A közelmúlt legnagyobb brüsszeli korrupciós ügyében folytatott nyomozás során a hatóságok több száz dokumentumra bukkantak, amelyek arra utalnak, hogy Katar, Marokkó és Mauritánia aprópénzért tudta befolyásolni az Európai Parlamentet, ebben pedig uniós tisztviselők és politikusok tömege állt a rendelkezésükre – írta a Politicóra hivatkozva a vg.hu.

A botrány pontosan egy évvel ezelőtt, ezen a héten látott napvilágot, amikor a belga hatóságok egy nagyszabású razzia során több EP-hez közeli gyanúsítottat is letartóztattak, irodáikban és lakhelyükön pedig több millió eurónyi készpénzt és gyanús dokumentumokat foglaltak le.

Pár nap alatt több fontos brüsszeli tisztviselő is rács mögé került:

• Pier Antonio Panzeri volt EP-képviselő és állítólagos főkolompos;
• Eva Kaili, a parlament akkori alelnöke, akit egy táskányi pénzzel értek tetten;
• valamint Francesco Giorgi, Kaili élettársa és Panzeri titkára.

A most nyilvánosságra hozott dokumentumok Giorgitól származnak, aki korrupt, de kiváló titkár volt, és a bűnbanda négyéves működése alatt 

pontos listát vezetett a külföldről kapott pénzekről, a befolyásolt ügyekről és az összes megvesztegetett tisztviselőről, aki az érdekeiket szolgálta.

Ezek alapján a külföldi hatalmak négy éven keresztül befolyásolták az uniós demokráciát, és mindössze négymillió euróért több száz ügy – köztük kereskedelmi és utazási megállapodások, valamint emberi és munkajogi állásfoglalások végkimenetelére voltak hatással.

A nyilvánosságra hozott dokumentumok közül a legfontosabb egy táblázat, amelyet Giorgi számítógépén találtak: a gyanú szerint a bűnszervezet ezt egyfajta szórólapként használta, hogy a befolyásukat fitogtassák a brüsszeli politikában, amivel külföldi hatalmakat tudtak meggyőzni, hogy megéri őket lefizetni.

A több mint 300 megemlített „munkáért”, amelyek ügyében jelenleg is nyomozás folyik, a résztvevők szép összegű honoráriumot kaptak, és még azt is lejegyezték, hogy kik voltak a „katonák” – a bűnszervezet által megvesztegetett vagy befolyásolt tisztviselők –, akik ezekben részt vettek 2018 és 2022 között.

Brüsszeli korrupciós botrány: eurómilliókba kerülhetett a képviselők lefizetése

Eva Kaili, a Katargate-ben érintett volt EP-alelnök elfogatóparancsából kiderül, hogy ki volt a bűnszervezet vezetője, mennyi pénzért árulták el az EU-t, és az is, hogy még nem értek véget a letartóztatások.

De az sem lep meg senkit, hogy tolvajok között nincsen becsület, és a fájlok arra is utalnak, hogy a résztvevők a parlament mellett a munkaadóikat is megpróbálták átverni, kihasználva azt, hogy a katari, marokkói és mauritániai politikusok nem sokat tudtak az uniós intézmények működéséről.

Milyen ügyeket érint a brüsszeli korrupciós botrány?

A bűnbanda legnagyobb célpontja az EU és Doha közti vízummentes utazásról szóló megállapodás volt, amely egyben a legdrágább megbízásuknak bizonyult. Giorgi dokumentumai szerint Panzeri egy „kétpontos akciótervet” vázolt fel a katari irányítóinak, amely során több uniós tisztviselőt is befolyásoltak.

Az ügy sikerként lett elkönyvelve a táblázatban, és a megállapodás 2022 decemberében zöldutat kapott a parlament polgári szabadságjogokkal foglalkozó bizottságában – mindössze pár nappal a hatósági razzia és a letartóztatások előtt. Szerencsére a Katargate-botrány kirobbanása miatt a végső szavazást elhalasztották.

A vízummegállapodáshoz köthető hat parlamenti állásfoglalás „semlegesítése” is, amelyek elmarasztalták volna Katart a vendégmunkásokkal és az újságírókkal szembeni embertelen bánásmódja miatt. Ennek ellenére Brüsszel végül 2022. november 24-én elfogadott egy állásfoglalást, amelyben bírálta Katar emberi jogi helyzetét.

Emellett pedig több parlamenti meghallgatást is sikeresen szabotáltak, köztük a katari labdarúgó-világbajnokság alatt elkövetett emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatban is.

Giorgi dokumentumai alapján ebben stratégiailag elhelyezett tisztviselők segítették a munkájukat, akik célzott kérdésekkel és társaik megvezetésével tudták a megfelelő irányba terelni az üléseket.

A bűnszervezet Katar riválisai ellen is több sikeres politikai támadást indított. Az egyik ilyen akció Naser Al-Raisit, az Egyesült Arab Emírségek magas rangú rendőrségi tisztviselőjét célozta meg, aki az Interpol elnöki posztjára pályázott. Ebben az ügyben Maria Arena EP-képviselő munkássága kulcsfontosságú volt, aki ráadásul Panzeri közeli barátja is – érdekes módon azonban a hatóságok máig nem emeltek ellene vádat.

Szaúd-Arábia is fontos célpont volt, amely ellen a bűnbanda és Katar egy lejárató kampányt akartak indítani, ennek központjában Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró meggyilkolása állt.

Katar mellett Marokkó és Mauritánia is kuncsaftok voltak

Panzeri és társai kemény védelmet szerveztek meg Marokkónak, amellyel szemben Brüsszel több ügyben is támadást indított, többek között a migránsválság kezelésével kapcsolatban, miközben Algériával, az ország fontos riválisával szemben parlamenti határozatokat szponzoráltak.

Az ilyen nagyszabású akciók mellett Mauritánia sokkal szerényebb célokat tűzött ki, és mindössze a megítélését akarta javítani a parlamenten belül. Giorgi táblázata szerint a csoport ennek érdekében megpróbálta megakadályozni, hogy egy, az országban folyó rabszolgaság ellen kampányoló aktivista megkapja az EU emberi jogi Szaharov-díját.

A nyilvánosságra hozott dokumentumok remélhetőleg újraindítják a vitákat a parlamentben arról, hogy mennyire szilárdak a védelmek a külföldi befolyással szemben.

Azonban a Katargate-botrány kirobbanása után nyilvánvalóvá vált, hogy Brüsszel nem hajlandó komolyan venni a korrupciót, és a szigorú reformok továbbra is váratnak magukra.

Az ügyészség jelenleg korrupcióval, pénzmosással és bűnszervezetben való részvétellel vádol egy maréknyi uniós tisztviselőt, akik ügyvédei váltig állítják, hogy a tengernyi dokumentum, a részletes táblázat és több résztvevő tanúvallomása semmit sem bizonyít.