a percet, és örömest odaadnád lopott életed minden napját, ezért az egyért, ezért a lehetőségért, hogy itt legyél!”

Nem akarjuk túldramatizálni, de ha már a skótok ellenében ki-ki csatát vívott a magyar válogatott az utolsó Eb-csoportmeccsén, nem hagyhattuk ki minden idők egyik legnagyobb motivációs beszédét, amelyet Hollywood és Mel Gibson adott a középkori skót szabadságharcos, a stirlingi csata előtt a seregét tüzelő William Wallace szájába az 1995-ös filmklasszikusban, a Rettenthetetlenben. Harcmező helyett szerencsére futballpálya volt most a csata színhelye, de magyarok és skótok tízezrei érezhették úgy, hogy ezt a lehetőséget nem lehet kihagyni, ott kell lenni életük egyik nagy napján Stuttgartban ezen az Európa-bajnoki csoportmeccsen (vagy legalább a városban, minél közelebb a stadionhoz), ahol történelmi tettekre kerülhet sor. Tudvalévő volt, hogy mindkét csapatnak csak a győzelem jó: azzal Magyarország 1964 (Dánia ellen) és 2016 (Ausztria) után harmadszor nyerhetett volna Eb-meccset, és a körülmények szerencsés összejátszása esetén a továbbjutást is, Skócia pedig története során először továbbjuthatott az Eb-csoportból - olvasható a Nemzeti Sporton.

A kezdés előtt, persze, még nem lehetett tudni, melyik csapat és nemzet álmai válnak valóra, de abban biztosak lehettünk, hogy az Eb talán legjobb hangulatú mérkőzése következik. Mindkét szurkolótábor kitett magáért: Magyarországról is sokkal többen keltek útra a harmadik csoportmeccsre, mint az első kettőre, információnk szerint több mint tizenötezer honfitársnak jutott jegy, és a stuttgarti közös vonulás is elképesztően nagy piros mezes tömeget mozgatott meg. A skótok viszont még a magyaroknál is többen voltak a városban (és a stadionban), ha a híreknek hinni lehetett, mintegy százötvenezren érkeztek Stuttgartba, valósággal ellepték a várost – soknak közülük kékre volt mázolva az arca, mint magának a nagy William Wallace-nak Stirlingnél.

A „hadvezérek” nem leptek meg senkit: két cserét eszközölt Marco Rossi, az első két meccsen egy percet sem játszó Botka Endrét tette be jobb oldali belső védőnek (Svájc ellen Lang Ádám, a németek ellen Fiola Attila kapott azon a poszton lehetőséget), és Nagy Ádám helyére bekerült a középpálya közepére a sérüléséből visszatérő Callum Styles.

Szokatlan jelentettel indult a mérkőzés: újra el kellett végezni a kezdőrúgást, mert még mielőtt a labda útnak indult volna, Kerkez Milos már az ellenfél térfelén nyargalt. Ezúttal nem lehetett azzal vádolni a csapatot, hogy a sípszóra vártak tétlenül, mint a németek első góljánál…

A kezdeti tapogatózás után a 7. percben élénkült meg a játék, amikor előbb Willi Orbánnak volt nagyszerű mentése fejjel az öt és felesen, majd a kontratámadás (amelyben Sallai Roland előbb elveszítette, majd visszaszerezte a labdát) végén Bolla Bendegúz lőtt 18 méterről jobbal kapura, Gunn kapus védett, de messzire kipattant róla az erősen megküldött labda, sajnos nem a magyar támadók tudták megszerezni.

Miközben mindkét csapatnak csak a győzelem ért valamit, aközben mindkettő kivárásra játszott és keveset kockáztatott. Különösen a skótok, akik elvileg szintén három belső védővel álltak fel, de a két szélső középpályásuk szinte folyamatosan a védősorban tartózkodott. Az pedig nem volt túl biztató előjel, hogy az első félidő közepén néhány percen belül Callum Styles és Willi Orbán is sárga lapot kapott, illetve az sem, hogy szögletrúgás után kontraakciót indított az ellenfél, úgy, mint Dublinban az írek. Viszont kimondottan jók voltak a magyar játékosok a párharcokban és a megelőző szerelésekben, harcosan futballoztak.

A 40. percben sok reménnyel kecsegtető szabadrúgást harcolt ki Varga Barnabás, és húsz méterről, majdnem középről tökéletes lövőhelyzet volt ez Szoboszlai Dominiknak, a csapatkapitány azonban váratlant húzott, belöbbölte a labdát a védők mögé, ahonnan Willi Orbán remekül fejelt – a lécre.

SKÓCIA–MAGYARORSZÁG 0–1 (FOTÓK: KONCZ MÁRTON ÉS SZABÓ MIKLÓS)
A második félidő is magyar helyzettel kezdődött, Szoboszlai Dominik szép sarkazása után ketten is kapura fordulhattak volna, sajnos zavarta egymást Kerkez Milos és Sallai Roland, végül utóbbi lőtt 11 méterről ballal, kicsavart testhelyzetből gyengén, a skót kapus védte.

Úgy az 55. perctől kezdett kissé csapkodóbbá és vérmesebbé is válni a futball, érezték a csapatok, hogy több rizikót kell vinni a játékba, különben kéz a kézben elbúcsúznak a további szerepléstől. Callum Styles nem hozott pluszt a játékba, sárga lapja is volt, nem csoda, hogy az utolsó fél órára levette őt a pályáról Marco Rossi, a helyére beálló Nagy Ádám kapta vissza a megszokott posztját. A 63. percben ígéretes lehetőség adódott, amikor Szoboszlai a balról járó szögletet átívelte a hosszú oldalra Bolla Bendegúznak, aki középre ívelt, Dárdai Márton fejelt hét méterről kapu fölé.

A 68. perc után rendkívül ijesztő jelenetsor tanúi lehettünk: Szoboszlai Dominik balról beívelt szabadrúgása után Varga Barnabás és Angus Dunn kapus ütközött egymással az öt és felesen, és vérfagyasztó volt látni, ahogy a magyar játékosok sürgetik a pályára kocogó mentősöket, siessenek a földön fekvő csatárhoz, mert nagy a baj. Rögtön el is takarták minden oldalról a sérült ferencvárosi játékost. Szoboszlai Dominik maga segített odavinni egy hordágyat, mert a szakembereknek nemigen akaródzott mozogniuk. Hosszas ápolás után vitték le a magyar futballistát, de még mindig takarva. Később azt közölték az állapotáról, hogy kommunikál, magánál van, kórházba viszik. Közben a VAR lehetséges büntetőt vizsgált, de nem adták meg a tizenegyest, Varga Barnabás helyére pedig beállt Ádám Martin, Dárdait pedig Szalai Attila váltotta.

Már nem volt mire várni, menni kellett előre lélekszakadva. Szoboszlai Dominik még megcsinált a 75. percben két gyönyörű cselt kis területen a tizenhatoson belül, de a középre adás nem sikerült.

Nagy Zsolt és Csoboth Kevin szállt még be az utolsó öt percre, bár számolhattak negyedórával is, mert a 85. percben egy újabb fejsérülés borzolta a kedélyeket, ezúttal a skót védő Grant Hanley-é. A 90. percben Csoboth Kevin iramodott meg a jobb oldalon, szépen tört be, a bal alsó sarokba tartó lövését szögletre ütötte Gunn kapus. A következő percben Szoboszlai lőtt jobbról, éles szögből a kapusba, majd Nagy Zsolt fejelt épphogy mellé. Tíz perc hosszabbítást jelzett a játékvezető, amikor Csoboth egyedül tört kapura jobbról, hat méterről a hosszú, jobb alsó sarkot célozta meg, de a kapufát találta el. Aztán Szoboszlai szólózott középen, mintha akasztották volna a tizenhatos vonalán, de nem kapott büntetőt. Őrült feszültségben és izgalomban teltek az utolsó percek. Nyomtunk, hajtottunk, harcoltunk, megtettünk mindent, de csak nem jött össze a gól – sőt, egy kontrából majdnem a skótok találtak be Scott McTominay révén.

És a legvégén, az utolsó percekben elindult egy kontra, és Sallai Roland passzából az újpesti Csoboth Kevin befejezte az akciót – góllal! A magunkét megtettük, most már a többi csoport szereplőinek a kezében a sorsunk.

EURÓPA-BAJNOKSÁG, NÉMETORSZÁG
A-CSOPORT, 3. FORDULÓ
SKÓCIA–MAGYARORSZÁG 0–1 (0–0)
Stuttgart, Stuttgart Aréna, 54 000 néző. Vezette: Facundo Tello (Gabriel Chade, Ezequiel Brailovsky) – argentinok
SKÓCIA: Gunn – Ralston (McLean, 83.), Hendry, Hanley, McKenna, Robertson (Morgan, 89.) – McGinn (Amstrong, 76.), Gilmour (Christie, 83.), McGregor, McTominay – Ché Adams (Shankland, 76.). Szövetségi kapitány: Steve Clarke
MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Botka, W. Orbán, Dárdai M. (Szalai A., 74.) – Bolla (Csoboth K., 86.), Schäfer, Styles (Nagy Á., 61.), Kerkez (Nagy Zs., 86.) – Szoboszlai D., Varga B. (Ádám M., 74.), Sallai R. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gólszerző: Csoboth (90+10.)
Sárga lap: Styles (18.), W. Orbán (26.), Schäfer (44.), McTominay (50.), Kleinheisler (75., pályán kívül), Csoboth (90+11.)